BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr, köszönöm. Engedje meg a tisztelt Ház, hogy hozzátegyek egy apróságot mindahhoz, amit Baráth Etele elmondott; apróság ebben a vitában, sokkal kevésbé apróság több tízezer embernek. Csak egy belvárosi kerületet hadd említsek, a Terézvárost, ahol a mai lakásállomány 40 százaléka olyan alapvetõ komforthiánnyal küszködik, ahol a higiénés helyiségek, a mellékhelyiségek nem részei a lakásállománynak, hanem közös helyiségek. Ezek több mint százéves épületek, amelyek az ország legfrekventáltabb fõútvonalai mentén fekszenek. Ez nem egyszerûen csak területfejlesztési kérdés hovatovább, hanem ha utalnék arra, hogy a Ház a szociális charta ratifikálása elõtt áll a következõ néhány hétben, alapvetõen érinti az alapvetõ szociális jogokat.
Úgy gondolom tehát, hogy mindazok az infrastrukturális fejlesztések, amelyeket Baráth Etele is sürgetett iménti felszólalásában, hangsúlyozottan igazak a belvárosi kerületekre, Budapest centrumára, mert enélkül ez a centrális része a fõvárosnak nem egyszerûen lakhatatlanná válik hosszú távon, hanem valójában rajta marad a fõvároson, mint egy-egy szégyenfolt.
Úgy gondolom tehát, hogy e területfejlesztési koncepciónak kiemelten kell foglalkoznia a nagyvárosok belsõ körzeteivel, mindenekelõtt Budapesttel, még akkor is, ha látszólag, mondjuk, az Andrássy útról vagy a Teréz körútról nézve ezek gyönyörû épületek, kvázi mûemlék jellegû épületek. Valójában azonban a gyönyörû falak mögött szinte lakhatatlan feltételrendszer van, és ennek alapvetõ részének kell lennie egy ilyen területfejlesztési koncepciónak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)