DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Igazságügy-miniszter Úr! Az Alkotmánybíróságról számos gondolat hangzott el a mai vitában. Egyetértõleg szeretnék csatlakozni azokhoz, akik arról beszéltek, hogy az Alkotmánybíróság a magyar közjog, a magyar alkotmányosság egyik vagy talán legfontosabb intézményévé vált mûködésének nyolc éve alatt.
Az Alkotmánybíróság volt az, amelynek mûködése stabilitást hozott a magyar közjogi rendszerbe, amely biztosította a többségi demokrácia alapján idõrõl idõre fellángoló viták megoldását és megnyugvását. Az Alkotmánybíróság volt az az intézmény, amely mûködésének nyolc éve alatt kormányokkal, különbözõ testületekkel, jogszabályokkal - olyan jogszabályokkal, amelyek adott esetben nem illeszkednek a jogállam rendszerébe - szemben védelmezte a magyar állampolgárok különbözõ jogait, jogosítványait.
Az Alkotmánybíróság volt az, amely néhány évvel ezelõtt megakadályozta például azt, hogy a Bokros-csomag keretében olyan intézkedéseket fogadjon el, foganatosítson az Országgyûlés, olyan intézkedések valósuljanak meg, amelyek a polgárok jogait sértik. Az Alkotmánybíróság volt az, amely akkor, amikor a kormánykoalíció a többségével élve - adott esetben visszaélve - meg akarta fosztani az állampolgárokat a népszavazáshoz való jogától, ezt a jogot biztosította.
(11.20)
Az Alkotmánybíróság nyolcéves idõszaka világos történet arra, hogy ez az Alkotmánybíróság nem valamely, nem az elõzõ és nem a mostani kormánytól függõ testület, hanem egy önálló, független testület, amely csak az alkotmánynak alárendelve hozza meg a különbözõ döntéseit. Nem véletlen az a helyzet, igen tisztelt képviselõtársaim, amely szerint az idõnként, néhány havonta megtartott, illetve megszervezett közvélemény-kutatások eredményeképpen - mely azt vizsgálja, hogy mely intézmények élveznek ma Magyarországon a polgárok körében legnagyobb támogatást - az Alkotmánybíróság messze a legelsõk között foglal helyet ezen a listán. Ezt a tiszteletet a polgárok részérõl az Alkotmánybíróság nyolcéves jogvédõ tevékenységével érdemelte ki.
Ebbõl is láthatjuk egyébként, az Alkotmánybíróság története erre világos példát mutat, hogy minden, adott esetben többséggel kormányozó kormánynak volt problémája, volt ütközése az Alkotmánybírósággal. Korábban, az elõzõ ciklusban a kormányt képviselõ, most itt ülõ képviselõtársaim is igazolhatják, hogy voltak olyan döntések, amelyek nekik nem tetszettek és a mostani koalíció is számos olyan példát tud mondani - az elõbb a Bokros- csomag idézése során Bauer Tamás ingatta a fejét, ami feltehetõen arra utalt, hogy nem feltétlenül értett egyet az Alkotmánybíróság akkori döntésével, nyilvánvalóan ezt elfogadta. De például, hogy a legélesebb konfliktust mondjam, a Bokros-csomag esetén a mostani kormánynak nem tetszett az Alkotmánybíróság mûködése. És ez feltehetõen a kormánypárti pozícióval jelentõs mértékben együtt jár, hiszen az Alkotmánybíróság tevékenysége éppen a többségi döntés feletti kontroll legfõbb õre Magyarországon. Ugyanis az Alkotmánybíróságnak jogi eszközei vannak annak érdekében, hogy a többség döntéseit felülvizsgálja, hiszen törvények megsemmisítésére képes. Azt gondolom, nem véletlen ezért, hogy a polgárok jogvédelmét ellátó testülettel szemben lényegében a jelenlegi koalíció mindig is méregette, hogy mikor használhatja fel azt a többségét, amellyel egyébként rendelkezik, a kétharmados többségét.
Szeretném felhívni igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra, hogy mind az MSZP kormányprogramjában, mind pedig a koalíciós megállapodásban arról van szó, hogy az alkotmánybírósági törvényt módosítani kell a ciklus során. Most kormánypárti képviselõtársaim arról beszélnek, hogy már nincsen idõ arra, hogy egy átfogó módosítást tegyenek az Alkotmánybíróságról szóló törvény tekintetében, mert erre elfogyott az idõ, ezért kiemelünk néhány pontot, amelyrõl korábban is lehetett hallani, de igazából végiggondolásra akkor sem került.
