DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont elõadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés ebben a választási ciklusban, ebben a kormányzati idõszakban negyedik alkalommal foglalkozik az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás korrekciójával. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 1989 õszén az új közjogi alkotmányos rendszer kiépülése szempontjából a legfontosabb törvények közé tartozik. Ugyanakkor már a '90-es évek elején számtalan olyan törekvésnek lehettünk tanúi, néhányan itt a Házban résztvevõi is, amely arra irányult, hogy a törvény tartalmát még pontosabbá tegye, azt átalakítsa, és az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozásban érvényesítse az Alkotmánybíróság mûködésének tapasztalatait.
Ezek az átfogó próbálkozások, amelyek, hangsúlyozom, 1991 óta érlelõdnek, végül is nem jártak teljes értékû eredménnyel, hiszen az 1994-ben meginduló alkotmányozási folyamat ígérete volt az, ami mindenkor azt a politikai állásfoglalást eredményezte a Ház tagjaiban és a politikai pártok képviselõiben, hogy majd az alkotmányozás folyamatában kell az Alkotmánybíróságra vonatkozó joganyagot teljességében megújítani.
1994 õszén a Ház az alkotmány módosításával csökkentette az Alkotmánybíróság létszámát 15 fõrõl 11 fõre. A kezdeményezés az Alkotmánybíróságtól eredt. Ennek indoka elsõsorban az volt, hogy a 15 fõre történõ kiegészítés alapján kialakuló személyi összetétel megnehezíti az Alkotmánybíróság egységes ítélkezési, pontosabban állásfoglalási gyakorlatát: 15 fõ esetében már két kamarában kell ítélkezni, és a kétkamarás rendszer szükségképpen magával hordja azt, hogy az ítéletek koherenciája nem kellõen biztosítható.
1996 márciusában sor került a Házban egy régi adósság teljesítésének vitájára, pontosabban ennek a kezdetére, az Alkotmánybíróság mûködési szabályzatának, ügyrendjének vitájára. E vitának, még akkor is, ha a vita nem fejezõdött be, és nem zárult le az ügyrendrõl szóló törvény elfogadásával, mégis az a pozitív hozadéka és eredménye - jelentõs és számottevõ -, hogy az Országgyûlés akkor úgy foglalt állást - és ez a felfogás a késõbbiekben az alkotmányozási folyamatban is érvényesült -, hogy át kell alakítani az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozást, és a korábbi háromszintû szabályozás helyett - amit a törvényben rögzített ügyrend, az Alkotmánybíróságról szóló törvény és maga az alkotmány jelentett - egy egyszerûbb, áttekinthetõbb kétszintû szabályozásra kell áttérni, amelyben a legfontosabb hatásköri és eljárási szabályok az alkotmányban kapnak helyet. Emellett egy részletesebb, és az ügyrend bizonyos lényegi elemeit magában foglaló alkotmánybírósági törvény kerül megalkotásra, és lényegileg ezáltal a korábban törvényi szabályozásban rögzítésre kerülendõ ügyrend tulajdonképpen leegyszerûsödne, és gyakorlatilag csak az Alkotmánybíróság egy belsõ szabályozását jelentené.
Az elmúlt év tavaszán, illetõleg az elmúlt hetekben került sor azon javaslat zárószavazására, amely az elõzetes alkotmányossági vizsgálatra vonatkozó lehetõségek törvényi szabályozását változtatta meg.
Ez az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás rövid története ebben a parlamenti ciklusban. Tény ugyanakkor, hogy az Országgyûlést és az Országgyûlésen kívüli szakmai körökben is nemcsak a legutóbbi idõszakban, hanem korábban is élénken foglalkoztatta a szakmai közvéleményt az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás mikéntje, tartalma és korrekciós lehetõsége. Legutóbb az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás módosításának indoka, illetõleg szükségessége úgy vetõdött fel azon a beszélgetésen, amelyet az Alkotmánybíróság és a kormány képviselõi folytattak, hogy bizonyos kisebb jelentõségû módosításokra az Alkotmánybíróság munkájának folyamatossága, kiegyensúlyozottsága, a kontinuitás biztosítása érdekében történjen változtatás az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény tartalmában oly módon, hogy ezzel elháríthatók lennének azok az akadályok és zavarok, amelyek az Alkotmánybíróság munkájának folyamatosságát a jelenlegi idõszakban is veszélyeztetik.
(9.40)
E mellett a néhány tartalmi módosítás mellett az is felvetõdött és elfogadást nyert, hogy mindenki elismerte annak szükségességét, hogy az egész szabályozás átalakítására, átgondolásra, újragondolására van szükség. Ennek elõkészítõ munkálatai megkezdõdtek. Az Alkotmánybíróság ügyrendi bizottsága és az Igazságügyi Minisztérium szakértõi között immáron több fordulóban a teljes szabályozás áttekintésének munkálatai megkezdõdtek, és remélhetõleg az új parlament számára, az új kormány számára ez a tervezet jó kiindulóalapot jelenthet, amelyet érdemben akár az Országgyûlés õszi ülésszakán is meg lehet vitatni.
