DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Az idõ most már valóban elõrehaladt, így valamennyi gondolatot most nem akarok közölni, amelyet megszültem, de néhány gondolatot mégis szeretnék elmondani Sándorffy Ottó képviselõtársam gondolatai után.
Az egyik az, hogy nem tudom, miért mondja azt, hogy az állam miért szállt ki a kis- és középvállalatok támogatásából. Nem tudom, hány alkalommal szóltam már én magam is és itt az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium államtitkár asszonya is arról, hogy a kis- és középvállalatokat milyen formában támogatja a magyar állam. Én most csak leltárszerûen mondom el:
1. Az elmúlt évben, ha jól emlékszem, negyvenféle támogatást Blveztek - negyven, ezt nagyon fontosnak tartom - a kis- és középvállalatok.
2. A támogatásokról és a különbözõ pénzeszközökrõl forrástérkép készült, és ezeket az Interneten le lehetett hívni.
3. A minisztérium sok-sok szakértõ bevonásával elkészítette azt a beszállítói célprogramot, amely komplexen tartalmazza a beszállítások minden csínját-bínját, és ha jól emlékszem, nem vagyok benne biztos, mintegy háromezer oldalt tartalmaz ez a beszállítói célprogram.
4. A kis- és középvállalatok számára külön kedvezményes hitelek lettek összeállítva, nem beszélve arról a kamattámogatási rendszerrõl, amelyrõl Sándorffy képviselõtársam is tud; gondolok a 40 százalékos támogatási rendszerre, gondolok arra, hogy a hátrányos helyzetû településeken, ha jól emlékszem, 50 százalékos kamattámogatással kezdõdik a rendszer mûködése.
A Hitelgarancia Rt. mûködésérõl is nagyon sokat lehetne szólni, ami szintén a kis- és középvállalatoknak nyújt nem kevés segítséget.
Most már belép, ezt valamennyien tudjuk, a magánpénztárak rendszere is, ami szintén egy pénzhez jutási lehetõséget jelent.
Nem sorolnám tovább, mert holnap reggelig lehetne sorolni azokat a különbözõ támogatási formákat, amelyek a kis- és középvállalatok számára nem kevés támogatást jelentenek.
Viszont, ha Sándorffy képviselõtársam azt mondta volna, hogy Magyarországon igen sok a kis- és középvállalat, az igaz, mert hazánkban ezer lakosra 97 kis- és középvállalat jut, az Európai Unió országaiban pedig 45, és ezek a kis- és középvállalatok, különösen a mikrovállalkozások kényszervállalkozások, amelyeknek nehéz hozzájutni azokhoz az információkhoz, amelyek segítségével fejlõdhetnének, ha a fejlõdési lehetõségük általuk is biztosítva van.
Ennyit errõl, és utána szeretnék szólni errõl a törvényjavaslatról, amelynek a vitája most folyik.
A törvényjavaslat elkészítése nem tegnap, nem tegnapelõtt kezdõdött meg, mert 1991-1992 óta ne soroljam fel azokat a szakembereket, akik nem kis munkával dolgoztak a törvényjavaslat összeállításán; azonban egy szakembert mégis megemlítek: Székács Anna miniszteri biztost, akinek igen sok érdeme fûzõdik ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat ide a parlament elé került.
Mindenesetre ez a törvényjavaslat nemcsak a technológiailag intenzív cégeket segíti, hanem segíti a kis- és középvállalatokat is. Ebben teljesen egyetértek Sándorffy Ottó képviselõtársammal, hogy ennek a törvényjavaslatnak és ennek az alapnak szerintem is nagyon fontos feladata lesz az, hogy a kis- és középvállalatok támogatása valósuljon meg.
Az OECD-országok közül sok ország a kisvállalatoknak a kormányzat segítségével kezességet ajánl a kölcsönök támogatására, és ezt teszi ez a törvényjavaslat is. Az Európai Közösség országaiban a kölcsönkezesség rendszere igen sokrétû. Vannak országok, ahol ez egy fix százalékra épül, de vannak olyan országok, amelyek a két évnél fiatalabb vállalkozásokat 85 százalékos kezességben, a két évnél idõsebb vállalkozásokat pedig ennél kisebb mértékû kezességben támogatják.
(20.10)
Azonban a kölcsönök felvételénél igen fontosnak tartom azt - erre a törvényjavaslat nem térhet ki -, hogy a fejlett és fejlõdõ kis- és középvállalatoknak szükségszerû lesz stratégiai terveket készíteni, olyan stratégai terveket, amelyek a kamarák részérõl és más különbözõ szervek részérõl nagyon sok segítséget kell hogy jelentsenek. Nemrégen néztem meg az USA-ban egy vizsgálatot, amelyben megállapították, 21-21 kis- és középvállalatot hasonlítottak össze: az a 21 kis- és középvállalat, amely fejlett stratégiai tervvel rendelkezett, a hiteleket jobban tudta hasznosítani, és lényegesen piacképesebb volt hosszú távon, mint az a 21 kis- és középvállalat, amely nem rendelkezett jó stratégiai tervvel.
Mindenesetre azt hiszem, hogy nemcsak a minisztériumoknak, hanem a médiának is fontos feladata lesz az, hogy a kis- és középvállalatok megismerjék azokat a támogatási formákat és a támogatások egészét, amelyek szerintem most már ezzel a törvényjavaslattal lassan rendszerré kezdenek válni. Ha visszaemlékszem arra a kutatásra, amely még a '60-as évek végén a Pénzügykutató Intézetben Wirchek Jenõ irányításával kezdõdött a kis- és középvállalatok fejlõdésére vonatkozóan, az még akkor rendszeridegen kutatási téma volt. Nagyon hosszú idõt élt meg a kis- és középvállalatok életének, mûködésének egész folyamata, és most már - azt hiszem, valamennyien, akik itt országgyûlési képviselõk vagyunk - örülhetünk annak, hogy egy rendszer kezd kialakulni a kis- és középvállalatok megsegítésében. Ezt a rendszert azonban valóban megfelelõen ismertetni kell azokkal a vállalkozásokkal, amelyek várják a segítséget.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)