Kocsis Imre Antal Tartalom Elõzõ Következõ

KOCSIS IMRE ANTAL (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy szûzbeszéd formai és tartalmi elemeit feltételezhetõen most, e kései órán nem tudom alkalmazni, és nem tudom kimeríteni sem, s ezzel együtt önöket sem kívánom...

(19.10)

De mindenképpen szeretnék az országos területfejlesztési koncepció kapcsán hozott országgyûlési határozatról néhány olyan gondolatot elmondani, amely kapcsán örülök, hogy éppen ezzel - az országos területfejlesztési koncepcióval - kezdhetem az országgyûlési tevékenységet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem az országos területfejlesztési koncepcióról, hanem az annak kapcsán hozott országgyûlési határozatról beszélünk. Így éppen ezért igyekszem majd a jó ízlés határain belül megmaradni a tekintetben, hogy mikor nyúlok az országos területfejlesztési koncepcióhoz, és mikor a határozathoz. Abban a szerencsében részesültem, hogy városfejlesztési koncepcióval, városkörnyéki fejlesztési koncepcióval, megyei területfejlesztési koncepcióval, regionális területfejlesztési koncepcióval foglalkozhattam, és most alkalom nyílik arra, hogy az országos területfejlesztési koncepcióról mondhassam el a véleményemet.

Természetesen bárki, aki egy területen dolgozik - én is, aki Tolna megyébõl, Szekszárdról érkeztem -, elõször egy koncepció kapcsán megvizsgálja kvantitatív módon, kis analízissel, hogy vajon hányszor fordul elõ részint a koncepcióban, részint az országgyûlési határozatban az az elem, ami a városára vagy éppen a megyéjére jellemzõ. Ez nem mond semmit, hiszen a számbeli megjelenés igazán nem tudja mutatni azon terület, város igazi, valóságos megjelenését. A minõségi vizsgálat pedig - a kvalitatív vizsgálat - egy országos területfejlesztési koncepcióban igazán csak másodlagos lehet, és a megjelenés igazán csak esetlegessé teheti az effajta vizsgálódást. De az a szakmai háttér, amely megvalósítja az országos területfejlesztési koncepciót, mindenképpen kapcsolódik a régióhoz, és mindenképpen kapcsolódik a városi, illetve a városkörnyéki már meghozott, megalkotott fejlesztési koncepciókhoz.

Engedjenek meg ennek kapcsán egy lábjegyzetet. A médiumokban és tulajdonképpen már az elõterjesztésekben is arról olvas az ember, hogy a regionális kutatóintézetek, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóintézetei esetleg a közeljövõben olyan központi irányítású intézetek lehetnek, amelyekkel megszûnik ezen kis intézmények önállósága, természetesen nem szûnik meg a szakmai kvalitása, tevékenysége, de egészen bizonyos, hogy valamilyen módon a régióra gyakorolt hatásuk csökkenhet. Ezért az országos területfejlesztési koncepcióról hozott országgyûlési határozat kapcsán is meg kellene emlékeznünk arról, hogy e kis egységek - amelyek feltételezhetõen a kis megyei mûhelyek, és a nagyobb regionális mûhelyekre épülnek - nagyon fontos szereppel rendelkeznek a területfejlesztési koncepció megalkotása során.

A régiókról beszélünk és az országos területfejlesztési koncepcióról. Tolna megyébõl érkeztem, mint mondtam, és Tolna megye azon régió, a dél-dunántúli régió talán legelhagyatottabb csücske, amelyet Baranya, Somogy megye mellett éppen Tolna megye alkot. Szekszárd kis város, lélekszámban nem versenyezhet sem Péccsel, sem Kaposvárral. Nem veheti fel tehát a versenyt sem Péccsel, sem Kaposvárral, sem azokkal a már kialakult regionális központokkal, amelyek éppen a lélekszámból fakadóan nagyobb gazdasági potenciállal rendelkeznek.

De éppen ennek kapcsán hadd említsem meg a legnagyobb dilemmámat, amelyet polgármesterként folyamatosan átélek, megélek. Polgármesterként azt mondom, hogy Szekszárd - amellett, hogy a világ közepe - gazdaságilag kiválóan felkészült, infrastrukturálisan nagyszerûen elõkészített terep. Azt mondom, hogy Szekszárdon a szellemi potenciál nagyon jó szinten van, azaz dicsérem az árut.