Mindez azonban a szûkre szabott idõ miatt ebben a parlamenti ciklusban, a hátralevõ néhány hétben természetesen nem valósítható meg, érdemben nem tárgyalható, ezért a javaslat nyilvánvalóan csak azokra az elemekre szûkül le, amelyek a mûködõképesség és a folyamatosság miatt váltak szükségessé a felsorolt indokok alapján.
A javaslat egyik köre az alkotmánybírák jelölési rendjének megváltoztatására, a jelenleg hatályos alkotmány erre vonatkozó szakaszainak megváltoztatására irányul. A kezdeményezés mögött a tapasztalat tényei húzódnak meg, egyrészrõl az a tény, hogy a jelenleg hatályos jelölési rendszerben az alkotmánybírák személyének jelölésére vonatkozó politikai akarat kialakítása meglehetõsen nehézkes, konfliktusokkal terhelt, és olykor eredménytelen megoldásokat hoz. Ennek valamennyien tanúi lehettünk az elmúlt idõszak során is. Természetesen itt tág tere nyílhat a politikai vitának, a kormánypártok hibáztathatják az ellenzéki pártokat, az ellenzéki pártok vádolhatják a kormányzó pártokat. A lényeg azonban, hölgyeim és uraim, hogy az alkotmánybírák megválasztása ebben a jelölési rendszerben nehézkes, és úgy tûnik - éppen a tegnapi nap eseményeire is gondolva -, nem ad kellõ garanciát a tekintetben, hogy a munka folyamatossága biztosítható legyen.
Azt is hozzá kell tennem ehhez a helyzethez, hogy nyilvánvalóan nem segítik a jelölési rendszer mûködését azok a személyi javaslatok, amelyekrõl az elõterjesztõk is tudják, hogy a másik oldalon eleve semmiféle támogatásra és akceptálásra nem számíthatnak. Ezek a javaslatok nem segítik elõ azt, hogy az alkotmánybírák esetében a megüresedõ helyeket a parlament idõben be tudja tölteni. Ezért tehát az elõterjesztés egyik hangsúlyos eleme a jelölési rendszer megváltoztatása.
Mindjárt szeretném hozzátenni, hölgyeim és uraim, hogy a hatálybalépés tervezett idõpontja 1998. július 1-je, tehát a jelölés módjára vonatkozó javaslat semmiféle összefüggésben nincs a jelenlegi Országgyûlés politikai összetételével és politikai erõviszonyaival. Ez egy jövõre szóló javaslat, hölgyeim és uraim, olyan javaslat, amely nem ismeretlen a magyar közjogi szakirodalomban. Aki ennek részleteivel találkozott, vagy ebben tájékozott, az tapasztalhatta, hogy 1991-tõl kezdve az ilyen típusú, úgynevezett többcsatornás megoldásnak - amikor a jelölés módját nemcsak a parlamenthez köti a törvény vagy az alkotmány, hanem lehetõséget ad más szervek bekapcsolására is - igen nagy a szakmai támogatottsága, elsõsorban azért, mert az Alkotmánybíróság, illetõleg még pontosabban az alkotmánybírák politikai kötõdését, politikai támogatottságát kevésbé jeleníti meg karakterisztikusan, és eltávolítja az Alkotmánybíróság tagjainak jelölését - legalábbis amennyire lehetséges - a politikai szférától, a pártok küzdelmeitõl.
Nem véletlen az, tisztelt képviselõtársaim, hogy az alkotmánybírák jelölésének ez a rendszere azokban az országokban, ahol ma alkotmánybíróság mûködik, általános jelölési módnak tekinthetõ. Az erre vonatkozó szabályozást át lehet tekinteni. Az egyes példák azt dokumentálják, hogy az tekinthetõ kivételesnek, ahol egyetlenegy szervhez koncentrálódik a jelölés és a választás, vagy megoszlik a hatáskör oly módon, hogy a jelölés is és a választás is nemcsak kizárólag a népképviseleti szervhez kötõdik. De ennél általánosabb az a megoldás, ahol a jelölésnek más személyi alanyai, személyi jogosítottjai vannak, de a választás a népképviseleti szerven belül történik.
