DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ-helyettes Asszony! Valóban két olyan törvényrõl szólt itt, amelynek a sorsa a közvéleményt is, de úgy gondolom, a népjóléti tárcát is élénken foglalkoztatja. Nem hiszem, hogy közöttünk vita van abban a tekintetben, ahogy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlõségérõl szóló törvény elõtörténetét és elõkészítettségi állapotát megítéljük. Igen, itt a Házban is elmondtam, én magam is hosszú ideig bíztam abban, hogy ez a törvényjavaslat kerül olyan állapotba, hogy a kormány jó szívvel tudja ajánlani, hogy még ebben a ciklusban ez szülessék meg. Igen, önnek igaza van, éveken át folyt az elõkészítõ munka, éveken át folyt kimerítõ konzultáció a fogyatékosok érdekképviseleti szervezeteivel, de pontosan ennek a munkának a vége felé egyértelmûen kiderült az, hogy nem lehet kínai fallal elválasztani egymástól a súlyosan fogyatékos emberek sorsát és a megváltozott munkaképességû, egészségkárosodott embereknek az ügyét.
(8.50)
Ezért döntött úgy a kormány több tárgyalás alapján - hiszen emlékeim szerint is legalább három alkalommal foglalkozott, hosszú vitát is vállalva, a kormány ezzel a kérdéssel -, hogy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlõségérõl szóló törvény tervezetét csak a rokkantrendszer átalakításával, valamint a megváltozott munkaképességûek helyzetérõl szóló és a megváltozott munkaképesség változásaival összefüggõ törvényjavaslattal együtt, azzal összhangban lehet javasolni megtárgyalásra. Mert hiszen nem csupán a fogyatékosszervezeteket kell és szükséges ebbe a vitába bevonni, de szükséges az is, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács, a szociális partnerek, az önkormányzati érdekképviseletek és szövetségek is kellõ véleményt mondjanak, többek között azokról a kérdésekrõl, amelyekrõl képviselõ asszony szólt, hogy valójában mekkora nagyságrendû tehervállalást tud majd a társadalom - az önkormányzatok, a központi költségvetés - felvállalni és milyen határidõvel a fogyatékosok helyzetének javítása, az akadálymentes közlekedés biztosítása, az egységes fogyatékosságügyi támogatás bevezetése érdekében, és így tovább.
A kormány megítélése szerint ezek a megoldások még nem kristályosodtak ki, miközben természetesen születtek elemzések - amelyekre képviselõ asszony is hivatkozik -, azonban meg kell mondani, hogy a Gazdaságkutató Intézet gyorsvizsgálatával összefüggésben is több komoly aggály merült fel. Egy vizsgálat, kétségtelen, de hadd utaljak arra - a Gazdaságkutató Intézet is állítja -, hogy az invesztíció és a majdani, például a rokkantosítás elmaradásából származó megtakarítás nem egy sávon és nem egy idõszakban keletkezik.
Tehát szó sincs arról, képviselõ asszony, hogy a kormány e tekintetben meg kívánt volna hátrálni. Ellenkezõleg, úgy gondolom, a kormány döntése, a koncepció nyilvános vitára bocsátása azt jelenti, hogy a fogyatékos és egészségkárosodott személyek esélyegyenlõségérõl rendelkezõ majdani törvény koncepcióját a lehetõ legteljesebb mértékben elõkészített, megvitatott formában kívánja örökül hagyni a következõ kormánynak.
Ami a nemdohányzók védelmérõl szóló törvénytervezetet illeti: én egészségpolitikusként sajnálom, hogy ez lépten-nyomon a parlamenti munka torlódásának áldozatául esik. Úgy gondolom, e tekintetben köztünk nincs vita. Ön és a Népjóléti Minisztérium ugyanazt az álláspontot képviseli. Mindig is sürgettük a törvényjavaslat tárgyalását, és megítélésem szerint a prevenció érdekében - az egészség állapotának a parlamenti politika részérõl történõ felismerését is bizonyítandó - az Országgyûlésnek meg kellene tennie azt a lépést, azt a gesztust, hogy a törvényjavaslat vitáját befejezi, még akkor is, ha a részletekben nyilvánvalóan még számos vita is van.
Azt gondolom, az ön felszólalásának ez a része nem a kormánynak szólt, hanem elsõsorban képviselõtársainknak, mintegy figyelemfelhívásként az ügy fontosságára, amihez én is csatlakozni kívánok.
Köszönöm.