DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kicsit vissza szeretnék térni ahhoz, ahogy Csákabonyi Balázs ezt a vitát - a valóban érdemi részében - befejezte a felszólalásában. Tényleg én is úgy gondolom, hogy a magyar Országgyûlés egyik legfontosabb feladatát teljesíti most. Ezért kicsit most Torgyán József felszólalására is kitekintek. Nagyon-nagyon szomorú lennék, ha a kormány teljesítené Torgyán Józsefnek azt az igényét, hogy ezt a törvényjavaslatot vonja vissza. Abban az esetben ugyanis ebben a választási ciklusban a büntetõeljárás reformjára aligha kerülne sor, és nem tudom, hogy mikor kerülne sor.
Azt pedig meg szeretném jegyezni Torgyán Józsefnek is, hogy ez a büntetõeljárási törvény, amelyik most hatályban van, nem vitásan politikailag méregtelenítve, de sajnos az emberek gondolkodásában negatív módon még mindig hat az a forgatókönyvírás, amelyet valamikor Visinszkij fõügyész talált ki Sztálin elvtárs számára, és ami alapján a magyar igazságszolgáltatás is sokáig mûködött. Ettõl meg kell szabadulnunk, akkor is, ha Torgyán József azt mondta, hogy most vonja vissza ezt a kormány.
Visszatérve a lényegre: az elõbb már említettem, hogy a büntetõeljárási kódex minden jogrendszer egyik alapvetõen fontos eleme. Alapvetõen fontos, hiszen amíg az alkotmány meghatározza pozitív oldalról az egész társadalom együttmûködését, addig negatív oldalról a legelítélendõbb, a legelvetettebb magatartások, a társadalom életének pszichológiailag fekete árnyékoldala felõl a büntetõ törvénykönyv határozza meg, hogy melyek azok a magatartások, amelyeket már nem képes elviselni a társadalom.
Éppen azért, mert ezek nagyon súlyos szabályok, és éppen azért, mert a büntetõ anyagi jogszabályok a legfontosabb emberi értéket, a szabadságot kockáztatják, óriási a felelõssége a törvényhozónak, hogy olyan büntetõeljárási törvényt alkosson, amely mûködõképes, és amely valóban a bûnösöket állítja a bíróság elé, és amely valóban a bûnösöket zárja be végül a bíróság meggyõzõdése után esetleg a börtönbe, esetleg alkalmaz vele másféle nagyon súlyos szankciót.
Ennél a feladatnál nincs kompromisszum. Kicsit szomorúan hallgattam Torgyán József felszólalásának azt a részét, amikor általa közelebbrõl meg nem nevezett valamiféle konzervatív elvekre próbált hivatkozni a büntetõeljárásban. Szerény ismereteim szerint én arról tudok, hogy azok az alapdokumentumok - mind nemzetközi jogilag, mind pedig a magyar alkotmány keretein belül -, amelyek az ember jogait biztosítják a mindenkori túlhatalommal szemben, alapjaiban a liberalizmus értékei alapján jöttek létre, és ezt tükrözik a világban. Ha ebbõl a körbõl Magyarország ki kívánná zárni magát valamiféle másféle eszmerendszerrel, akkor aligha lenne lehetõségünk arra, hogy bármelyik kulturált állam velünk szóba álljon. Ezt a megjegyzést, hogy valamiféle konzervatív módszereket keres Torgyán József, nagyon nagy Brdeklõdéssel figyeltem volna, hogy fejtse is ki, hogy ez közelebbrõl mit jelent, mert akkor azért tudjuk, hogy mit szeretne. Így nagyon nehéz mit kezdeni ezzel a mondatával.
Visszatérek a lényegre, vagyis a komoly dolgokra. A büntetõeljárási kódexrõl már többször beszéltek, elsõsorban Hack Péter, de mások is, hogy 1896-ban Magyarországon egy akkor nagyon korszerû törvény jött létre. Ez a törvény tükrözte azt a változást, amely abból az állapotból, amelyet talán valamennyien ismerünk még, ha máshonnan nem, Eötvös József A falu jegyzõje címû regényébõl, eljutott egy olyan büntetõeljáráshoz, amelyben a megismerés funkciói és az érdekek funkciói személyekre lebontva és azok együttmûködésében jelentek meg. A megismerés úgy, hogy az állítás az ügyész, ennek tagadása a védõ, és a szintézise a bíró oldaláról jelent meg, de az érdekek oldaláról is, hiszen a társadalom érdeke, a normarendszer védelme az ügyész feladata volt, a személyiség védelme a védõé, és a bíróé, hogy a kettõ között összhangot teremtsen, keresse meg.
