LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem oly régen, pár nappal ezelõtt zajlott ebben az országban a Politikai Foglyok Országos Szövetségének V. kongresszusa. A magyar közszolgálati média, a televízió, rádió és sajtó igen mostohán bánt ezzel az eseménnyel, másodperceket szánt erre a kongresszusra, ezért szükségesnek tartja a Független Kisgazdapárt, hogy a Politikai Foglyok Országos Szövetségének V. kongresszusával kapcsolatban egy-két kérdést elmondjon önöknek, valamint a magyar közvéleménynek.
A Politikai Foglyok Országos Szövetsége - röviden POFOSZ - több tízezer taggal rendelkezik, és sok százezer embert képvisel. Ebbe a szövetségbe belépni csak akkor lehet, hogyha a belépni szándékozó politikai üldözött a belépési nyilatkozata mellé csatolja az ítéletet, a kitelepítési végzést, az elbocsátó levelet vagy a rendõri felügyeletre vonatkozó dokumentumokat, tehát hiteles, olyan emberek képezik ezt a szövetséget, akik 1945-tõl a kommunista diktatúrában szenvedtek, a kommunista diktatúra áldozatai. A halálra ítéltekrõl nem tudok beszélni, mert azok, sajnos, nem élnek. A hosszú börtönítéletbõl szabadultak, az internálásból szabadultak, Recskrõl szabadultak, valamint a kitelepítettek és munkaszolgálatosok azonban még, hála a jó Istennek, több százezren élnek ebben az országban - igaz, hogy öreg, megfáradt emberek, és igaz, hogy ebbõl a több százezer emberbõl a nagyobb része a létminimum alatt él. Ez a kongresszus azzal foglalkozott, hogy ezeknek az embereknek a sorsát, a magyar társadalomban való helyét megtalálják, hogy a jelenlegi társadalom elfogadja, tisztelje õket, mert hisz õk életüket, illetve egész életük folyását áldozatként élték le a kommunista diktatúra következtében, a kommunista diktatúra miatt.
Õk szeretnék elsõsorban nem az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülést, az erkölcsi elismerést a magyar társadalomtól. Szeretnék elérni azt, hogy figyelembe vegyék véleményüket, mert hiteles véleményeket tudnak tolmácsolni mind az országnak, mind pedig a világ számára. Hogy csak egy konkrét példát mondjak, a legutóbb volt arról szó, hogy Magyarországról olyan jelentés ment az '50 és '52 közötti Államvédelmi Hatóság tevékenységérõl, melyet kérdeztek, hogy a szolgálati szabályzat szerint, valamint a BM jelenlegi nyilatkozata szerint nem volt testi fenyítés, nem bántottak senkit, annak idején az Államvédelmi Hatóságon úgy viselkedtek az Államvédelmi Hatóság vagy verõlegénynek hívott emberei, mint a szûzleányok. Ha a POFOSZ-t kérdezték volna meg, ha a szenvedõket kérdezték volna meg, akik ennek a részesei voltak, azok egész más, és talán hitelesebb információt adtak volna errõl az idõrõl, amelyet a mai világban már úgy hívunk, hogy Rákosi-korszak meg Kádár-korszak.
Õk ezt kérik. Ezek az emberek kétnapos konferenciájuk alatt sok elõadást, sok megbeszélést tartottak, és énnekem szerencsém volt ezen részt venni. Ezekben az emberekben nincs bosszúvágy. Ezek az emberek nem akarnak akasztani. Ezek az emberek nem akarnak súlyos börtönbüntetéseket, nem kívánnak megtorlást. Ki akarnak békülni a társadalommal, de a társadalom ezt elutasítja. A társadalom õket még ma is páriaként kezeli. A társadalom nem becsüli meg õket, és semmi más kívánságuk nincsen, csupán az, hogy az õket kínzó, õket verõ emberek, annak a rendszernek az emberei, akik az Államvédelmi Hatóságot, az akkori diktatúrát kiszolgálták, ha nem is kérnek bocsánatot, és nem is kapnak ítéletet, ne vehessenek részt az új, demokratikus Magyarország közéletében, ne vehessenek részt az Európához való menetelésünkben, mert ezek az emberek ezt nem érdemlik meg, hisz sok százezer embert tettek tönkre, az életüket keserítették meg, ha nem vették el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)