DR. SZABÓ JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Örökzöld témáról van szó, de kicsit más megközelítésben szeretnék most ezzel a problémahalmazzal foglalkozni, mint ahogyan itt az Országgyûlésben már számtalanszor elhangzott.
Miért van jelentõsége ennek a problémakörnek? Miért van jelentõsége annak, hogy a termõföld megmaradhat-e belföldi természetes személyek rendelkezése alatt? És miért van óriási veszély abban, ha megnyitnánk a szelepeket, és lehetõvé tennénk társaságoknak, szövetkezeteknek a termõföld tulajdonjogának megszerzését?
Ismeretes, hogy nyugat-európai szakértõk szerint a magyar termõföld hatalmas értéket képvisel, 28 ezer milliárd forintnyi összegre becsülik ennek értékét. Az is ismeretes, hogy a mostani belföldi forgalmi értékeket figyelembe véve ez mindösszesen 700 milliárd forintot tesz ki. Vegyünk egy másik adatot összehasonlításként! Hallhattuk, hogy a belföldi privatizáció összes bevétele 1400 vagy 1300 milliárd körüli összeg. Könnyû kiszámolni, hogy ennek a termõföldnek nyugat-európai árakon számított értéke hányszorosa. Hatalmas értékrõl van szó, és hatalmas értékrõl van akkor is szó, amikor összehasonlítást végzünk a 700 milliárd, tehát a mostani belföldi érték és 28 ezer milliárd között. Könnyû kiszámolni, hogy 1/40-ed része mindösszesen a 700 milliárd a 28 ezer milliárdnak.
A magyar politikai életben, de a gazdasági életben is ez a legjelentõsebb kérdés. Nem véletlen, hogy a koalíció és a kormány ezt az utolsó idõszakra szánta, mintegy rohamszerûen be akarta venni a várat, de ismeretes okok miatt errõl lemondott. És itt van jelentõsége annak, hogy 350 ezer aláírás gyûlt össze (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Nem!), és ez a 350 ezer aláírás, úgy látszik, megtette a hatását. Semmiképpen nem elhanyagolható körülmény ez, hiszen ha 350 ezer ember kéri azt, hogy egy kérdésben népszavazást tartsunk, akkor ennek - hogy úgy mondjam - illik eleget tenni, de ezen túlmenõen törvényi kötelezettség is van erre.
Az Országgyûlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága a H/5267. szám alatt egy olyan határozati javaslatot terjesztett elõ, amely szerint -
szerintük - nem rendelhetõ el ebben a kérdésben népszavazás, ugyanis fennálló nemzetközi szerzõdésekbe ütközik. De még ezt megelõzõen mondja a határozat indokolási, illetve tartalmi része: úgy kell megfogalmazni, hogy az egyértelmû legyen, ne keltsen kétségeket az állampolgárokban, és ennek alapján a népszavazás eredményeként a jogalkotási sorozat olyan módon menjen végbe, hogy az egyértelmû legyen és megfeleljen ennek a kérdésfeltevésnek.
Ha azt nézzük, hogy egy népszavazás során milyen kérdésfeltevést lehet tenni: nyilván nem lehet egy népszavazáskor egy egész szerzõdéstervezetet vagy törvénytervezetet az állampolgárok elé terjeszteni, annak sarkosnak, rövidnek, tömörnek, érthetõnek, világosnak kell lenni. Hogy mennyire az, azt egyértelmûen láthatjuk ebbõl az elõterjesztésbõl, ezért is csatlakozott a Független Kisgazdapárt ehhez a mozgalomhoz, és ennek alapján nagyon sok aláírást gyûjtöttünk mi is, és ez végül is becsatolásra került.
Tehát a Független Kisgazdapárt támogatja ezt a népszavazási kezdeményezést, de hangsúlyozzuk, hogy nem ez a valódi megoldás. Nem ez a valódi megoldás, mert történhet egy népszavazás - a népszavazás eredménye bármi lehet. Tehát amikor a népszavazás és a földkérdés tartalmi részeinek vizsgálatáról van szó, akkor figyelembe kell venni azt az alapvetõ érdeket, hogy népszavazással vagy anélkül, de mindenképpen meg kell õrizni a lényeget. És a lényeg az, hogy a 28 ezer milliárd és a 700 milliárd közötti értékkülönbözet ne vándorolhasson ki az országból, mert az lesz az óriási veszteség, a legnagyobb, példátlan vesztesége ennek az országnak. Ne kerüljön külföldi befektetõk kezébe, ingatlanspekulánsok kezébe, mert errõl van szó! Ez a lényeg!