Ez a funkciórendszer a már említett, '30-as évekbeli sztálini gondolkodásmód kapcsán megbomlott, eltorzult, a személyiség leértékelõdött, a védõi szerep formálissá vált, és tulajdonképpen a bírósági eljárás is sok vonásában felesleges színjátékká vált, azzá, hogy eljátszanak egy olyan színjátékot, amelyben egy elõre megírt forgatókönyv értelmében már sokkal korábban eldõlt, hogy mi lesz az ítélet. Ez a rendszer váltotta fel Magyarországon azt a klasszikus büntetõ perrendtartást, amely valóban minden tekintetben megfelelt a kor igényeinek, és talán még most is jobban megfelelne, mint a hatályos büntetõeljárási törvény. Ebbõl a gondolatkörbõl kell valamilyen formában kilépnünk, és ebben - ismét hangsúlyozom - nincs kompromisszum, nem lehet visszalépni.
Az 1990-es parlamenti képviselõvé való megválasztásom után az elsõ interjúmban arról beszéltem, hogy a legfontosabbnak tartanám a büntetõeljárási törvény reformját, mert legelavultabb a magyar jogrendszeren belül. Most eljutottunk ide, hogy errõl beszélhetünk. Természetesen ennek részleteit finomíthatjuk, hiszen az ördög nyilván a részletekben rejlik, és Kutrucz Katalin kisebbségi véleménye is tulajdonképpen ezt közelítette meg. De arról, hogy a magyar büntetõeljárási jogot hozzáigazítsuk a világ normáihoz, nem szabad lemondanunk. Ez az egyik leglényegesebb kérdés.
A másik az, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani. Azt hiszem, hogy ebben a körben egy kicsit ki kell lépnünk a merev jogászi szemléletbõl. Ez nem csak jogszabályi kérdés. Minden norma akkor képes mûködni, ha emberi magatartásokat tud összehangolni, és ennek eredményeként az emberi alkotóerõ bizonyos eredményeként valamilyen produktumot hoz létre. Nincs értelme olyan jogszabályokat hozni, amelyek formálisak, nincs értelme olyan jogszabályokat hozni, amelyek nem illeszkednek bele az egyes embernek a viselkedésmódjába, pszichéjébe. Ilyen szempontból egész egyszerûen nem félek attól, amitõl többen, hogy a mostani jogalkalmazók ne tudnának egy természetellenes, feje tetejére állított szerepjátszásból - minden pozitív eleme ellenére, hangsúlyozom, szerepjátszásból - átlépni egy valódi igazságszolgáltatási gyakorlatba, amikor a funkciók az eredeti hármas megosztásnak megfelelõen valóban megoszlanak; amikor az érdekek ennek a megosztásnak megfelelõen valóban megoszlanak, és ezek - lehetõleg optimálisan a világ gyakorlatában bebizonyítottan, egyedül optimálisan - garantálhatják, hogy valóban azokat ítéli el a bíróság, akik vétettek a társadalommal szemben.
(12.30)
Nem lehet elõrehozni a bûnös fogalmát. Eléggé félelmetes volt azt hallanom Torgyán József felszólalásában, hogy már elõzetesen bûnözõkrõl beszélt, mielõtt ezt a megfelelõ garanciák mellett a bíróság kimondta volna. Én ugyan egy hasonló újságcikket olvastam az ij Magyarországban Pokol Béla tollából, és nem nagyon éreztem a határt, hogy hol van az újságcikk és Torgyán József felszólalása között a különbség, de ez nyilvánvalóan a szellemi rokonságot, szellemi azonosságot jelentette az adott helyzetben. Azt hiszem, hogy Magyarország európai megítélése szempontjából ez zsákutca. Ebbe nem mehetünk bele, mert Magyarországot visszavetné fejlõdésében, visszavetné abból a pozíciójából, amelyet egyre ígéretesebben foglal el a népek családjában a pozitív együttmûködés keretében.
A gondolkodásmód tehát nem átalakítandó, hanem egyszerûen helyre teendõ. Nem szerepeket kell játszani, hanem mindenki saját maga õszintén adja elõ azt, amit az adott helyzetben gondol. Azt hiszem, jogállamról addig nem lehet beszélni, amíg idõnként sajnos még mindig elõre megírt forgatókönyveknek megfelelõen zajlanak le tárgyalások, mintegy anakronisztikusan a régi modellt követve. Biztosítani kell azt - sajnos látom, hogy az idõm lejár, ezért rövidre fogom, befejezem az utolsó gondolataimat -, hogy ez a pszichológiai megfelelés tárgyi oldallal is kiegészüljön, gondolok itt a bírói fizetésre, a nagyon értékes bírói munkára, pazarlás ha a bíró nem érdemi munkára fordítja az idejét, pazarlás, ha nem élünk a számítástechnika lehetõségeivel, akár az ítéletek megfogalmazásánál (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), akár például a jogszabályok, döntvények megkeresésénél.
Úgy gondolom, hogy ezeknek a technikai részleteknek a hozzáigazítása a jogi lehetõségekhez mindenképpen biztosítani fogja azt, hogy eredményesen eleget tudunk tenni ennek a vállalt feladatunknak, és az egyik legfontosabb törvényt, a büntetõeljárási törvényt a kor színvonalának megfelelõ módon fogjuk meghozni. Ehhez kérem valamennyiünk támogatását, hiszen a módosító indítványainkkal a részleteket tudjuk javítani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)