KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Õszintén szólva meglep az ellenzék szinte tüntetõ távolmaradása - talán naiv vagyok nyolc év parlamenti gyakorlat után is. Én elhittem, hogy õket komolyan érdekli ez a téma, hogy valóban fontosnak tartják az ország szempontjából, és most csalódott vagyok, mert azt vártam, hogy legalább azok, akik aláírják a kezdeményezést, azok itt vannak. Legalább Pokorni úr, aki a nevét adta ehhez a kezdeményezéshez (Taps a kormánypártok soraiban.) eljön erre az ülésre. (Megérkezik Pokorni Zoltán.) Azt hiszem... (Pokorni Zoltán: Jó reggelt kívánok!) Jó reggelt kívánok, képviselõ úr. Úgy gondolom, ezt nemcsak a parlamentarizmus íratlan szabályai, de még az elemi jómodor is megkövetelte volna. (Zaj, közbeszólások Pokorni Zoltán felé: Hol vannak a társai?)
Tisztelt Ház! (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Egy megjött!) Igen, egy megjött, Pokorni úr megjött. (Derültség, zaj.) Megtisztel a jelenléte, köszönöm. (Rockenbauer Zoltán: Forduljon hátra, miniszter úr!)
Tisztelt Ház! A Hágai Nemzetközi Bíróság - mint ismeretes - arra kötelezte Magyarországot és Szlovákiát, hogy állapodjanak meg a bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer ügyében hozott ítélet végrehajtásának módjáról. A kormány az erre irányuló tárgyalásokat az 1993. évi, az Országgyûlés által is megerõsített, úgynevezett alávetési nyilatkozat értelmében folytatja. Szeretném hangsúlyozni: a tárgyalások célja nem egy részletes államközi szerzõdés kimunkálása és megkötése, hanem egy ilyen szerzõdés kereteirõl, legfontosabb elemeirõl történõ megállapodás elérése.
A kérdés rendkívüli fontossága miatt a kormány parlamenti bizottság létrehozását kezdeményezte, ez megfelelõ politikai szándék esetén lehetõséget adott volna a konszenzus, az egységes fellépés megteremtésére. Sajnálatosnak tartom, hogy ez a bizottság nem jött létre.
A kormány ugyanakkor eleget tett a tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének. Horn Gyula miniszterelnök úr az ítélet másnapján, 1997. szeptember 26-án az Országgyûlés plenáris ülésén ismertette a kormány törekvéseit a tárgyalásokról. Részletesen szólt a miniszterelnök úr a tárgyalásokról 1998. február 2-án is napirend elõtti felszólalásában. Nemcsók János államtitkár úr több alkalommal adott részletes tájékoztatást a tárgyalásokról az Országgyûlés környezetvédelmi bizottságának és külügyi bizottságának ülésein. A tárgyalások eddigi tíz fordulója nem hozott olyan eredményt, amely parlamenti jóváhagyást igényelt volna, és most sincs a parlament döntési helyzetben.
A vitanap ugyanakkor lehetõséget ad a kérdéskör alapos áttekintésére, a kormány szándékainak ismételt bemutatására, s remélem, az alaptalan aggodalmak, a gyanakvás eloszlatására. Ehhez persze az szükséges, hogy a vita valamennyi résztvevõje félretegye a pártpolitikai megfontolásokat, ne itt és ne most akarja megnyerni a májusi választásokat.
Tisztelt Ház! A bõs-nagymarosi vízlépcsõ ügye több mint húsz éve foglalkoztatja a politikai, a szakmai és a tudományos köröket, számos civil szervezetet, a közvélemény jelentõs részét. A viták tartalmára és hevességére máig meghatározó befolyást gyakorol az a tény, hogy az építkezéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályok felerõsödése idõben egybeesett a rendszerváltozás kibontakozásával. Bõs ügye ily módon összekapcsolódott a rendszerváltozással, a szakmai kérdések indokolatlan politikai dimenziót kaptak, és az építkezés meghiúsítása a rendszerváltozás szimbólumává vált.
Meggyõzõdésem, hogy nyolc évvel az immár visszafordíthatatlan rendszerváltozás után túl lehet, sõt túl kell lépni a kérdéshez fûzõdõ érzelmeken, elõítéleteken, amelyek az elmúlt években sajnos éppen a legkritikusabb pillanatokban akadályozták meg az ésszerû döntéseket. Az ország érdeke, hogy kizárólag a széles értelemben vett szakmai, valamint az elkerülhetetlen nemzetközi jogi megfontolások alapján alakítsuk ki álláspontunkat. Tényleges érdekeink érvényesítésére csak akkor van esélyünk, ha nem a vágyainkból, hanem a realitásokból indulunk ki.