Ez nyilvánvalóvá válhat önök elõtt is, láthatták a televízióban: egy Budapest környéki nagy termelõszövetkezet - bocsánat, szövetkezeti részvénytársaság - jelentõs mennyiségû termõföldet vett meg 1993. december 20-án. Felhívnám a figyelmet erre a dátumra, karácsony elõtt történt ez, akkor, amikor az emberek a legkiszolgáltatottabbak, leginkább rá vannak szorulva arra, hogy a kis földjeiket - azokat a 30 aranykoronákat, amiket kaptak a szövetkezettõl - eladják azért, hogy a gyerekeiknek, unokáiknak ajándékokat tudjanak vásárolni. Ez a részvénytársaság négy évig nem fizetett semmi osztalékot. Kiváló részvénytársaság egyébként, kiváló vezetõkkel, de nem tudott - a gazdálkodás eredményébõl nem tudott - osztalékot fizetni. Ez az 1900 hektár azonban nagyon égeti a zsebüket.
Nyilvánvaló, hogy ilyen és hasonló törekvések azok, amelyek mozgatják hátulról ezeket a dolgokat azért, hogy forgalomképessé tegyék azokat a földeket, amelyeket megvásároltak, és amelyeknek tulajdonjogi bejegyzését is vitássá lehetne tenni egyébként. Ugyanis a kárpótlási törvény elõírta, hogy bármilyen címen a szövetkezet tulajdonába került földet - azt hiszem - 1993. december 31-éig különféle földalapokba kell helyezni. Felmerülhet itt ilyen jogi kérdés is, de nem akarok a részletekbe belemenni, hogy ha december 20- án vásároltak ilyen termõföldet, akkor elvileg december 31-e elõtt azt is valamilyen földalapba kellett volna helyezniük és ennek alapján a licitálás során felosztani. De ezzel nem akarok most részleteiben foglalkozni, mert ez külön tanulmányt érdemelne.
Mi itt a lényeg? Az a lényeg, hogy ezt a hatalmas értékû termõföldet semmilyen módon nem szabad kiengedni a belföldi természetes személyek rendelkezése alól; hangsúlyozom: rendelkezése alól. Ezt nem szükséges tovább ragozni, mindenki tisztában van vele, hogy miért mondom ezt. Ugyanis a tulajdonlás, a tulajdonjog már régen nem kérdés. Onnantól kezdve, hogy a társasági törvényt hatályba helyezték, ez már nem kérdés. A rendelkezési jog a lényeg, és a rendelkezési jog alapján mindent meg lehet tenni a bevitt földterülettel, de nemcsak a földdel, az összes vagyontárggyal, amely egy társaság tulajdonába kerül.
Tehát amikor az alkotmányügyi bizottság felsorolja azokat a kifogásait, amelyeket a népszavazási kezdeményezés elutasítására hoz fel, megállapíthatjuk, hogy ezek sem az OECD-kötelezettségvállalási rendszerbe, sem az európai uniós szerzõdésekbe, de még a beruházásvédelmi egyezmények rendszerének megsértési körébe sem tartoznak.
(18.00)
Miért mondjuk ezt? Azért, mert a határozat végén, az indokolási részben van egy olyan, hogy lehetséges derogációval is élni, ehhez azonban azt szükséges igazolni, hogy az adott liberalizációs intézkedés fenntartása súlyos gazdasági és pénzügyi zavarokat okoz az ország számára. Amikor egy országban 700 milliárd forint a forgalmi értéke a termõföldnek - ez a valóságos nyugat-európai értéket számítva egynegyvened része csak -, akkor mindenki elõtt teljesen világosan megállapítható, hogy ez az ország olyan kiszolgáltatott helyzetben van, amely példa nélküli, és ez a lényeg.
A másik lényeges kérdés: hiába mondják nekünk azt, hogy menjünk Svájcba termõföldet vásárolni - mondták, hogy menjünk oda -, ha nincsenek olyan kereseti-jövedelmi viszonyaink, hogy erre képesek lennénk, mert képtelenek vagyunk. Ez pedig az esélyegyenlõtlenség témakörébe tartozik. Ezek azok, tisztelt képviselõtársaim, a kiszolgáltatottság és az esélyegyenlõtlenség, amikkel bármilyen Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával hivatkozni lehet. Hivatkozni is kell, egy felelõs magyar kormánynak mindenképpen hivatkoznia kell, ha nem akarja ezt a kiszolgáltatottságot még fokozni, és ilyen formában az országot, az ország legnagyobb tartalékát elkótyavetyélni, mert akkor megszûnik az ország.
Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)