DR. SZABÓ JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Oda kapcsolódnék, ahol az elõzõ képviselõtársam a gondolatait befejezte, illetve ahhoz a részéhez, amelyben azt mondta, hogy Budapesttõl 60 kilométernyire megszûnik a világ. A világ nem szûnik meg, az úthálózat olyan, amilyen. Legutóbb Kalocsán jártam, és úgy éreztem magam, mintha hullámvasúton utaznék - a Kalocsa elõtti Duna-töltést bizonyára sokan ismerik.
A koncepcióval kapcsolatban, amelyet megkaptunk és részletesen áttanulmányoztunk: én a végével kezdeném. Egyszer röviden már hozzászóltam ehhez a témához, de a legvégén található, a záró rendelkezések között - most formabontó leszek - az található: "felkéri az Országgyûlés a kormányt, hogy a törvény-elõkészítõ és -végrehajtó tevékenységében érvényesítse az elfogadott elveket, és a hosszú távú prioritásokat; intézkedjék a megállapított célok és prioritások megvalósítása feltételeinek megteremtésérõl" és így tovább.
Tehát akkor, amikor a törvény-elõkészítõ és -végrehajtó tevékenységben érvényesítenie kellene az elfogadott elveket és a hosszú távú prioritásokat a kormánynak, akkor megállapíthatjuk, hogy iszonyatos késésben vagyunk. Ez az elsõ megállapítás, amit meg kell tenni ezzel kapcsolatban, mert nem a törvényeknek, meg nem a kormányrendeleteknek, hanem a már az ezeknek az alapján megvalósult tapasztalati tényeknek kellene rendelkezésre állni ahhoz, hogy mi Európába készülhessünk, illetve ennek alapján az Európába való készülésünk feltételei olyan formában legyenek, amilyenben az kívánatos lenne.
Miért mondjuk ezt? Már az elmúlt hozzászólásomban is jeleztem, és a környezetvédelmi bizottság elnöke is jelezte, az ötödik oldalon szerepel az a rész, amely a határ menti települések fejlesztésével foglalkozik. Mi ezt kiemelten kezeljük, hiszen a határ menti övezeteknek a fejlesztése, ezen területek lepusztult állapotának megszüntetése nagyon jelentõs körülmény, hiszen már nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyérõl van itt szó, hanem elmehetünk Baranya megyének a dél-nyugati részeire, de akár Zalának a határ menti települési részeire; de a nyugati határ közelébe is lehet menni, Vas megyébe is, vagy közelítsünk a fõváros felé, Pest megyébe, ahol a fõvárostól 30 kilométernyire gyakran megszûnik az élet, és szeméthegyek vannak az erdõkben. Az erdeinkben most már nem a gyilkos galóca a leginkább káros, hanem a felhalmozott szeméthegyek környezetkárosító hatásaitól kell tartanunk.
De beljebb is kerülhetünk a fõvárosba! A fõváros megérdemelne egy külön fejezetet, hogy milyen elfogadhatatlan állapotok vannak itt, nemcsak az úthálózat és a köztisztaság, a szeméthegyek - mehetünk a Rózsadombra is. Sokszor emlegetik, hogy "a Rózsadomb". Nem tudom, hallották-e már önök azt, hogy a Rózsadombot újabban szemétdombnak nevezik, mert olyanok a viszonyok, az utak mentén szeméthegyek és egyebek vannak. Tehát ha itt Budapesten vagyunk, bent már, hogy úgy mondjam, a Parlament közvetlen közelébe értünk - és itt már nem folytatom, mert itt azért vigyázunk sok mindenre. Tehát ennyire beszûkíthetõ ez az egész.
A koncepciónak óriási jelentõsége van, mert végre lesz valami, amibõl ki tudunk indulni. Csak nagyon elkésett ez az egész, mert a végrehajtás szabályainak, a feltételrendszerek megteremtésének már meg kellett volna jelennie, mert nemcsak benzinkutakra van szükség! Abban már kétségkívül elõreléptünk: európai színvonalú benzinkutakat látunk, ahogy beérünk az országba vagy megyünk ki az országból, de itt vége is van mindennek.
(19.30)
Egy-két határátkelõhely még, ami európai színvonalú, utána a lepusztult falvaink sora, sorozata és azok a körülmények, amelyek ezzel együtt járnak. A munkanélküliség hatalmas mértékû ezeken a területeken, sokkal nagyobb, mint az országos átlag. Nem tudom, tudják-e önök, tisztelt képviselõtársaim - nagyon rövid leszek -, hogy a munkaügyi központ felmérése szerint 2 millió 300 ezer ember hiányzik ma a magyar munkaerõpiacról. És zömmel ezeken a területeken nem jelennek meg a munkaerõpiacon a munkavállalók. Ennek - a kutatóközpont szerint - hat különféle oka van. Csak néhányat említek ebbõl:
Ismeretes az, hogy a háztartásbeliek száma hihetetlen mértékben megnövekedett az elmúlt években - 150 ezerrõl 700 ezerre -, az egyetemek környékén lézengõ gyerekek, akiket valamilyen oknál fogva nem vettek föl, vagy nulladik évfolyamra járnak, 200 ezerrel növelik ezt a létszámot. Azok, akik nyugdíjasok voltak, de nem tudnak munkát találni, tehát nem jelennek meg munkavállalóként a munkaerõpiacon, nemrég még közel 700 ezren dolgoztak a nyugdíjasaink közül, most ez a szám körülbelül 150 ezerre csökkent. Még sorolhatnám a korengedményes nyugdíjasok és egyéb nyugdíjasok körét, akik korábban kerültek nyugállományba, ez is 200 ezres létszámot takar. Ilyen formában tehát a feketegazdaságba kiszorulók száma is sokszoros ezeken a területeken, és ne beszéljünk még más körülményekrõl, amelyek kisebbségi és egyéb más problémakörökbe tartoznak.
Még egyszer hangsúlyoznám, nem elég az, hogy a határ menti területeken közös fejlesztési programokkal szorgalmazzuk az együttmûködést, hanem elõször fejlesszük fel a határ menti területeket, tegyük képessé arra, hogy az együttmûködés feltételeit megvalósíthassák, és ennek alapján az együttmûködés konkrét kereteit kidolgozhassák. Ennek is nagyobb szerepet kellett volna kapnia ebben a koncepcióban, de hangsúlyozom, hogy nagyon sok jó megállapítás van benne, és végre már van valami - ha nagy késéssel is -, amit az Országgyûlés elfogadhat.
A határ menti települések felfejlesztése az egész Európába vezetõ utunk egyik záloga, mert hiszen ha ezeket a területeket felfejlesztjük, akkor ezzel együtt olyan gazdasági, kulturális és tudományos többleteredményeket tudunk megjeleníteni, amelyek - ha úgy tetszik - kisugárzó erõként is megjelenhetnek a határon túli települések, a határon túli magyarság felé. Mert az Európába vezetõ útnak vannak közbensõ állomásai is. Egy közbensõ állomást látok abban, ha ezeken a területeken eredményt tudunk elérni, és ennek alapján ez a kisugárzó erõ olyan szintre emelkedik, amellyel nem visszaélni kell, de mint jelenséggel mindenképpen számolni lehet, és ez befelé öntudattal töltheti el a magyarságot, kifelé pedig olyan többletekkel, amelyekbõl õk is profitálhatnak. Ennek alapján úgy látjuk, hogy ezen területek felfejlesztése igenis nagyobb hangsúlyt kellett volna hogy kapjon ebben a koncepcióban.
Köszönöm. (Dögei Imre tapsol.)