AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amirõl Burány képviselõ úr beszélt, és ami tulajdonképpen a tegnapi napirend elõtti felszólalásokban is szóba került, az valóban egy örvendetes tény. Azt gondolom, hogy ez a konkrét megjelent elemzés jól tükrözi az általános közvélekedést Magyarországról. Nemcsak ebbõl az egy forrásból, hanem más forrásokból is úgy érzékeljük, hogy az ország megítélése valóban lényegesen javult, és úgy tûnik, mintha - az úszóversenyek hasonlatával fogalmazva - a következõ száz métert úgy tudnánk indítani, hogy mi fordulunk elsõnek ebbõl a régióból.
Arról szeretnék csak néhány gondolatot felvetni, hogy miért is fontos nekünk a külföldi értékelés. Nem egyszerûen csak arról van szó - errõl Burány képviselõ úr is beszélt -, hogy persze minden országnak jólesik, ha külföldön jó véleménnyel vannak róla, hanem bizony itt alapvetõ gazdasági és politikai érdekeink szempontjából nagyon lényeges, hogy milyen véleménnyel vannak a külvilágban Magyarországról.
Néhány konkrétumot szeretnék mondani, hogy miért. Elõször is tudjuk, hogy Magyarország egy elég jelentõsen eladósodott országként kezdte meg ezt az évtizedet, és még súlyosabban eladósodott volt a '94- re kialakult helyzetben. Ez az eladósodottság azóta jelentõsen mérséklõdött, de továbbra is azt lehet mondani, hogy az ország bizony függ attól, hogy a külsõ hitelezõk hogyan ítélik meg a teljesítményét. Ez az elsõ összefüggés, amire felhívnám a figyelmet.
A második valóban a mûködõ tõke beáramlásának szempontja. A rendszerváltáshoz a magyar gazdaság esetében nagyon komoly plusztõkére volt szükség. Ezt a plusztõkét hitelforrásokból lényegében már alig lehetett biztosítani, hiszen az egész rendszerváltást is eléggé eladósodott állapotban kezdtük. Ezért a magyar átalakulásban a mûködõtõke-beáramlásnak volt óriási szerepe. Nyilvánvaló, hogy a mûködõ tõke beáramlását, illetve esetleges kiáramlását - ha rossz híreket hall - nagymértékben befolyásolja, hogy hogyan gondolkodnak az adott országról, az adott gazdaságról.
Szeretném tisztelettel felhívni a Ház figyelmét arra, hogy ma már a magyar termelés, a magyar GDP körülbelül 25 százalékát állítják elõ a külföldi tulajdonú vállalkozások. Ez az arány '94-ben 10 százalék volt, és az évtized elején 1 százalék volt. Tehát világosan tudnunk kell, hogy nem egyszerûen csak valahol a külföldiek számára érdekes az, hogy mit mondanak Magyarországról, hanem a magyar nemzetijövedelem- termelés egynegyedét már olyan külföldiek vállalkozásai hajtják végre, akiket nyilvánvalóan jelentõs mértékben befolyásol üzleti döntéseikben, hogy mi a közvélekedés Magyarországról a világban.
Szeretném arra is ráirányítani a figyelmet, hogy miután ezekben az években kulcskérdés a politika és az egész társadalom számára, hogy az euro-atlanti integrációba hogyan tudunk bekapcsolódni, nagyon fontos tehát, hogy ezek az integrációs szervezetek hogyan vélekednek a magyar gazdaságról, és éppen utalhatnánk arra is, hogy az Európai Unió értékelése is tulajdonképpen nagymértékben egybecseng ezzel a mostani Wall Street Journal-i cikk megállapításai, illetve felmérés- megállapításaival is. Tehát az integrációs folyamat elõrehaladása szempontjából is nagyon fontos, hogy ilyen vélemények legyenek rólunk.
Végezetül: persze tudom, az állampolgárok döntõ része nem az újságból tájékozódik arról, hogy milyen Magyarországon a helyzet, mármint hogy mit mondanak külföldön - pláne nem a Wall Street Journalt olvassa, hogy milyen a magyar helyzet -, hanem az õ mindennapi életviszonyaiból ítél.
(8.40)
Én azt gondolom, hogy azért a mindennapi életviszonyokban is van egy érzékelhetõ javulási tendencia, ebben az évben inkább a reálbérek tekintetében. A következõ évben ez a tendencia a jövedelmeket tekintve át fog terjedni a reálbérek mellett - amelyeknek további növekedése várható - a reálnyugdíjak alakulására is. De a félreértések elkerülésére szeretném hozzátenni, hogy persze ezek a folyamatok az év egészére nézve igazak, az idõbeli lefutása úgy fog megvalósulni, hogy januárban bizony lesznek újra hatósági áremelések, legfeljebb azt tudjuk mondani, hogy ezeknek a mértéke jóval kisebb lesz, mint amennyi ennek az évnek az elején volt, vagy a megelõzõ évnek az elején volt, s utána januárban majd, például a nyugdíjasoknak hozza a postás azokat a nyugdíjakat, amelyek most már valóban kompenzálni képesek az áremelkedést, ha úgy tetszik, túlkompenzálni is, tehát fokozatosan fog kialakulni az a javuló helyzet a jövedelmekben és valószínûleg a fogyasztásban is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)