DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A menedékjogról szóló törvényjavaslat vitája és az ahhoz benyújtott módosító javaslatok egyaránt bizonyítják, hogy a tisztelt Ház kiemelt figyelemmel kezelte a javaslatot, átérezte megalkotásának szükségességét, és alapvetõen egyetértett a szabályozás idõszerûségével és a szabályozás elõterjesztett rendszerével. Ez idáig a menedékjogról csupán az alkotmány rendelkezett.
A törvényjavaslat benyújtása és a genfi egyezményhez fûzött területi korlátozás feloldása nemzetközi kötelezettségeink szempontjából már-már halasztást nem tûrõ feladatként jelentkezett. Ezzel a törvénnyel teljessé és egységessé válik Magyarországon az idegenjogi szabályozás, amelyben a közbiztonság védelmére is hivatott idegenrendészeti szabályok érvényesítése mellett a nemzetközi egyezményekben vállalt emberi jogi védelem is maradék nélkül megvalósulhat.
(20.50)
Azzal, hogy a menedékjogról szóló törvény megteremti és a védelem terjedelme szempontjából megkülönbözteti a menekült, a menedékes és a befogadott jogállását, teljes egészében elkülöníthetõk azok a kategóriák, amelyek alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldiek kezelése differenciáltan megvalósulhat.
A menedékjogról szóló törvény hatálya alá tartozó külföldiek emberi jogi védelme elsõdleges, és ez azt jelenti, hogy annak a külföldinek, akinek hazája vagy más erre köteles ország nem nyújt védelmet, a Magyar Köztársaság menedéket biztosítson. Ez praktikusan és eljárásjogi szempontból azt jelenti, hogy mindazoknak, akik menekülésre kényszerültek és emiatt országunk területén tartózkodnak, biztosítani kell a menekültügyi eljárás lefolytatásának lehetõségét; egy olyan eljárásét, amelyet garanciális szabályok bástyáznak körül és amelyhez már az eljárás tartama alatt is a külföldi létfenntartásához nélkülözhetetlen ellátási feladatok is társulnak.
Itt szeretnék utalni azokra a véleményekre, amelyek üdvözölték ugyan azt a szándékot, amely szerint a menedékjog kiterjed a menedékesekre is - azaz a polgárháború, illetõleg más okból tömegesen menekülõk csoportjára -, de vitatták, hogy befogadásukról a kormánynak kell rendelkeznie. Szeretném felhívni a tisztelt figyelmüket arra, hogy a törvényjavaslat a kormány döntési kompetenciáját abban határozza meg, hogy döntsön, mely földrajzi területrõl érkezõk tömeges bebocsátását engedi meg. Ha a kormánynak nincs ilyen döntési joga, a világ minden tájáról érkezõ polgárháborús menekülõk befogadására a törvény erejénél fogva köteles volna az ország. Ez pedig azzal az elvvel ütközne, amelynek hívei szerint a befogadásnak az ország teherbíró képességével is arányban kell állnia.
Ennek megfelelõen az elõterjesztõ nem támogathatta azokat a módosító javaslatokat, amelyek nem biztosítanák a kormány döntési jogát. Nem tudunk azonosulni azoknak a véleményével sem, akiknek álláspontja szerint nem tartozhatnának a menedékjogról szóló törvény hatálya alá a befogadottak, azok a külföldiek tehát, akik hazájukból a halálbüntetés, a kínzás, megalázó vagy embertelen bánásmód miatt menekültek el. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a külföldieket az idegenrendészeti törvény már eddig is garanciális szabályokkal védte attól, hogy hazájukba vagy akár csak olyan terület határára visszaküldhetõk legyenek, ahol õket emberi jogi szempontból hátrány érheti. És ami a legfontosabb: a menedékjog pedig e külföldiek körébõl is csak azokat emeli ki, akik az ország számára nemzetbiztonsági vagy közrendi szempontból semmiféle veszélyt nem jelenthetnek.
Azok a külföldiek, akiknek a nemzetbiztonsági érdek veszélyeztetése miatt vagy közrendi okból a kiemelt védelme nem indokolt, nem tartozhatnak a menedékjogi törvény hatálya alá, rájuk továbbra is vonatkoznak az idegenrendészeti szabályok, amelyek keretében kényszerintézkedéseknek is alávethetõk. Mindezt azért is szükséges kiemelni, mert a törvényjavaslat vitájában - de azt megelõzõen már az elõkészítés idõszakában is - kétféle igény merült föl erõteljesen a törvény rendelkezéseit illetõen. Az egyik vélemény a menedékjognak kifejezetten az emberi jogi védelemre irányuló vonatkozásait hangsúlyozta, és mind a jogállás, mind pedig az ellátásuk tekintetében szélesebb körû és megengedõbb szabályozást kívánt. Ugyanakkor a vitában felmerült az az igény is, amely e külföldiek tekintetében - figyelembe véve az emberi jogi szempontokat is - erõteljesebben védte a közrend megóvásához fûzõdõ érdekeket és szigorúbb szabályozást igényelt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy vélem, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok elfogadásával megteremthetõvé vált az egyensúly, amelyben mindkét igény egyaránt érvényesíthetõ. Nem is kétséges, hogy a menedékjogról szóló törvény azért bír nagy jelentõséggel az európai jogharmonizációt illetõen is, mert érvényesíti nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinket. E nemzetközi egyezmények is hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy az emberi jogi védelem során az adott ország a védelemmel egyidejûleg nemzetbiztonságához és közbiztonságához fûzõdõ érdekeit is érvényesítheti. Azért, hogy a törvény e feltételeket teljesíteni tudta, köszönet illeti meg azokat a képviselõtársaimat, akik módosító javaslataikkal jobbá, kezelhetõbbé, egyértelmûbbé tették a törvény szövegét. A törvényjavaslathoz benyújtott több mint száz módosító javaslat bizonyítja a tisztelt Ház érdeklõdését. Ezek közül több a törvény megalkotását követõen a végrehajtására készülõ rendeletek megfogalmazása során is hasznosítható.
Az elõterjesztõ valamennyi olyan javaslatot támogatott a vita során, amelyek nem érintették a törvény elõzõekben ismertetett koncepcióját, de jobbá, alkalmazhatóbbá, illetõleg egyértelmûbbé tették a rendelkezéseket. Kérem, engedjék meg, hogy külön köszönetemet fejezzem ki Kõszeg Ferenc, Lusztig Péter és Tímár György képviselõtársaimnak, akiknek munkája jelentõsen hozzájárult a törvény megszületéséhez.
A törvény tartalmi elemein túl végezetül szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat elfogadásával a menekültügyi szervezetrendszer teljes egészében civillé válik, és a jövõben még erõteljesebben támaszkodni kívánunk azoknak a civil szervezeteknek a tevékenységére, amelyek nélkül az utóbbi évek menekültügyi gyakorlata nem vívhatott volna ki nemzetközi elismerést. A módosító javaslatok nyomán a menedékjogról szóló törvény és a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményhez fûzött területi korlátozás feloldása egyidejûleg 1998. március 1-jén hatályba léphet. Ezzel a Magyar Köztársaság törvényben szabályozott eljárási rend keretében immár földrajzi korlátozás nélkül teljesíti a genfi egyezményben foglalt kötelezettségeit.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy a menedékjogról szóló törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)