DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon fontos kérdést tárgyal az Országgyûlés, hisz mindennapjainkat az állatok közelében töltjük, legyen szó haszonállatokról, kedvtelésbõl tartott állatokról vagy éppen a vadon élõ állatokról. Már honfoglaló õseink is híresek voltak állatszeretetükrõl, errõl legendák szóltak, de ezt bizonyítják a temetkezési szokások is.
E törvény szükségességét nemcsak érzelmi, etikai, hanem nagyon fontos gazdasági kérdések is indokolják, hisz exportunk egyik nagyon fontos elõfeltétele lesz ez a jövõben.
Sokadik változat után került a parlament elé e javaslat, bár hozzá kell tennem, még most is van benne elég sok hiba és hiányosság. Két nagy pozitívuma azonban mindenképpen van; az egyik az, hogy az átalakult keleti országok közül elsõként a Magyar Országgyûlés tárgyalja ezt, a második pedig az, hogy aránylag részletes hatásvizsgálat is készült e törvényrõl. De azt hiszem, senki nem gondolja komolyan, hogy önmagában ettõl a törvénytõl jelentõs eredményeket érhetünk el, hisz komolyabb beruházások, technológiai fejlesztés nélkül nem érhetõk el komolyabb gazdasági eredmények.
Az apróbb szakmai kérdésekkel idõ hiányában nincs módom foglalkozni. Csak egyet szeretnék megemlíteni: ha például általában megtiltjuk az állatoknál a fül- és farokcsonkítást, azzal komoly károkat is okozhatunk. Nevezetesen ha egy nagyobb létszámú sertésállományt tartanak, akkor gyakran elõfordulhat az úgynevezett farokrágás - ez rossz szokás a sertéseknél -, amibõl komolyabb fertõzõ betegségek is kialakulhatnak, tehát komolyabb gazdasági károk is származhatnak belõle. Ha napos korban, kíméletes módon végzik ezt, akkor ez egy elfogadott gyakorlat.
A hiányosságok között szeretném megemlíteni, hogy a vadon élõ és tenyészõ állatok, valamint a vízi életmódban élõ és tenyészõ állatok és élõhelyeik, valamint az állatversenyek és -kiállítások állatvédelmi szabályai nem elég részletesek, illetve hiányoznak, bár a természetvédelmi törvényben ezek némelyikérõl már esett szó.
Van benne viszont egy érdekes dolog, nevezetesen a veszélyes állatok tartásáról szóló rész. Úgy gondolom, itt inkább az embervédelmi szempontokat kellett volna hangsúlyozni. Ha szabálytalan körülmények között, engedély nélkül tartanak valahol veszélyes állatokat és azok kiszabadulnak, nem gondolom, hogy elsõdlegesen ezeket az állatokat kellene megvédeni, sokkal inkább azokat az embereket, akiket ezek az állatok veszélyeztetnek. De ez inkább a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik.
Az állattartók kötelezettségét és felelõsségét is kevésbé részletezi ez a javaslat. A jogalkalmazó - bíró, ügyész - számára egyértelmûvé kell tenni, hol végzõdik az okszerû állattartás, és hol kezdõdik az állatkínzás fogalma.
Az 1. §-ban "az állatvédelem jogi keretei" kifejezés szerepel. Ez valóban csak egy keretnek tekinthetõ, ugyanakkor aggályos, hogy a végrehajtás részletes szabályait hét minisztériumnak kell elkészíteni. Ismerjük a korábbi a gyakorlatból, hogy ez elég nehézkes lesz.
A IV. fejezet az állatkísérletek végzésérõl szól. Kísérletekre, az emberi és állati megbetegedések megelõzésére mindenképpen szükség van, és nagyon fontos feltételek, garanciális szabályok vannak a törvényjavaslatban arra, hogy ezt hogyan kell végezni. A 27. § szerint például "állatkísérlet kizárólag szakirányú felsõ fokú végzettséggel rendelkezõ, felelõs személy vezetésével végezhetõ". Ugyanakkor különbözõ szakterületekrõl öttagú szakértõi munkahelyi állatkísérleti bizottság ellenõrzi ezeket a kísérleteket. Az Országos Állatvédelmi Kísérleti Bizottság 14 tagú. Ezek nagyon fontos garanciális feltételek.
Van egy nagyon vitatható része a javaslatnak, nevezetesen a kísérleti célra használt állatok köre. Az természetes, hogy a kisállatok kategóriájában csak a laboratóriumi körülmények között tenyésztett állatokat lehet felhasználni, ugyanakkor nagyon megdrágítaná a kísérleteket, a kutatásokat az, ha a háziasított vadon élõ állatok egyedeit - például a kóbor kutyákat - nem lehetne felhasználni kísérleti célra, ugyanis ez hatalmas költségnövekedést okozna. Ha megfelelõ karanténozás, védõoltások és gyógykezelések után lehetne ezeket alkalmazni, azzal a kutatók is jobban járnának.
Az Európa Tanács konvenciója 34. cikkelyének (1) bekezdése szerint a konvenciót elfogadó tagország aláíráskor egy vagy több fenntartással élhet. Embertársaink érdekében nekünk is meg kellene ezt tennünk.
Mintegy száz módosító javaslatot fogalmaztam már meg, ezeket be fogom nyújtani, és azok elfogadása után javaslom a törvény elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)