Tisztelt Ház! A magyar-szlovák megállapodás alapját a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete adja. Szeretném a tisztelt Házat emlékeztetni, hogy az 1992. májusi országgyûlési határozatra épülõ hágai keresetünk öt érv segítségével indokolta az 1977-es szerzõdés egyoldalú magyar felmondását: az ökológiai szükséghelyzettel, a szerzõdés teljesítésének ellehetetlenülésével, a szerzõdés csehszlovák részrõl történt megsértésével, a körülmények alapvetõ megváltozásával és a nemzetközi környezetvédelmi jog új normáinak kialakulásával.
Mint ismeretes, a Hágai Nemzetközi Bíróság ezeket nem igazolta vissza, nem fogadta el. A felek által feltett kérdésekre válaszolva nyolc kérdésben döntött nagy szótöbbséggel a magyar álláspont ellen, és csak egy kérdésben, a C-variáns üzembe helyezése, a Duna egyoldalú elterelése miatt marasztalta el Csehszlovákiát.
A bíróság jogszerûtlennek ítélte a szerzõdés magyar felbontását, és a feleket a szerzõdés céljainak ésszerû módon történõ megvalósítására kötelezte. Ezek a célok az energiatermelés, a hajózás feltételeinek biztosítása, a vízgazdálkodás - beleértve az árvíz- és jégvédelem megoldását - és a környezetvédelem szabályainak érvényesítése. A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint ezek a célok egységes egészet alkotnak, és azokat a mû keretében kell megoldani, elérni.
Tisztelt Ház! Még ma is fellángol idõnként a vita: gyõzelem vagy kudarc volt-e a hágai döntés?
(8.10)
Én személy szerint a nemzetközi szakértõi csoport vezetõjének, Crawford professzornak a véleményét osztom, aki azt mondta, hogy ez egy "fair draw", egy tisztességes döntetlen. De ez a vélemény csak az elõzmények és a körülmények minden elemének figyelembevételével állja meg a helyét.
A hágai döntés siker is, hiszen a magyar tárgyalók az elõzmények után az adott helyzetben elérték azt, amit el lehetett érni és kudarc is, az irreális, a megalapozatlan várakozások, a szakszerûtlen, a valóságtól elrugaszkodó döntések kudarca. A hágai ítélet végrehajtása, az errõl szóló megállapodás elérése mindkét féltõl nagyfokú önmérsékletet, józanságot, rugalmasságot, kompromisszumkészséget igényel.
Mire törekszik a kormány? Olyan megállapodásra törekszik, amely megszünteti Magyarország hátrányos, kiszolgáltatott helyzetét, amely a szerzõdés egyoldalú felbontásának, illetve a Duna egyoldalú elterelésének a következménye. Olyan megállapodásra törekszik, amely a közös tulajdonlás és közös üzemeltetés révén biztosítja a Duna feletti ellenõrzés és a haszonból való részesedés 50 százalékát, amely rendezi a korábbi kölcsönös jogsértések következményeit, és kizárja az újabb károkozást, amely megállítja a Pozsony-Budapest Duna-szakaszon bekövetkezett medermélyülést, a vízszint csökkenését. Olyan megállapodásra törekszik a kormány, amely megoldja az Öreg-Duna és a Szigetköz vízpótlását, az egész szakasz ökológiai rehabilitációját, amely lehetõvé teszi természetvédelmi és üdülõterületek kialakítását. A kormány olyan megállapodásra törekszik, amely megszünteti a hajózást gátló akadályokat, és lehetõvé teszi a biztonságos hajózást, és amely a gazdasági ésszerûség és a környezetvédelem szempontjait érvényesítve valósítja meg a szerzõdés energetikai céljait.
A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete felszólítja a feleket, hogy állapodjanak meg az elvégzett munkák kölcsönös elszámolásáról és kimondja azt is, hogy amennyiben a felek nem egyeznek meg, akkor kölcsönös a kártérítési kötelezettségük. Meg kell tehát állapodni a kölcsönös elszámolásokról, és arról, hogy kártérítési igényt egyik fél sem támaszthat. Ez a nullszaldós megoldás.
A tárgyalások megerõsítették, hogy mindezt a sokféle szempontot csakis egy csomag-megállapodás vagy egy megállapodáscsomag keretében lehet elérni. Ennek a csomagnak a legfontosabb elemei a következõk: a dunacsúni vízlépcsõ közös üzemeltetéssel, a rendszer egyik elemeként történõ mûködtetése a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezése és a tározó olyan szintre történõ feltöltése, amely biztosítja az árvíz- és jégelvezetést, amely a Szigetközben és az oldalágakban ökológiai igényeknek megfelelõ vízszintet biztosít, amely lehetõvé teszi a sport- és idegenforgalmi igények kielégítését. A következõ fontos elem a bõsi vízlépcsõ környezeti károkat nem okozó módon történõ mûködése. Fontos eleme a csomagnak az egységes és közös monitoringrendszer létrehozása, a környezetvédelem legújabb nemzetközi normák szerinti biztosítása, és végül az alsó duzzasztás.