Ugyanakkor a területfejlesztés kapcsán azt kell mondanom, hogy Tolna megye elhagyatott, Szekszárd e tekintetben nagyon rossz helyen áll, még akkor is, ha a GDP-ben elfoglalt rangsorban a 6. helyen áll Tolna megye az országos listán. Mindig mondjuk - nagyon régóta -, hogy egy-egy nagyüzem, egy-egy nagy cég mennyire változtathatja meg, mennyire torzítja el a nemzeti összjövedelem által meghatározott rangsort. Ez vonatkozik Paksra is, azaz a Paks-típusú torzító elem, tudom, jelen van nagyon sok megyében, de mégis meg kellene gondolnunk, hogy egy-egy területfejlesztési sirám kapcsán - amikor is az aktuális megye arról beszél, hogy nagyon kevés jutott abból a bizonyos tortából a megye számára - mennyire valóságos az elosztás rendje, nem szorul-e apróbb finomításokra, nem szorul-e kisebb-nagyobb differenciálásra.

Az általánosságok után szeretnék néhány konkrét dologról beszélni, feltételezem, sejtik, hogy bizonyos mértékig a borról lesz szó, a borról lehet szó - szekszárdi lévén. A területfejlesztésben, a térségfejlesztésben óriási szerepe van a Tolna megyei gazdasági életben a történelmi borvidéknek, Szekszárdnak. Ezt az óriási szerepet a történelemben betöltötte, de most, ma, amikor arról beszélünk, hogy a legtöbb történelmi borvidék bizonyos tekintetben válságban van, akkor ez vonatkozik természetesen a szekszárdi történelmi borvidékre is. Ugyanis az a fajta szerkezetváltás, ami itt a szõlõfajtákra vonatkozik, késve indult meg a legtöbb történelmi borvidéken.

Ragaszkodnunk kellene tehát ahhoz - a részletes vitában errõl szeretnék beszélni, és módosító indítványt kívánok ezzel kapcsolatban beadni -, hogy az európai integráció elõtt, még annak bekövetkezte elõtt elkezdjük a történelmi borvidékek rekonstrukcióját, azaz a fajtaszerkezetet mindenképpen át kell alakítanunk, mert a csatlakozás után ennek már sokkal nehezebb és körülményesebb módjai lehetnek. Tehát az indítás mindenképpen a prioritások között kellene hogy szerepeljen éppen az agrárszférában.

Mindenki, aki a területfejlesztési koncepcióról vagy a határozatokról beszélt, megemlítette az infrastruktúrát. A Tolna megyei infrastruktúra nem szektorfejlesztés, ennél sokkal több. Amikor polgármesterként azzal küszködöm, hogy cégeket nehéz letelepíteni Szekszárdon, hiszen Fehérvár után, Gödöllõ után vagy éppen Kecskemét után már nincsenek utak, pedig csak Fehérvártól 80-90 kilométerre vagyunk, akkor pontosan ezzel a problémával kell megküzdenünk; és ez nem infrastruktúra-fejlesztés, a legszigorúbb térségfejlesztés.

Sokan említették az M9-es utat, a kelet-nyugati irány feltárásának lehetõségét, a szekszárdi Duna-hidat - én is ezt kell hogy tegyem. Nemcsak a tekintetben, hogy ebben a pillanatban meglehetõsen szomorú vagyok, hiszen február 16-a környékén lejár az a koncessziós szerzõdés, amely a szekszárdi Duna-hídra vonatkozik, és ma még nem látjuk, hogy mi lesz utána, mi következik utána, vajon újabb koncessziós szerzõdés-e, vagy pedig megjelenik az állami szerepvállalás a Duna-híd építésében; de szomorú vagyok a tekintetben is, hogy azok a koncepciók, amelyek az M9-esre vonatkoznak, meglehetõsen távoli jövõbe nyúlnak, noha alkalmanként - hadd használjam szándékosan a szót - felmelegítõdik a déli autópálya ügye, amely hol kikerül, hol bekerül a köztudatba és a médiumokba, de igazán komoly szerepe ebben a térségfejlesztésben eddig a pillanatig nem lehetett.

