DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elõször is hadd köszönjem meg önnek, hogy volt annyi bátorsága, hogy egyszerre beszélt a gazdaság és a közbiztonság kérdéseirõl, tehát a kormány kudarca két óriási területérõl, mert én úgy gondolom, az ön sikertörténetét önön kívül senki más nem észleli. No, hát egyszer már hozott, azt hiszem, Camdessus úrtól egy levelet, amikor megveregette az ön vállát. (Dr. Szabó Zoltán: A tiedet sosem fogja!) Akkor azt mondotta, hogy nincs függõségünk, ezért most engem nem nagyon lepett meg, hogy ön azt mondja, hogy megszûnt Magyarország pénzügyi függõsége - tehát az a függõség, ami ön szerint eddig sem létezett.
Az sem lepett meg, hogy a nemzetközi pénzintézettel szemben megszûnt az adósságunk, hiszen önök eddig azt mondották, hogy nem közvetlenül a nemzetközi pénzintézetek központjától kell a pénzeket felvennünk, hanem ezek jó minõsítésétõl függ az, hogy tudjunk máshonnan pénzeket fölvenni.
No, azért, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy önmaga sikertörténete el ne bódítsa önt, hadd hívjam fel a figyelmét arra a tényre, hogy Magyarország a forint csúszóleértékelése következtében árfolyamveszteségben 2300 milliárd forintot szenvedett el, a belsõ államadósság után fizetendõ kamata a '97. december 31-én zárt mérleg szerint 835 milliárd forint - csak a belsõ államadósság után fizetendõ kamat! Ehhez vegye hozzá, hogy van 200 ezer hajléktalan, ami mellett 800 ezer lakás bérlõje, tehát hozzávetõlegesen 2,5 millió ember, több százezer család, 10 milliárd forintos tartozása fejében nagyon könnyen is az utcára kerülhet. Magyarországon 650 ezer távfûtéses lakás van, ennek 5 milliárd forint a tartozása. Van 80 ezer OTP-lakás, amelynek, megint csak durván, 5 milliárd forint körüli tartozása van.
Ezt azért említem, igen tisztelt miniszterelnök úr, mert ön a napokban nagyvonalúan elengedte a barátjának - vagy mondhatnám, elvtársának -, Pál elvtársnak a 13 milliárd forintos tartozását - a Mol Rt.-vel kapcsolatos elengedésre utalok -, de nem engedte el a magyar népnek - a 800 ezer lakásnak, tehát 2,5 millió embernek - a 10 milliárdos tartozását; és nem engedte el a 650 ezer távfûtéses lakásnak, tehát 2 millió 300 ezer lakosnak az 5 milliárdos tartozását, mert ön Pál elvtársat többre becsüli, mint a magyar népet. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)
(15.30)
Tehát úgy gondolom, ön ne sikersztoriskodjon itt, miniszterelnök úr, különösképpen akkor nem, amikor a bérek a hatvanas évek közepének megfelelõ állapotban vannak! Ami a külfölddel kapcsolatos egyéb ügyeinket illeti, durván a 3 milliárd forintos külkereskedelmi mérlegünkre most már akár elõre is fogadni lehetne. Hadd utaljak arra, hogy ugyanakkor a cserearányromlás következtében ma 30 százalékkal több árut kell adnunk ugyanazért a cikkért, mint, mondjuk, a hetvenes évek közepén. Tehát igazán nincs mivel büszkélkedni.
De úgy gondolom, ha a gazdaság területérõl átmegyünk a közbizonytalanság területére, akkor még sokkal nagyobb a baj. Kérem, hallottam az ön nyilatkozatát, ami megdöbbentett engem, mert ön úgy csinált - Magyarország miniszterelnöke létére -, mintha turistaként jött volna ebbe az országba, és ellopták volna a kocsiját, és ezért elégedetlenkedett volna a közbiztonsággal.
Ha nem tûnt volna fel önnek, kérem, önnek három évre volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, Magyarország - mezõgazdasági ország létére -
nem rendelkezik mezõgazdasági programmal, négy évre volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, nincs közbiztonság, és most kezd ön akcióprogramról beszélni, amelyet Kuncze Gáborral, meg az idõközben - gondolom, gyorsan - tábornokká kinevezett szárnysegédjével, Tóth Andrással - aki eddig közkatonai rangban szolgált - akarják a magyar bûnüldözést sikeressé tenni. Hát, miniszterelnök úr, ne vegye rossz néven, ez a vak vezeti világtalant tipikus esete! (Taps az FKGP padsoraiban.)
Azt hiszem, azt el kell hinnem önnek, hogy ön elégedetlen Kuncze Gáborral, hiszen több sajtónyilatkozatából errõl értesültem, hiszen minden idõk legtehetségtelenebb belügyminiszterét sikerült önnek kiválasztania (Zaj, moraj a kormánypártok padsoraiban. Derültség az ellenzéknél.), akinek a teljesítménye valóban olyannyira alulmúlhatatlan, hogy nem véletlenül szokott az ön minisztere mindent periszkópon keresztül nézni és errõl szokott beszámolni.
No, kérem, én úgy gondolom, hogy a belügyminiszter úr fényképezkedõ társai, Prisztás, Cinóber és Fenyõ urak már valamennyien halottak. Én ezek után nagy megnyugvással veszem tudomásul: ha belügyminiszter úr fényképezkedõ társai halottak, megígérte, velem soha nem fog fényképezkedni, tehát én ezek szerint hosszú életre számíthatok. (Moraj az MSZP padsoraiban.)
De én úgy gondolom, kérem, hogy a sorozatgyilkosságok, azok az elmúlt idõszaki események, amelyek a vendéglõben megjelent külföldiek kirablásától kezdve a gépkocsiellopáson át a gyilkosságokig, a bûncselekmények minden fajtáját felölelték, egyértelmûvé teszik, hogy ahová önök nyúlnak, az kudarc lesz.
Én azt ajánlom önnek, fontolja meg a Horn-kormány - és akkor fog az ország érdekében eljárni -, hogy a legsúlyosabb bûncselekményekre, az emberi élet minõsített kioltásának eseteire nézve, ideiglenesen, átmeneti jelleggel, annak érdekében, hogy a közbiztonságot megerõsíthessük, állítsuk vissza a halálbüntetést, és teremtsünk rendet ebben az országban. (Taps az FKGP padsoraiban.) Úgy gondolom, a kis tolvajokat talán már az önök képességeivel is el lehet fogni.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)