Szeretnék errõl külön is szólni, tisztelt Ház. Az alsó duzzasztást, egy alsó duzzasztómû építését a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete valóban nem írja elõ. Szlovákia azonban ezt a megállapodás elengedhetetlen részének tekinti, mint ahogy Magyarország hasonlóképpen a megállapodás elengedhetetlen részének tekinti a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezését, a tározó megfelelõ szintû feltöltését, amit szintén nem ír elõ a hágai ítélet. A két dolgot tehát nem a hágai ítélet, hanem a megállapodás csomagjellege kapcsolja össze. Így az alsó duzzasztással szemben a hágai ítéletre való hivatkozás igaz, de ezen körülmények miatt nem releváns.
Tisztelt Ház! Célszerû megvizsgálni a megállapodás elmaradásának a lehetséges következményeit is. Ha nincs megállapodás, akkor fennmarad a jelenlegi, Magyarország számára elõnytelen helyzet, vagyis változatlanul Szlovákia ellenõrzi és hasznosítja a Dunát, megoldatlan marad a Szigetköz vízpótlása - és ez valóban ökológiai károkat okoz -, és nem javulnak a hajózás feltételei sem.
Ha nincs megállapodás, akkor nem állapodunk meg a kártérítési igények elengedésérõl sem, és az ügy visszakerülhet a Hágai Nemzetközi Bíróság elé. Mint emlékezetes, a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákiának és Szlovákiának okozott azon munkálatok felfüggesztésével és késõbbi teljes megszüntetésével, amelyekért felelõsséget vállalt. Szlovákia pedig köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákia okozott az ideiglenes megoldás üzembe helyezésével, és amelyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával.
Én, tisztelt Ház, nem kívánom a Hágai Bíróság újabb ítéletét megelõlegezni. Nem akarok a környezetvédõk és azon politikusok hibájába esni, akik nagyot tévedtek a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptemberi ítéletének elõzetes becslésével. Ugyanakkor a jelenlegi, illetve majdani magyar tárgyalási pozíciókat sem kívánom eleve gyengíteni. Én pusztán kiszámíthatatlannak, ezért kockázatosnak tartom a visszatérést Hágába.
A bõsi vízlépcsõ ügyének megoldatlansága, a kártérítési igények érvényesítésérõl várhatóan hosszú ideig folyó vita tovább terhelné az amúgy sem zavartalan magyar-szlovák viszonyt, kedvezõtlenül hatna más kérdések rendezésére is. A megállapodás elmaradása összességében kedvezõtlenül befolyásolná a két ország nemzetközi megítélését.
Mindez, tisztelt Ház, természetesen messze nem elegendõ érv alapvetõ érdekeink feladása mellett, de ilyen szándéka nincs is a kormánynak. Mindez azonban elegendõ érv egy tisztességes kompromisszum mellett.
Tisztelt Ház! Az 1993-as alávetési nyilatkozatban megállapított hat hónapos határidõ irreálisan rövid az ítélet végrehajtásának módjáról történõ megállapodásra. Ennyi idõ alatt lehetetlen részletes államközi megállapodást kötni, legfeljebb diktátumot, de erre egyik félnek sincs lehetõsége. A kormány már csak ezért sem tûzte, nem is tûzhette célul részletes államközi szerzõdés elérését a mostani tárgyalásokon. A cél egy keretmegállapodás elérése a majdani államközi szerzõdés fõ elemeirõl. A kormány nem kíván a keretmegállapodásban végérvényes nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalni. A megállapodás tervezett szövege is azt mondja, hogy államközi megállapodásra kerül sor, amely csak a kölcsönös parlamenti jóváhagyásokkal lép életbe.
Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni: a kormánynak nem áll szándékában öncélúan, érdekeinket feladva megállapodni, mint azt egyesek minden alap nélkül állítják. Ha ez lett volna a kormány szándéka, nem került volna sor tíz tárgyalási fordulóra. Ha a Nemcsók János államtitkár vezette delegáció nem képviselte volna határozottan a magyar érdekeket, talán fél óra alatt létrejött volna a megállapodás. Nincs könnyû helyzetben a magyar tárgyalócsoport, tisztelt Ház, mint ahogy az elmúlt négy évben egyetlen kényes tárgyaláson sem voltak könnyû helyzetben a kormány képviselõi. Mert nemcsak a tárgyalópartnerekkel kellett megvívni a csatát nemzeti érdekeink érvényesítéséért, de a megállapodások néha szinte hazai fanatikus ellenzõivel is a józan ész érvényesüléséért.
A kormány továbbra is konstruktív szellemben kívánja folytatni a tárgyalásokat. Megegyezési szándéktól vezettetve kész harmadik ország szakértõinek közremûködését is igénybe venni, amennyiben a szlovák fél ezt elfogadja. A kormány célja elérni a Duna közös hasznosítását, visszaszerezni a Duna feletti rendelkezés Magyarországot megilletõ részét. Ez, tisztelt Ház, tisztelt képviselõtársaim, olyan cél, amelyet minden párt támogathat, feltéve, ha kész pártpolitikai érdekeit alárendelni az ország érdekeinek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)