Meg kell vizsgálni, hogy valóban van-e realitása egy koncessziós szerzõdés létrejöttének a déli autópálya ügyében. Ha van, akkor gyorsan kell lépni. Ha nincs, akkor pedig az M9-es út tekintetében kell azonnal meghozni azokat a szükséges döntéseket, amelyeket ugyan tartalmaz az országos területfejlesztési koncepció, de a térség feltárása ügyében mindenképpen az egyik legfontosabb eleme Tolna megyének és körzetének.

(19.20)

El kell mondanom azt is, hogy az M-9-es út mellett - hogy örömet is mondjak - számunkra nagyon fontos fejlesztési lehetõség a közelmúltban, az elmúlt nyáron Helsinkiben meghozott döntés alapján az M-6-os, M-56-os fejlesztése. Ennek a lehetõsége tárja fel talán leggyorsabban Szekszárd gazdasági lehetõségeit természetesen nemcsak Szekszárdét, hanem Tolna megyéjét, nemcsak Tolna megyéjét, hanem Baranya megyéjét, a mohácsi logisztikai körzetét, netán még a 6-os út mentén fekvõ települések nagyvállalatokéit is. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy Százhalombattától Mohácsig hány nagyon jelentõs nagyvállalat van az M-6-os út mentén! Tehát az M-6-os és az M-56-os úttal éppen ezért kell nagyon kiemelten foglalkoznia a térség politikusainak.

Ennek érdekében Wekler képviselõ úrral együtt létrehoztunk és létre kívánunk hozni egy olyan kezdeményezést, amelynek elsõ elemei már megvoltak, és most következik az aprómunka: egy olyan regionális területfejlesztési tanácsot, amely talán elsõként az országban nem egy régióról, nem statisztikai régióról beszél, hanem egy olyan régióról, amit mi annak tudunk látni, Pesttõl mohácsi irányban az országhatárig fog össze egy régiót, és szervezi a gazdasági életét; meghatározza azokat az elemeket, amelyek a mindenkori politikának soha sem engedik elfelejteni az M-6-os és az M-56-os út szükségességét.

Itt hadd tegyek egy kis kitérõt, egy lábjegyzetet: nemcsak regionális területfejlesztési tanácsot hozunk létre, hanem ugyanerre létre kell hoznunk egy regionális területfejlesztési társulást, ugyanis a regionális területfejlesztési tanácsok összetételét a törvény meghatározza. Jelen vannak ugyan benne az önkormányzatok a területi önkormányzatok révén - hiszen a megyei önkormányzatok ott vannak -, jelen van néhány önkormányzat a kistérségi társulások révén, jelen vannak ugyan a nagyon komoly szervezõerõvel rendelkezõ kamarák, de az az információáramlás, amelyik igazán csak a települési önkormányzatoktól indulhat el, nagyon nehezen jelenhet meg a regionális területfejlesztési tanácsban. Éppen ezért kell létrehoznunk a tanács mellett mûködõ regionális önkormányzati területfejlesztési társulást, amely a kistelepülésektõl kezdve a 6-os út mentén tárja majd fel az önkormányzati érdekek érvényesülési lehetõségét, és látja el információval - feltételezésünk szerint - a regionális területfejlesztési tanácsot.

Hogy szükségszerû-e ez az áttétel, én ebben a pillanatban nem tudom megmondani. Hogy szükség van-e arra, hogy az önkormányzatok így fejezzék ki az Brdekeiket, így jelenítsék meg egy területfejlesztési tanácsban, regionális területfejlesztési tanácsban: ebben a pillanatban még kérdéses. De azért, hogy ne veszítsünk idõt, meg kell alkotnunk, létre kell hoznunk ezt is.

Miután állítólag szûzbeszédrõl van szó, és e kései órán a szûzbeszédnek, mint mondtam, tartalmi és formai követelményeit semmilyen formában nem tudom kielégíteni, az elnök úr pedig figyelmeztetett az idõ rövidségére, kérem, engedjék meg, hogy megismételjem a számomra legfontosabb két olyan elemet, amelyet majd a részletes vitában is szeretnék kifejteni módosító indítvánnyal: tehát a történelmi borvidékek rekonstrukciója mint olyan országos ügy, amely része lehet a prioritásoknak; és az úthálózat olyan értelmû fejlesztése, amely meghatározza egy-egy térség igazán komoly gazdasági fejlõdését is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap