DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A legkisebbik kormányzó párt képviselõje az elõbb utalt arra... (Dr. Hack Péter: Mondja ezt a hatalmas ellenzéki frakció képviselõje!) Kétségkívül ez részemrõl valóban nem tûnhet felülrõl való lenézésnek, csak mert Hack Péter fontosnak tartotta, hogy a második legkisebb ellenzéki párt szólalt meg. Ezt nem véletlenül emelem ki. Óva szeretnék inteni attól, hogy azok, akik pillanatnyilag kormányzati pozícióban vannak - azt hiszem, ebben van személyes tapasztalatunk -, úgy gondolják, hogy ez mindig így lesz.
A ciklus végén egy olyan döntést hozni, amely a többség ellenõrzését gyengíti, úgy gondolom, semmiképpen nem célszerû; tehát még politikailag - ha tetszik, pártpolitikailag - sem célszerû azoknak, akiknek nem biztos a helyük a következõ kormányzatban. A hatalom ellenõrzése ugyanis rendkívül fontos. A másik oldalról fogalmaznék, mondjuk, a szocialista oldal felé: minden hatalomnak szüksége van az ellenõrzésre. 1990 óta bebizonyosodott, hogy a kormányzó erõknek bármennyire is kellemetlen volt idõnként egy-egy szituációban az Alkotmánybíróság döntése, bizony az Alkotmánybíróság igen komoly stabilizáló, ellenõrzõ funkciót gyakorolt.
Nagyon szeretném, ha a mostani kétharmados többség... - amely tulajdonképpen minden további nélkül megteheti, hogy az utolsó pillanatban alkotmánymódosítással jelentõsen változtat azon a helyzeten, hogy az alkotmánybírák jelölésében ne a mindenkori többség legyen a meghatározó, hanem az Alkotmánybíróság jelölésében igenis a kisebbség is szerepet tudjon kapni. Az a jelölési rend, amely '90 és '94 között jól mûködött, lehetséges egyébként, hogy azért mûködött jól, mert ott a választásban is megnyilvánult egy konszenzuskényszer a kormányoldal és az ellenzék között, hiszen a kétharmadhoz akkor a kormánypártoknak szükségük volt ellenzékre is. Tehát lehet, hogy azért mûködött jól. De, tisztelt képviselõtársaim, ez a ciklus bebizonyította, hogy lehetséges kétharmados kormányzás is, és a kétharmados kormányzás esetén bizony a jelölési rend az a visszatartó erõ, hogy ne a mindenkori kormányoldalnak megfelelõ jelöltek kerüljenek a parlament elé.
Úgy gondolom, Bihari képviselõtársam azon érvelése, amely az ellenzéki lehetõségeket, az ellenõrzés jogát és a kisebbségi jogokat úgy kívánja biztosítani, hogy akár a kisebbség is megjeleníthet egy képviselõjelöltet, amirõl aztán a többség fog dönteni a parlamentben, a látszatdemokrácia tipikus példája. Úgy vélem, bevált ez az ellenõrzési mód. Abból, hogy nem sikerült idõben alkotmánybírákat választani, nem azt a következtetést kell levonni, hogy alkotmány módosításával, az utolsó pillanatban benyújtott alkotmánymódosítással megváltoztatni - egyébként vitatható módon, a megoldás is rendkívül vitatható - a jelölés rendjét, hanem igenis a kompromisszumkészségen kellene javítani, és akkor így lenne mód arra, hogy még a két alkotmánybírót megválasszuk ebben a ciklusban, és amikor eljön az ideje, akkor a következõ ciklusban is - a nyilván megváltozott erõviszonyok között - meg tudja választani a mindenkori kétharmados többség az ellenzék bevonásával és az ellenzékkel kötött kompromisszum által jelölt személyeket alkotmánybírává.
A Magyar Demokrata Néppárt tehát a leghatározottabban ellenzi az alkotmánymódosítást. Ellenzi ezt egyrészt azért, mert - ebben egyetértés látszott egy másik ügyben a kisebbik kormányzó párttal is - úgy érzem, az utolsó pillanatokban nincs helye alkotmánymódosításnak; de tartalmi szempontokból is ellenzi. Mindenképpen az ízlésünk ellenére van, ha találkozunk egy politikai problémával - mert igenis politikai probléma az, hogy nem tudunk mûködtetni egy kialakult alkotmányos rendet, hogy nem képes kompromisszumra jutni kormányoldal és ellenoldal -, akkor megoldjuk a politikai problémát: az aktuálpolitikai igényeknek megfelelõen megváltoztatjuk az alkotmányt. Úgy gondolom, hogy ezt nem lehet megtenni, ezért a leghatározottabban ellenezzük az alkotmánymódosítást.
Hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását nem ellenezzük teljes egészében, annak az az oka, hogy a magunk részérõl úgy érezzük: egyetlenegy pontjában igenis van olyan indok, amely a mûködõképesség biztosítása, egyébként viszont a többi részében ilyen indok nincs. Mirõl van szó? Arról van szó, hogy szintén ízlésünk ellen való, hogy az alkotmánybírósági törvény módosításával meghosszabbítsuk az eredetileg 9 évre megválasztott alkotmánybírák mandátumát 12 évre. Hangsúlyozom, ízlésünk ellen való, mert általában nem szerencsés dolog, ha megválasztunk valakit egy meghatározott idõre, és akkor menet közben módosítunk. Hozzáteszem, hogy ez egészen más dolog, mint az az alkotmánymódosítás, amit végül is mindkét kormányzó párt támogatott, hiszen másképp nem is lehetett volna meghozni az alkotmánymódosítást, amelyik az önkormányzati képviselõk mandátumát több mint három hónappal lecsökkentette.
(11.10)
3200 önkormányzati testületrõl, számos önkormányzati képviselõ és polgármester mandátumának a lerövidítésérõl van szó. Ez valóban jogbiztonságot sértõ dolog. Két okból különbözik ez a mostani szituációtól. Az egyik ok az, hogy itt nem rövidítésrõl van szó, hanem hosszabbításról; tehát a megválasztott személyek jogait nem érinti.
Ezt azért hangsúlyozom, mert az Alkotmánybíróság egy korábbi kiélezett vitában - ahol egyébként a mi álláspontunk szerint nem volt helyes a polgármesteri összeférhetetlenséget az országgyûlési képviselõséggel utólag eltörölni, és ezt a szabályt azokra az országgyûlési képviselõvé választott polgármesterekre is érvényesíteni, akiket még nem olyan szabályozás mellett választottak meg országgyûlési képviselõvé, amely szabályozás mellett nekik le kellett volna mondaniuk a polgármesteri mandátumokról; hangsúlyozom: nem volt helyes, de az Alkotmánybíróság többsége akkor, egyébként 5:4 arányban - úgy foglalt állást, hogy ez önmagában nem alkotmányellenes. A legfõbb érv az volt, hogy azért, mert nem csökkentették a jogaikat, nem jogelvonás történt, hanem tulajdonképpen jogbõvítés. Tehát az adott esetben, hangsúlyozom, nem értettünk egyet ezzel az alkotmánybírósági döntéssel, ennek ellenére itt kétségkívül jogbõvítésrõl van szó; ennyiben más, mint az a helyzet, amelyet szintén kifogásoltunk, hogy az önkormányzati képviselõk mandátumát megrövidítették.
De más, nagyon fontos szempontból is más ez a helyzet. Nevezetesen arról van szó, hogy a nép választotta az önkormányzati képviselõket. Itt fölmerülhet a kérdés, hogy az Országgyûlés, egy másik testület milyen alapon rövidíti meg azt a mandátumot, amelyet a nép adott abban a tudatban, hogy négy évre adja. Ugyanakkor a parlament választotta meg 9 évre az alkotmánybírákat, tehát nem történik olyan jellegû jogsérelem, a demokráciának olyan sérelme, a népfelség elvének olyan jellegû sérelme, ami az önkormányzati képviselõk mandátumának megrövidítése vonatkozásában igenis fennállt.
Egyébként az Alkotmánybíróságnál az önkormányzati képviselõk mandátumáról szóló döntést megtámadtuk, és - mint igazságügy- miniszter úr bólogat - megszületett a döntés. Elutasították a panaszt, egyébként két különvéleménnyel, amelyek egy az egyben osztották a mi álláspontunkat. De csak azon az alapon utasították el, hogy a hatályba léptetõ rendelkezés is valahol része az alkotmánymódosításnak, és itt mint alkotmányozó hatalom járt el az Országgyûlés, tehát bármennyire is jogbiztonságot sértõ, hatáskör hiányában nem nyúlhat hozzá az Alkotmánybíróság, mert ezt az egyébként nem jogállami megoldást alkotmánymódosításra alkalmazták.
