DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Felszólaló képviselõtársaimat kicsit vegyes érzelmekkel hallgattam. Részben azért, mert olyan dolgokat is idehoztak, amelyeknek ehhez a törvényjavaslathoz sok köze nincsen. De persze elõfordult ez már a magyar parlamentben. Mindenesetre ezek után a felszólalások után csak azt tudom mondani, hogy rendkívüli módon sajnálom, hogy amikor a Magyar Demokrata Néppárt két ízben is benyújtott egy átfogó javaslatot a büntetõ törvénykönyv módosítására, ami ez a legsúlyosabb élet elleni, a gazdasági, továbbá a vagyon elleni bûncselekmények szigorítását jelentette volna, akkor ez sajnálatos módon a Ház egyetértésével - mármint a többségének egyetértésével - nem találkozott.
A másik megjegyzésem, amit az elõzõ felszólalásokkal kapcsolatban szeretnék tenni, hogy Mészáros képviselõ úr felszólalása után nagyon reméljük, hogy azokat a módosító indítványainkat, amelyeket a büntetõeljárási törvényhez tettünk be, és amelyek az elõzetes letartóztatás indokainak szélesítésére vonatkoznak, és azokat, amelyek a bûnözõket - az egyszerûség kedvéért mondom így: - védõ szabályokat egy kicsit megritkítanák a büntetõeljárási törvényben, a többség támogatni fogja.
(12.40)
De hadd térjek rá erre a javaslatra, amely elõttünk van. Ez a törvényjavaslat ismételten felveti - és ezt igazságügy-miniszter úr is jelezte az expozéjában - azt a hosszú évek óta újonnan fel- felmerülõ kérdést a büntetõ törvénykönyv módosítása kapcsán, hogy új törvény vagy novella, és ezzel összefüggésben meddig feszíthetõk az 1978-ban meghozott büntetõ törvénykönyv keretei.
Ez annál is inkább felvethetõ kérdés, mert az utóbbi két évben tíz idõpontban módosult a büntetõ törvénykönyv; ez egyébként nem tíz törvényt jelent. Egyes törvények a hatályba léptetõ rendelkezéseiket eltérõ idõpontban határozzák meg a különbözõ szabályokra.
Már a jelenlegi javaslattól függetlenül is van a büntetõ törvénykönyvnek olyan módosítása, amely majd 1998. július 1-jén lép hatályba. Ennek az a következménye, hogy nehéz ma Magyarországon tudni, mi éppen a hatályos büntetõ törvénykönyv. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az egész jogrendszer még mindig olyan erõs mozgásban van, ami miatt - annak ellenére, hogy ezt nem tartjuk szerencsés helyzetnek - õszintén be kell vallani, hogy új kódexre még mindig nem érett meg az idõ. Azért, mert új kódexet akkor érdemes csinálni, ha egy viszonylag stabil büntetõ törvénykönyvet tudunk alkotni, erre viszont még mindig nem érett meg az idõ. Az, hogy nem érett meg az idõ, a büntetõjog sajátos jellegébõl következik, a büntetõjog ugyanis nem szabályoz, nem létrehoz jogviszonyokat, hanem azt védi, ami van. Egy olyan szituációban, amikor az, ami van, egy erõs mozgásban van, akkor egészen egyszerûen nem lehet erre egy stabil büntetõ törvénykönyvet létrehozni.
Abból, amit eddig elmondtam, következik az is, hogy a Magyar Demokrata Néppárt elismeri azt, hogy az új egészségügyi törvény megszületése szükségessé teszi a büntetõ törvénykönyv módosítását.
Elfogadjuk azt, hogy le kell vonni az egészségügyi törvény konzekvenciáit a szankcióval fenyegetett magatartások körében is, és azt is helyeseljük, hogy ezek a szankciók a lehetséges szankciók közül büntetõjogi szankciók lesznek.
Tehát egészében - természetesen nem minden részletében, de egészében - ezt a törvényjavaslatot támogatni tudjuk. Ettõl teljesen független probléma, hogy az egyes tényállásokon finomítani kell. Lehetséges, hogy szükség lesz rá, az egészségügyi törvény ugyanis egy rendkívül bonyolult törvény, ráadásul ezek a tényállások, amelyek itt meg vannak fogalmazva, az Európa Tanács miniszteri bizottsága által 1996. november 19-én elfogadott egyezmény szóhasználatát veszik át. Végig kell gondolni, hogy ez így jó-e.