Mi volt az akadálya annak, hogy négyéves ciklusa során egy átfogó alkotmánybírósági törvénymódosítást valósítson meg? Úgy gondolom, abban egyetértés van ellenzék és kormánypártok között itt a Ház falai között, hogy a törvényhozásnak van egyfajta logikája, egyfajta menete. Egyetértek szocialista képviselõtársammal, aki azt állította, hogy az alkotmánybírósági törvény alapvetõen bevált, a magyar közjognak fontos részévé vált. De mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan pontok, amelyeket már egyrészt maga az Alkotmánybíróság korrigált a korábbi döntései során, bizonyos saját jogosítványait nem gyakorolta, holott erre lehetõsége lett volna, és számos olyan probléma van - az ügyrend kérdése, ezt képviselõtársaim elsorolták -, amelyek tekintetében szükség volna arra, hogy az alkotmánybírósági törvény módosuljon. Nem értjük, miért nem kerülhetett sor erre korábbi idõszakban, miért nem lehet átfogó módosítást benyújtani.
Az pedig a legkevésbé elegáns megoldás, amit a kormánykoalíció választott, hogy az utolsó pillanatban vette a bátorságot, hogy azt a kérdést, amelyet már lényegében háromszor-négyszer az elmúlt három-négy év során felvetett, vagyis hogy a jelölés szabályait megváltoztassa, becsempéssze egy törvényjavaslatba, valóban azzal az árukapcsolással, amelyrõl Dávid Ibolya beszélt. A versenytörvény tiltja az árukapcsolást, és azt hiszem, a politikában sem szerencsés, ha egy valós probléma megoldását - amely az alkotmánybírák idejének kitöltése, illetve 12 évre emelése - összekapcsol egy olyan problémával, amelyet pusztán azért kell módosítani és azért kíván módosítani, mert neki kényelmetlen ez a szabály.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! A törvények azért léteznek, hogy azokat betartsuk. Ha valamely törvény vagy valamely törvény rendelkezése kényelmetlenné válik adott esetben éppen a többség számára, akkor nem a módosítása az, amire elsõképpen gondolni kell, hanem annak betartása. Ennek következtében nem osztom azt a véleményt, amely arról szól, hogy az alkotmánybírósági törvény, illetõleg az alkotmány módosítására azért kell sort keríteni, mert nem sikerült konszenzust elérni az elmúlt idõszak alatt. Az a dolog jut eszembe, amivel többen találkozhattunk és mesékben, de akár a nevelési könyvekben is olvashattunk, és amely arról szól, hogy egy sakkjátékot játszik valamely diktátor egy alattvalójával, és amikor úgy látszik, az alattvalója már egy lépésre van attól, hogy mattot adjon neki, abban a helyzetben fölborítja a táblát, és azt mondja, hogy a szabályok nem érvényesek. Nos, igen tisztelt képviselõtársaim, errõl van szó.
Machiavellit idézhetném, aki azt mondja, néha a szavak arra szolgálnak, hogy a tetteket eltakarják. Itt valóban errõl van szó. Beterjesztett a kormány a parlament elé egy négy oldalas törvénymódosítást, amelyben mindenfélérõl van szó, különbözõ, egymással össze nem függõ kérdésekrõl, olyan problémákról, alkotmánymódosításról, amelyrõl korábban vita nem folyt. De valójában a koalíció elõtt már három éve egyetlenegy cél lebeg, hogy azt a helyzetet, hogy nem õ állítja össze az Alkotmánybíróság személyi összetételét, megszüntesse. Errõl szól, igen tisztelt képviselõtársaim, ez a törvényjavaslat.
A polgárokat védõ Alkotmánybíróság az egyetlen olyan intézménye a magyar közjognak jelenleg, amelynek személyi összetételére a koalíciónak kétharmados többségével nincsen befolyása. Minden más közjogi tisztséget és számos más politikai és gazdasági- közigazgatási tisztséget a koalíció határozhat meg. E tekintetben a köztársasági elnöktõl a minisztériumi tisztségviselõkig vagy adott esetben egy privatizációs pályázat odaítélésig szól a koalíció politikai hatalma. Az Alkotmánybíróság esetén azonban - és ez az egyetlen hely a magyar közjogban - meg kell egyeznie ellenzékével vagy legalábbis ellenzékének egy részével. Ezt a helyzetet nem bírja elviselni a jelenlegi koalíció, ez az, ami számára problémát okoz.
Amikor kompromisszumképtelenségrõl beszél az alkotmánybírákat jelölõ bizottság keretében, akkor valójában nincs másról szó, mint a saját kompromisszumképtelenségérõl. Hiszen egy pillanatig nem tud engedni abból, hogy vannak olyan pozíciók, amelyeket nem a kormánykoalíció határoz meg ráadásul olyan pozíciók, amelyek adott esetben a kormányzati döntéseket meg is semmisíthetik, hiszen erre az Alkotmánybíróságnak joga van. Errõl szól, igen tisztelt képviselõtársaim, ez a törvényjavaslat. A koalíció többszöri nekifutásra határozta el magát, hogy benyújtja ezt a törvényjavaslatot az Országgyûlés elé, és fölcicomázva más elemekkel, tulajdonképpen az alkotmánymódosítás elfogadását tûzte ki célul, hiszen ez az a pont, ahol a koalíciós pártok között egyetértés van, vagyis a kétharmados többség biztosítva van. A többi kérdésben, amely például az alkotmánybírák mandátumának meghosszabbításáról szól, koalíciós vita van, koránt sincs meg biztosan a kétharmados többség ebben a tekintetben.