Tisztelt Képviselõtársaim! Itt tehát ilyen aggály nem merül fel. Ezért érthetetlen számomra, hogy az a kisebbik kormányzó párt, amely gond nélkül megszavazta azt az alkotmánymódosítást, amelyre az elõbb utaltam, és ami az önkormányzati képviselõk mandátumát csökkentette, most itt aggályokat fogalmaz meg. Nem gond nélkül, valóban - egyik képviselõtársam integet -, tudom, hogy a Szabad Demokraták Szövetségén belül is voltak ilyen aggályok, de végül is a frakció úgy szavazott, hiszen másként nem lehetett volna ezt az alkotmánymódosítást meghozni. Itt azonban aggályokat fogalmaz meg, holott itt az a fajta jogsérelem nem érvényesül.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság mûködõképessége valóban olyan kérdés, amely a Néppárt véleménye szerint megengedi azt az egyébként nem ízlésünk szerint való, de nem jogellenes és nem jogbiztonság-ellenes megoldást, amelyet most a kormány javasol. Ebben a vonatkozásban tudjuk elfogadni az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, és ezzel együtt csak azt az egyetlen részt, amely tulajdonképpen ezzel összefügg, ezt kiegészíti, mert logikus, ha meghosszabbítjuk tizenkét évre az alkotmánybírák mandátumát, akkor ne lehessen újraválasztani az alkotmánybírákat. Ez az, ami szervesen összefügg a mûködõképesség szempontjából fontos módosítással. De semmi mást nem tudunk elfogadni, ami ebben a törvényjavaslatban van, mert ez egyrészt valóban egy árukapcsolás, aminek nincs helye egy ilyen fontos törvény módosításánál, és ugyanakkor fölösleges is, mert ezeket a kérdéseket nem éppen most, az utolsó pillanatban kell szabályozni és kiragadni az egész problematikából, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló törvényt - mint tudjuk -, ügyrenddel együtt, egész problémakörrel együtt, alkotmánnyal együtt majd módosítani kell, úgy, hogy az egészet áttekintjük. Semmi nem indokolja, hogy most hozzányúljunk máshoz, mint ami a mûködõképesség szempontjából feltétlenül módosítandó a Néppárt álláspontja szerint.
Az ellen viszont mindenképpen tiltakoznánk, ha valóban az történnék, hogy nemcsak ez az árukapcsolás, hanem még ezen túlmenõen egy másfajta megoldás születne, hogy éppen azt, ami logikus, azt nem szavazná meg a parlament - mert végül is a kétharmados többség ezt megteheti -, és megszavazna olyan részeket, amelyek véleményünk szerint egyrészt jogbiztonság- ellenesek, másrészt megszavazásuk semmiképpen nem indokolt most és így. És fölrémlett bennem egy régebbi eset, amikor Torgyán József hozzászólását hallottam, aki fölvetette azt a kérdést, hogy az Alkotmánybíróság elnökét a Háznak kellene megszavaznia. Ez már egyszer elõfordult a listakapcsolások vonatkozásában, amikor kisgazda képviselõtársunk felvetett egy ilyen kérdést, és akkor a kormánypártok széttárták a karjukat, hogy: mi ezt ugyan nem javasoltuk, de nagyon szívesen támogatnánk. Közös lista vonatkozásában volt ez a javaslat.
Nagyon kérem tisztelt kormánypárti képviselõtársaimat, olyan módosító indítványt, amely még a kormány javaslatán is túlmegy abban a vonatkozásban, hogy az Alkotmánybíróság a parlamenttel bizonyos alárendeltebb viszonyba kerülne - mert véleményünk szerint ez a változtatás ezt jelentené -, semmiképpen ne támogasson a kormány.
Összefoglalóan: a Magyar Demokrata Néppárt az alkotmánymódosítást ellenzi, az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításának pedig azt a passzusát támogatja, amely 12 évre emeli az Alkotmánybíróság tagjainak mandátumát, és ezzel együtt a tagok újraválasztásának a lehetõségét megszünteti. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)