DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! Az elmúlt nyolc év alatt jelentõs törvényalkotási és intézményfejlesztési tevékenység folyt a teljes vagy részleges energetikai monopóliumok szabályozására. Kocsis Imre Antal képviselõtársam ezt a törvényt egy új törvénysor elsõ elemének tekintette, ugyanakkor õ is azokhoz a törvényekhez kapcsolódott beszédének a végén, amelyekhez én is igyekszem majd szervesen hozzáilleszteni ezt a törvényt.
Úgy hiszem, e szabályozási körben a rendelkezésre álló eszközök között kiemelkedõ jelentõségû az ármeghatározás. A gáztörvény és a villamosenergia-törvény szabályozza a monopóliumokkal kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket, valamint ezen energiahordozók ármeghatározási módjait is. Ehhez kapcsolódik, úgy gondolom, szemantikailag is a távfûtésre vonatkozó törvényjavaslat, ami sajnos, elég nagy késéssel érkezett meg a két törvény után, hisz immár négy év telt el a másik kettõ megszületését követõen.
A törvényjavaslat szükségességét és jelentõségét mutatja, hogy az országunk 109 településén 298 távhõrendszer üzemel, ezek közül 42 településen van ipari célú távhõellátás is, tehát ez több mint 18 százalék. A távhõrendszerek többsége, körülbelül 240 lakossági és közületi távfûtés, és a távfûtött lakások száma mintegy 645 ezer, az ország lakásállományának majdnem 17 százaléka. A távfûtött lakások közül is körülbelül 500 ezerre tehetõ a panellakásoknak a száma. Ismerve ezeknek a szigetelési problémáit, illetve a szigetelésük meg nem oldottságát, úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül fontos, és nemzetgazdaságilag is nagy jelentõségû területet érint. És ha még hozzáteszem, hogy összességében ez mintegy 2,2 millió polgártársunkat érinti, ami a népességnek több mint egyötöde, akkor látható, hogy a távfûtés helyzete és jövõje országos közügy, annak ellenére, hogy természetébõl fakadóan mindez helyi közüzemi szolgáltatásnak minõsül.
Balsay István képviselõtársam a vita során már számos észrevételt, kifogást és javaslatot fogalmazott meg. Hozzászólásomban más vetületben óhajtok rámutatni a törvényjavaslattal kapcsolatos további észrevételekre, és természetesen annak csak egy szûkebb területét akarom érinteni.
Ahhoz, hogy érdemileg foglalkozhassunk a törvényjavaslattal, kell néhány szót szólni az energiapiaci szabályozórendszerrõl is, elsõként az árhatósági jogkörrõl. Analóg a villamosenergia-törvényben foglaltakkal a törvényjavaslat szerint is, hogy az ipari miniszter látja el a távhõtermeléshez kapcsolódó törvény által a hatáskörébe utalt árhatósági feladatokat. A villamosenergia-törvény elõírása szerint az árképzés és az áralkalmazás részletes szabályait az Energia Hivatal alakítja ki, ami azt jelenti, hogy valamennyi közcélú erõmûben termelt villamos energia termelõi árát, valamint az egyéb erõmûvekben termelt villamos energiára vonatkozó szállító kötelezõ átvételi árát az Energia Hivatal javaslata alapján az ipari miniszter állapítja meg.
A közcélú erõmû fogalmát is a villamosenergia-törvény fogalmazza meg, miszerint közcélúnak az minõsül, amelyik a villamosenergia- termelésének éves átlagban legalább 60 százalékát közcélra termeli. A közcélú erõmûbõl szolgáltatott távhõ termelõi árának meghatározását az árak megállapításáról szóló '90. évi törvény, az úgynevezett ártörvény felhatalmazása alapján végzi a miniszter.
Nincs viszont törvényi rendelkezés a nem közcélú villamos erõmûben termelt távhõ termelõi árának meghatározásáról, pedig a kapcsolt energiatermelésben ezek is részt vesznek, és ez a kapcsolt energiatermelés - ahogy képviselõtársam felszólalásában említette - rendkívül meghatározó. A törvényjavaslat vonatkozó pontja szerint az önkormányzat látja el ezeket a törvény által hatáskörébe utalt feladatokat, másképpen fogalmazva: a nem közcélú erõmûben termelt távhõ, gõz és melegvíz árait is a települési önkormányzatok állapítják meg.
Mindezekbõl látható, hogy az Energia Hivatal vonatkozásában bizonyos fokú ellentmondások tapasztalhatók, hisz van törvény, ami értelemszerûen nem említi az õ jogköreit, míg mások érintik. Én úgy gondolom, hogy a szakértõkkel együtt egyet kell értenünk azzal, hogy ezeket a pontatlanságokat, ellentmondásokat is föl kellene oldani, hisz a jövõben az erõmûben termelt villamos energia és távhõ termelõi árainak meghatározását és kihirdetését is célszerû lenne az Energia Hivatal feladatává tenni. Természetesen ehhez egy átfogóbb szabályozás és rendezés kellene, mint amilyen ez most.
Tisztelt Képviselõtársaim! A távhõtermelés, -szállítás és -elosztás egyetlen mûszaki egységet képez. Sajnos, a törvénytervezet egy bevezetõ utaláson túl a távhõtermeléssel lényegében nem foglalkozik. Márpedig egy mûszaki-gazdasági egységnek az felelne meg, ha a rendszer a tulajdonlás szempontjából is egységes lenne. Sokan állítják, hogy a legkézenfekvõbb megoldás az lenne, ha a tulajdonos az önkormányzat lenne, amelynek valamennyi városi, települési közmûvet birtokolnia kellene.
Sajnos, ezek a tulajdonviszonyok nálunk nem alakultak ki. A hazai távhõrendszereket a múlt örökségeként megosztott tulajdoni struktúrával érte a rendszerváltás, s ez a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvénynek a privatizáció érdekében történt '95. évi lényeges módosítása következtében azóta sem változott. A 21 fûtõerõmûves távfûtési rendszerbõl 19-ben az erõmû külön tulajdonban van, ezektõl a távhõszolgáltató szerzõdés alapján vásárolja a hõt.
Evidencia, hogy a távhõszolgáltatás csak villamosenergia- termeléssel kapcsolt hõtermelés esetén lehet gazdaságosabb az egyedi ellátásnál. Kapcsolt energiatermelés esetén a távfûtési rendszer forró vizét villamosenergia-termelésre a turbinában már hasznosított gõzzel vagy gázzal melegítik fel. Ebben a közös technológiában tehát kettõs hasznosítás történik, amellyel a hagyományos, úgynevezett kondenzációs erõmûvek 35-45 százalékos energiaátalakítási hatásfokával szemben a fûtõerõmûvekben 75-85 százalékos hatásfok érhetõ el, azaz megkétszerezhetõ a hatásfok. Ebbõl a hatásfokkülönbségbõl adódik a kapcsolt termelés haszna, illetve költségmegtakarítása.
Sajnos, hazánkban a kapcsolt energiatermelésen alapuló távhõellátás nem jött létre abban a volumenben, amelyre lehetõség lett volna. A hazai távfûtõ rendszerekben mintegy 1800 megawatt fûtõerõmûvi kapacitás lenne létesíthetõ, ennek felére, mintegy 850-910 megawattra már készültek is megvalósíthatósági tanulmányok.
(21.30)
E kapcsolt energiatermelõ egységek megépítése lehetne a hazai távfûtés fejlesztésének egyik útja. Ehhez azonban az országos energiapolitikai céloknak alárendelt törvényekben biztosított és rögzített árszabályozás és villamosenergia-átvételi garancia is szükséges.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon sok szakértõ egyetért abban, hogy a távfûtés egészét szabályozott piaci keretek között kell mûködtetni. Ide tartoznak a teljes távhõellátó-rendszer, a hõforrások és a hõszolgáltatásra kapcsolt, villamos energiát termelõ berendezések is.
A távhõszolgáltatásnál költségalapú hatósági, önkormányzati, illetve állami ármegállapítást kell alkalmazni a teljes vertikumra, amihez folyamatos gazdasági hatékonysági ellenõrzésnek kell kapcsolódnia. Ennek szabályozása nagy kérdés, ez ma megoldatlan.
Ha több ármegállapító hatóság van, úgy azok tevékenységét értelemszerûen össze kell hangolni. A távfûtés fogyasztói árát - helyi energiaszolgáltatásról lévén szó -, megegyezõen több képviselõtársam hozzászólásával, változatlanul az önkormányzatoknak kell megállapítani. Az ehhez szükséges gazdasági környezetet azonban az országos energiapolitikának kell kialakítani és szabályozni.
A fûtõerõmûvek nincsenek önkormányzati tulajdonban, ezért szükségszerû, hogy minden erõmûre a termelõi hõárat is az Energia Hivatal állapítsa meg, a termelõi villamosenergia-árhoz hasonlóan. Mégpedig a fûtõerõmûvekbõl szolgáltatott villamos energia és a távhõ legmagasabb hatósági termelõi árait úgy kell meghatározni, hogy a kapcsolt energiatermelés haszna a távhõ termelõi árát csökkentse. Az így kapcsolt energiatermelés - a tulajdonviszonyoktól függetlenül - a távhõ gazdaságosságának javítását szolgálja, azaz a távhõrendszer mûködési, üzemeltetési kérdéseit csak így lehet tulajdonsemlegesen szabályozni.
Ezt is természetesen csakis a kapcsolódó önkormányzati, a villamosenergia- és gáztörvényekkel összhangban, szükség esetén azok módosításával lehet megalkotni. A távhõtörvényben, a gáztörvényben és a villamosenergia-törvény módosításaiban kell tehát rendezni a kapcsolt energiatermelés országos érdekû ügyét. A legfontosabb, hogy a hõszolgáltatással kapcsoltan termelt villamos energia kötelezõ átvételét és az erõmûben termelt hõ- és villamos energia termelõi árának meghatározási módját törvény egyértelmûen írja elõ. A mostani törvényjavaslatból ezek hiányoznak, s ami benne van ezzel kapcsolatban, úgy gondolom, az sem kiérlelt, nem felel meg a követelményeknek.
A törvényjavaslat a témához leginkább kapcsolódó energetikai törvényekkel sincs teljes összhangban, s nem differenciál, például nem tesz különbséget erõmû és fûtõerõmû között.
Mindezt figyelembe véve sajnálattal kell megállapítani, hogy a törvényjavaslat jelen formájában - és erre a szegmensre vonatkozóan, amirõl beszélek, tehát elsõsorban a kapcsolt energiatermelésre - a szándék ellenére nem oldja meg a távhõvel kapcsolatos generális szabályozást. Ahhoz, hogy a törvénytervezetet az elvárásoknak megfelelõvé tegyük, számos kiegészítés, módosítás, javítás és pontosítás szükséges, amihez saját módosító javaslatainkat megtettük, illetve megtesszük.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.