Egy szocialista képviselõtársunk a vita egy korábbi szakaszában mondta, hogy a Szocialista Párt csak akkor tudja megszavazni azt a kérdést, hogy tizenkét évre emeljék az alkotmánybírák hivatali idejét, amennyiben ennek ellentételéül megkapja a jelölés jogát. Nos, azt hiszem, hogy ez világos beszéd. Ez az, ami lényegében egyértelmûen rögzíti, hogy a Szocialista Párt és a koalíció számára egyetlenegy kérdés fontos, ez pedig az Alkotmánybíróság személyi összetételére való befolyás megszerzése. Tehát hatalmi kérdésrõl van szó, és a szavak eltakarják a valódi tetteket.
A Fidesz nem tagadja, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl fontosnak tartjuk, hogy az alkotmánybírósági törvény azon pontjait, amelyek módosításra szorultak, és ahol az elmúlt nyolc év tapasztalatait be lehet építeni, valóban módosítani kell, és ennek megfelelõen egy általános revíziót kell megvizsgálni az Alkotmánybírósággal kapcsolatban.
(11.30)
Azt viszont, hogy minden valódi ok nélkül, az utolsó pillanatban az alkotmány olyanképpen módosuljon, amely egy egyébként bevált jelölési szabályt felborít, s egy olyant helyez helyébe, amelynek a gyakorlatát nem ismerhetjük, és amely komoly veszélyekkel jár, nem tudjuk elfogadni.
Hiszen mi az, amit a kormánykoalíció javasol? Azt javasolja, hogy paritásos alapon álljon fel a bizottság. Szerepel ebben a módosításban az "ellenzék" szó. Igen tisztelt képviselõtársaim, én megnéztem, hogy a magyar közjogban, illetõleg a magyar jogszabályokban hol szerepel az ellenzék megnevezve. Ilyen jogszabályok csak alacsonyabb szintû jogszabályok. Ebbõl kettõ nevezhetõ magasabb szintûnek: a nemzetbiztonsági szolgálatokról, valamint a rádiózásról és a televíziózásról szóló, ahol nagyon finom pártegyensúlyt kellett kialakítani, s annak érdekében került bele az "ellenzék" szó. De az alkotmányban máshol egyetlenegy ponton nem szerepel az "ellenzék" szó, ugyanis az alkotmány nem egy aktuális politikai helyzetre alakítja ki a saját szabályait. Az alkotmány, lényegében akár azt is mondhatnánk, hogy örök idõkre szól, ennek következtében nagyon sokféle kormányalakulattal számolhat, ebbõl következõen az alkotmányban egy ilyen szabálynak a szerepeltetése nem megfelelõ.
Nagyon féltjük az újonnan megalakult Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, hogy átpolitizálódik, hiszen ha a koalíció akarata a parlamentben az ellenzékkel való megegyezésképtelensége miatt nem ment át, abban az esetben majd megpróbálkozik feltehetõen az Igazságszolgáltatási Tanáccsal is, és talán még könnyebb lesz a helyzete azzal a köztársasági elnökkel, akit egyébként a saját többségével választott.
Az alkotmánymódosítás további problémája: "A köztársasági elnök javaslatát az egyetemek állam- és jogtudományi karainak véleménye kikérését követõen teszi meg." A jelenlegi alkotmánybírósági törvénnyel ez nincs összhangban, hiszen az alkotmánybírósági törvény két csatornát állapít meg az alkotmánybíróvá váláshoz: egyrészt egy tudósi karrier vagy pedig egy jogász karrier kell hogy mögötte álljon. Ez csak az egyikre, a jogtudományi karrierre vonatkozóan teszi meg a konzultációs kötelezettséget, tehát a kormány által benyújtott alkotmánybírósági törvény vagy az alkotmánymódosítás nemcsak elveiben, de gyakorlati konkrét megoldásaiban is tulajdonképpen sérti azokat az elveket, amelyeket egy alkotmánybíróság esetén alkalmazni kell.
Összefoglalva, igen tisztelt képviselõtársaim, a tizenkét éves meghosszabbítás kivételével a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tudja támogatni azt a csomagot, amit a kormánykoalíció benyújtott. Véleményünk szerint az alkotmány módosítása részben elkésett, ugyanakkor ilyen részletességgel, ilyen formában elsietett, ennek következtében nem tudjuk támogatni a benyújtást.
Szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét innen a parlamentbõl is, hogy a polgárokat eddig töretlenül megvédelmezõ Alkotmánybíróság elleni politikai támadással van dolgunk, és magának ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása az errõl szól.
Köszönöm szépen a figyelmet, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a jobb oldalon.)