DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Igen tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselõtársaim! 1998 januárjában egy, a magyar polgárok tíz- és százezreit mélyen felháborító botrányos eset látott napvilágot. Pontatlannak is minõsíthetõ a mondat, amit elõbb megfogalmaztam, mert a tény valójában az, hogy a botrányos üggyel kapcsolatban több mint tíz esztendõvel ezelõtt már nyilvánosságot láttak különbözõ dokumentumok, azonban az elmúlt tíz esztendõben lényegében semmi nem történt, áldott homály fedte azt a súlyos eseménysort, amelyre az egyik országos televízió reggeli hírmûsorában derült fény újra január közepén.
Mik is a tények? A tények azok, hogy több mint tíz év óta nyilvánosságot láttak olyan dokumentumok, amelyek egyértelmûen bizonyítják, hogy a nyolcvanas évek elején, illetve közepén Magyarországon állami eszközökkel támogatott, de legkevesebb tûrt doppingolás folyt a magyar élsportban. Azt is lehetne mondani, hogy régi ügy, nem egészen érthetõ, hogy 1998-ban hogy kerül ez ide a magyar parlament elé (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Érthetõ!); de azt gondolom, ha a tényeket felidézzük, akkor rögtön világossá válik a helyzet.
1982. március 25-én az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet szakmai kollégiuma tartott ülést. Ez az intézmény egyébként mai nevén Sportkórház. Ennek az intézménynek, tehát a Sportkórháznak az említett napon tartott szakmai kollégiumi ülésén elvi állásfoglalás született a magyar élsportolók doppingolásáról oly módon, hogy ez egy biológiai kísérletnek álcázott, állami eszközökkel támogatott, de legkevesebb tûrt magatartás legyen. Ezen a szakkollégiumi ülésen az akkori egészségügyi kormányzatot Kökény Mihály úr képviselte.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a tény, hogy Magyarországon a nyolcvanas évek elején immár bizonyítottan állami doppingolás folyt, nem kevesebbet jelent, mintsem hogy hihetetlen károkat okoz a Magyar Köztársaság nemzetközi megítélésének ez a tény. Az 1990-es rendszerváltást megelõzõen az úgynevezett nyugati világ, a szabad világ a kommunista diktatúrákról 3-4-5 kategória alapján hozta meg - lehet, hogy felszínes - ítéletét. Azt tudták a szabad világban élõ emberek Nyugat-Európában, a tengerentúlon, hogy a kommunista országokban parancsuralmi rendszer van, hogy a kommunista országokban erõszak van, hogy a kommunista országokban nincs magántulajdon, hogy a kommunista országok állami eszközökkel támogatják a terrorizmust, és azt tudták, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a kommunista országokban állami eszközökkel támogatják az élsportolók doppingolását.
Az a tény, hogy ez a vélekedés Magyarországot illetõen immár nem pusztán csak gyanúsítgatás, hanem hivatalos dokumentumokkal alátámasztott tény, ez 1998-ban okoz károkat a Magyar Köztársaság és a magyar sport nemzetközi megítélésének. 1998-ban Magyarországon hihetetlenül nagy jelentõségû nemzetközi sporteseményekre került és kerül sor. Atlétikai Európa-bajnokság lesz, C-csoportos jégkorong- világbajnokság lesz, a Forma-1 futama lesz Magyarországon, a kajak- kenu világbajnokságot rendezik Magyarországon olyan viszonyok közepette, amikor ezeken a nagy világversenyeken az állami doppingolás hírébe keveredett embereket már nem engedik akkreditálni. 1998 januárjában a perthi úszó-világbajnokságon nem engedték, hogy részt vegyenek a világversenyen azoknak a volt kommunista országoknak a sportvezetõi, akik tényekkel alátámasztva hírbe keveredtek, hogy az állami doppingolásban vettek részt. Ehhez képest Magyarországon 1998- ban az a személy, aki részt vett az állami doppingolásról szóló szakkollégiumi határozat meghozatalában, az egészségügyi miniszter. (Keller László: Népjóléti!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én a leghatározottabban, valamennyi tisztességes, sportszeretõ magyar polgár nevében felszólítom Kökény Mihály minisztert, hogy azonnal nyújtsa be a lemondását. (Dr. Szabó Zoltán: Bravó! - Dr. Avarkeszi Dezsõ: Atyaúristen!)
(9.10)
Nincs ok semmifajta vizsgálatra; a tíz év óta nyilvánosságra került dokumentum azt támasztja alá, hogy az õ miniszteri tisztsége nyilvánvalóan károkat okoz a Magyar Köztársaság és a magyar sport nemzetközi megítélésének.
De az is nyilvánvaló, hogy az egész szövevényes ügy tisztázására sort kell keríteni. Azt gondolom, a parlament ifjúsági, oktatási és sportbizottságának sportalbizottsága alkalmas arra, hogy ezt a tisztázást elvégezze. És az is nyilvánvaló, hogy azonnali intézkedéseket kell hozni, hogy a doppingolásban, az állami eszközökkel támogatott doppingolásban érintett (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) élsportolók - akiknél feltételezhetõ, hogy egészségkárosodást szenvedjenek - ingyenes egészségügyi kontrollvizsgálaton vehessenek részt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)