NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vízumkényszerrel kapcsolatban kívánok napirend elõtti felszólalással élni. Engedjenek meg néhány adatot.
Már 1995 júliusában, illetve 1997 januárjában a miniszterelnök úrnak voltak ilyen jellegû - mondjuk így - improvizatív javaslatai, s az idén február 16-án folytatódott mindez. Kezdhetném talán azzal, hogy egy olyan mondattal örvendeztette meg a lakosságot a parlamentben, hogy a határõrizet hatékonyságának javítása érdekében nem szabad kizárni a vízumkényszer bevezetésének a lehetõségét.
Kovács külügyminiszter úr a következõképpen szólt: a KüM - a Külügyminisztérium - kész kivenni a részét azoknak az intézkedéseknek az elõkészítésébõl, amelyek a közbiztonság erõsítését szolgálják, értelemszerûen vízumpolitikai intézkedések merülhetnek fel. Majd a vasárnapi "A Hét" címû mûsorban Kovács László miniszter úr a határon túli magyaroknak tízéves vízumot ígért.
Horváth Tamás, a Külügyminisztérium külpolitikai tanácsadója szerint felül kell vizsgálni a FÁK-tagállamokkal folytatott vízumpolitikát. Õ az EU-csatlakozással magyarázta mindezt.
Nem késett a reakció. A román külügyi szóvivõ például így fogalmazott: "A budapesti kijelentések aggodalommal töltik el a román társadalmat. A magyar vízumkényszer elméleti lehetõsége is komoly akadályt jelentene a magyar-román kapcsolatok fejlõdésében, újabb akadályokat gördítene Románia euro-atlanti integrációjának útjába, és lehetetlenné tenné a regionális és a szubregionális együttmûködést."
Hasonlóképpen nyilatkoztak meg a határon túli magyarok szervezetei: a KMKSZ, a kárpátaljaiak például nyílt levélben fordultak a magyar kormányhoz, és kérték, hogy orvosoltassék ez a probléma.
Tisztelt Ház! A Fidesz álláspontja szerint a vízumkényszer bevezetését jelenleg három okból nem indokolt támogatni:
Elõször is azért, mert úgy véljük, hogy jelenleg nem bizonyított, hogy a bûnözést alapvetõen csökkentené. Úgy véljük, hogy ehhez mindenekelõtt a rendészet megerõsítése szükséges.
Másodszor: úgy véljük, hogy a magyar és a szomszédos országok állampolgárai közötti kapcsolatokat valóban visszavetné, beleértve a gazdasági, az önkormányzati és a családi kapcsolatokat is.
Harmadsorban pedig azt sem lehet tagadni, hogy a határon túli magyarság további elszigetelõdését vonhatná maga után egy ilyen javaslatnak a bevezetése.
Azt hiszem, hogy amíg nem ismeretesek az EU-csatlakozásunk feltételei, nem látszik az idõhorizontja, addig nem érdemes ilyennel riogatni sem a magyar társadalmat, sem pedig a szomszédainkat.
Meggyõzõdésem az is, hogy nem szolgálja EU-csatlakozásunkat, ha Magyarország ilyen jellegû pánikot kelt a szomszédaiban. Ezért javasoljuk, hogy Magyarország vízumpolitikájának esetleges megváltoztatását mindenekelõtt hangolja össze a szomszédos országokkal. Ennek érdekében pedig ne a sajtón keresztül üzenjen a szomszédainknak, hanem kezdeményezzen két- vagy többoldalú egyeztetést a közös vízumpolitikai rendszer kialakítása tekintetében.
Úgy véljük, hogy az elmúlt napok zûrzavaros megnyilvánulásai azt jelzik, hogy Magyarország az egyik legfontosabb kérdésben, tehát a vízum, illetve a határon túli magyarság sajátos státuszának a kérdésében, kifejezetten felkészületlen az európai uniós csatlakozásra. S mivel áprilisban megkezdõdnek a tárgyalások, sürgetõ, hogy a kormány a nemzeti konszenzus kialakításához elengedhetetlen egyeztetést folytassa le mind az ellenzékkel, mind pedig a határon túli magyarság legitim szervezeteivel.
A kormány egyébként az 1996 júliusi magyar-magyar csúcson tett nyilatkozatában kötelezettséget vállalt az ilyen típusú egyeztetési mechanizmus kialakítására.
Tehát, tisztelt Ház, kedves képviselõtársaim, ezeket a problémákat kellene megoldanunk: lehetséges-e vízummentességi, határõrizeti, utazáskönnyítési megállapodást kötni Magyarországnak és egyes szomszédainak?
(8.40)
Másodszor: miként és mikor fogja a kormány az európai uniós tárgyalásokba bevonni a határon túli magyarság legitim szervezeteit?
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)