KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az új változatként benyújtott H/5522. számú határozati javaslattal kapcsolatban szeretném megosztani aggályaimat a tisztelt Házzal. Bár 1991-ben a jelenlegihez hasonló szövegû határozatot fogadott el a tisztelt Ház, mégis teljesen mást jelent ez a határozat az 1991-eshez képest. Abban az idõben Irak egy szuverén ország ellen fegyveres agressziót követett el, azt kirabolta és megszállás alatt tartotta. Ez volt az oka annak, hogy az egységesen fellépõ európai államokon kívül a legtöbb arab állam is támogatta az agresszor fegyveres visszaverését.
Jelenleg a konfliktus egy Irak részérõl megsértett ENSZ- határozat körül alakult ki. Távolról sem olyan egységes a világ a fegyveres megoldás kérdésében, mint akkor volt. Magyarországot jelen pillanatban közvetlenül nem fenyegeti támadás, katonai ereje pedig jelentéktelen. Mivel nincs vagy nem ismert konkrét, 100 százalékos bizonyíték arra, hogy Irak valóban rendelkezik azokkal a tömegpusztító fegyverekkel, melyekrõl a meg nem erõsített hírek szólnak, más szóval nincs bizonyíték, a Magyar Országgyûlés nincs olyan helyzetben, hogy biztosan megalapozott és helyes döntést hozzon.
A helytelen döntés az országot feleslegesen háborús konfliktusba keveri, mely ártatlan emberek életének elkerülhetetlen kioltásával jár együtt. Az Egyesült Államoknak csak akkor lett volna célszerû kérni a magyar közremûködést, ha ezekkel a bizonyítékokkal rendelkezne. Ezért azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy csak akkor fogadja el a kormány által benyújtott határozatot, amikor az elõbb általam elmondott feltételekrõl bizonyossággal rendelkezik, és közvetlen életveszélyt kell elhárítani egy esetleges konkrét iraki agresszió megelõzésére. Úgy tûnik, megfontolt döntésével a kormány és a parlament jobban tudná bizonyítani, hogy alkalmas a Magyar Igazság és Élet Pártja által ellenzett NATO-tagságra, mint egy meggondolatlan, csatlós magatartással.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.
(17.50)