Tisztelt Ház! A kormány ilyen természetû javaslatot terjesztett a Ház elé - még egyszer hangsúlyozom, elsõsorban a jövõre vonatkozóan -, amelynek alapján lehetõséget kap az Országgyûlés paritásos alapon kialakuló bizottsága, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a köztársasági elnök arra, hogy alkotmánybírót jelöljön a tisztelt Háznak. Ehhez azt is hozzá kell tennem: a köztársasági elnök esetében a javaslat tartalmazza azt a követelményt, hogy kérje ki az állam- és jogtudományi karok szakmai véleményét a jelölt személyek listájának összeállításakor. Azt is tartalmazza az alkotmánymódosító javaslat, hogy amennyiben a megadott határidõn belül nem kerül sor a jelölésre jogosított szerv érvényes állásfoglalására a jelölés tekintetében, úgy a következõ jogosítottra háramlik a jelölés joga. Ezzel elkerüljük, elkerülhetjük azt, hogy egy patthelyzet alakuljon ki a jelölésben.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása öt ponton szerepel a tervezetben. A javaslatok körében elsõsorban két elemre szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik elem - amely rendkívül nagy vitákat váltott ki, és amelynek kapcsán megoszlanak a vélemények - az alkotmánybírák megbízatásának meghosszabbítása. Ennek kapcsán arra hívom fel szíves figyelmüket: az alkotmánybírák megbízatásának meghosszabbításában, vagy ennek értékelésekor nem lehet eltekinteni attól, hogy a javaslat azt is tartalmazza, hogy megszûnik az alkotmánybírák újraválasztásának lehetõsége. Tehát az elméletileg lehetséges 18 év mandátum helyett a javaslat egyértelmûen 12 évnyi megbízatásra ad lehetõséget. Ebben is van tendencia a nemzetközi szabályozásban, de azt hiszem, ennek a kérdésnek a megközelítésénél nem ez a legdöntõbb érv.
A javaslat motívuma, indítéka szintén abban a problémakörben keresendõ, amely az Alkotmánybíróság munkájának folyamatossága szempontjából mérlegelendõ, ennek biztosítása érdekében válik szükségessé. Természetesen az a következménye a javaslatnak, hogy ez a meghosszabbítás a jelenleg hivatalban levõ bírák megbízatási idõtartamára is vonatkozik, joggal válthat ki kételyeket vagy gerjeszthet vitákat, hiszen nem szokványos megoldásról van szó, hiszen az alkotmányos szervek mûködésének idõtartama jogszabályban rögzített.
E mellett az argumentum mellett természetesen arra tudom felhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy mégsem tekintendõ ez a jogi megoldás teljes egészében idegennek, hiszen erre vonatkozóan - amennyiben a körülmények kellõ alkotmányossági alappal egy ilyen megoldás kialakítását elõsegítik, illetõleg alátámasztják - a gyakorlat a különbözõ szervek esetében a legutóbbi évek során is érvényesült. Nem teljesen analóg helyzetekrõl van szó, de maga a gyakorlat elõfordult.
(9.50)
És végül, tisztelt képviselõtársaim, arra kell felhívnom a figyelmüket, hogy a javaslat hatásaként, amely abból a ténybõl fakad és abból következik, hogy 1998 februárja, márciusa és 1999 júliusa között a tisztelt Háznak 8 alkotmánybírót kellene újraválasztania, és nyilvánvalóan ez a választás, ennek az eredménye az Alkotmánybíróság munkáját is döntõ módon befolyásolja, ehelyett a javaslatok elfogadása, támogatása esetén ez a folyamat elhúzódik, és 2002-ig, tehát közel négy esztendõ alatt évenként lehet az Alkotmánybíróság személyi összetételében a bekövetkezõ változások, a 70 éves életkor, a mandátum lejárta következtében szükségessé vált személyi változásokat végbevinni, ami nyilvánvalóan a munka folyamatossága szempontjából nem elhanyagolható körülmény.
Végül röviden szeretnék szólni arról, amit a javaslat szintén tartalmaz, ez az úgynevezett sürgõsségi eljárás indítványozása, ami szintén gyakran felvetõdött a különbözõ vitákban a Ház falai között és azon kívül is: az ország helyzete szempontjából, akár nemzetközi kötelezettségeink szempontjából fontossá váló ügyek esetében az Alkotmánybíróság alkalmazza a soron kívüli eljárást, és 60 napon belül foglaljon állást. A kezdeményezõk körének meghatározásában az Országgyûlés, az Országgyûlés állandó bizottságai és a kormány szerepel. Nyilvánvalóan az alanyi kör összefüggésben van a törvényben megjelölt egyéb témakörökkel.
Tisztelt Ház! Az alkotmánybírósági törvény másik három pontjáról külön nem kívánok most szólni, ezek elsõsorban technikai jelentõségûek, az elnök megválasztásának szabályai, a szignálás rendjére vonatkozó állásfoglalás, valamint a bírák társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos rendelkezés, amelyek összhangot teremtenek a korábban elfogadott, korábban kialakított szabályozásokkal.
Tisztelt Ház! Igyekeztem az indokokat a maguk teljességében illusztrálni, érzékeltetni önök elõtt. Kérem, hogy mérlegeljék mindazt, amit a javaslat tartalmaz, mindazt, amit az expozéban elmondtam, és támogassák a kormány elõterjesztését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)