DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A miskolci Semmelweis Kórházban kirobbant szöveteltávolítási ügy, amely, mint azóta kiderült, nem korlátozódik kizárólag a Semmelweis Kórházra, sokak figyelmét ráirányította arra a kérdésre, hogy miként tudják megakadályozni, hogy elhalálozásuk után akaratuk ellenére szerveket, szöveteket távolítsanak el a holttestükbõl.
A júliusban hatályba lépõ új egészségügyi törvény továbbra is fenntartja azt az eddigi rendszert, miszerint abban az esetben, ha a szerv- illetve szöveteltávolítás ellen az elhunyt az életében nem tiltakozott, akkor vélelmezik a beleegyezését. A nemleges nyilatkozat megtételének a lehetõsége és módja azonban a tapasztalatok alapján nem él a köztudatban. Ilyen nyilatkozatot eddig is lehetett tenni, az erre rendszeresített donorkártyákon. Errõl a lehetõségrõl azonban a polgárok nem tudtak, az ûrlapot a forgalmazásukra hivatott patikák a gyakorlatban nem ismerték, az orvosok pedig nem vizsgálták, hogy nyilatkozott-e az érintett. Az új törvény sem tartalmaz megnyugtató garanciát az esetleges nemleges nyilatkozatok érvényesülésére, így nem irányozza például elõ egységes nyilvántartásukat.
Ezért kérdezem az államtitkár úrtól, hogy milyen lépéseket kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy a polgárok megismerjék a nemleges nyilatkozattétel lehetõségét. Mit kívánnak tenni azért, hogy az esetleges nemleges nyilatkozatokat garantáltan felkutassák és figyelembe vegyék az egészségügyi intézményekben? Ilyen esetben tudniillik, amikor az állampolgárnak aktívan tennie kellene valamit azért, hogy ne következzen be vele valamit, amit nem kíván, álláspontom szerint az államnak aktív kötelezettsége van a tájékoztatásra.
Köszönöm a figyelmet.