Egy dologról - képviselõtársaim már beszéltek az egyes tényállásokról - hadd beszéljek, ami ezek között a tényállások között nincs itt, nagy valószínûséggel jogosan nincs itt; de ha már az egészségügyi törvény konzekvenciáit vonjuk le, és az embrióátültetés szabályainak megszegését rendeljük büntetni, a klónozást rendeljük büntetni, akkor egy dologra gondolnunk kell, ami - úgy tûnik - pillanatnyilag hiányzik a rendszerbõl, nem tette helyre az egészségügyi törvény, nem tartalmaz szabályt rá a géntechnológiáról szóló törvényjavaslat, az még napirenden van, tehát nem késtünk el teljes egészében: Magyarországon nem tiltja semmi az emberi gén állatba történõ beültetését - az embriót igen, de a gént nem. Nagy kérdés az, hogy nem kellene-e ezen a területen valamit csinálni, mert az emberi génnek állatba történõ átültetésével is sajátságos dolgokat lehet létrehozni, és az így létrejövõ egyedekkel kapcsolatban felmerülhet ugyanaz a probléma, amit Brúszel képviselõtársam mondott, hogy mi a klón jogi státusza, és mi a jogi státusza az ilyen keveredés folytán létrejött egyednek.
A büntetõjog természetesen tartalmaz válaszokat arra nézve, hogy mivel mi legyen, mi legyen akkor, ha ember, és mi legyen akkor, ha dolog, de nem hiszem, hogy ezt a minõsítést a büntetõjognak kell elvégeznie. De a minõsítésrõl már most gondolkodnunk kell, és nemcsak nekünk, hanem az etikának, az orvostudománynak és még nagyon sok területnek.
Helyeselni tudjuk a törvényjavaslatban azt a szándékot is, amely a gépjármûlopásokkal kapcsolatos hatékonyabb fellépést kívánja biztosítani, és ennek kapcsán büntetni rendeli az egyedi azonosító jel meghamisítását. Azonban úgy érezzük, túl azon, hogy ezt a szándékot helyeselni tudjuk, nem követhetõ nyomon az egyéb kormányzati szándék, és nagy valószínûséggel ezen a részen is módosítani kell. Miért? A törvény a Btk.É-be beletenné az egyedi azonosító jel fogalmát, és azt mondja: egyedi azonosító jel az olyan dolognak, amelynek birtoklását vagy rendeltetésszerû használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetõleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.
Azt mondja az indokolás, erre azért van szükség, mert eléggé eltérõ a szóhasználat a jogban, és valahogy egységesíteni kell, hogy tudjuk, mire vonatkozik.
Arra is utal maga az indokolás, hogy a beterjesztõ tudja, nemcsak a gépjármûvekre vonatkozik; példálózásként felhozza a fegyvereket.
A továbbiakban - és engedtessék meg, hogy az indoklás egy részét felolvassam - azt mondja: az állam a dolgok egy részének birtoklását, rendeltetésszerû használatát hatósági regisztráció meglétéhez is köti, és azt mondja, ennek az az értelme, hogy ezeknek a dolgoknak a használata és a forgalma nyomon követhetõ legyen. Nem tudom, hogy most itt regisztrált dolgokról akar beszélni a törvény vagy pedig engedélyhez kötött dolgokról, mert a kettõ különbözõ - tisztázni kellene, és azt kellene beleírni.
Ugyanakkor az itt felsoroltakon kívül nem lehet egészen pontosan tudni, hogy ez a bûncselekmény mire fog vonatkozni. Én megpróbáltam megnézni a jogrendszerben, hol vannak olyan területek, ahol olyan dolgokról van szó, amelyeknek egyedi azonosító jelük van, és vagy valami engedély vagy valamiféle regisztráció van. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel néhányat:
Veszélyes eb - nem azt mondom, hogy nem fogadható el a törvény kiterjesztése erre a területre is, de gondoljuk végig, és tudjuk, végül is mirõl hozzuk a törvényt. Az óvóhelynek is van egyedi azonosítási jele, amit kitesznek az óvóhelyre, és ha dologról beszélünk, akkor ingó, ingatlan egyaránt ideesik.
Veszélyes hulladékoknak lehet, egyes állatfajok egyedeinek is lehet, elejtett vadnak, trófeának, tenyészbikának. Engedtessék meg nekem, hogy ne soroljam tovább, csak a tíz perc leteltével arra hívjam fel a kormány jelen lévõ képviselõinek figyelmét, mielõtt szavazunk errõl a javaslatról, tisztázni kellene, hogy tulajdonképpen mi válik büntethetõvé ennek az egyébként támogatható szándéknak az ilyenkénti megfogalmazása és büntetendõvé nyilvánítása kapcsán.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)