DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy esztendõn belül a természetvédelmi, a vadászati és az erdõk védelmérõl szóló törvény megalkotását követõen újabb élõvilág-védelmi törvényjavaslat kerül megvitatásra önök elé: az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló törvény tervezete.
Sajátos törvényjavaslat ez, tisztelt képviselõtársaim. Nem általában veszi oltalmába az absztrakt élõvilágbeli értéket, hanem a legprózaibb módon az állategyedet védi, az ember évezredes társát: a kutyát, a haszonállatot és minden más állatot, amely közvetlen közelünkben él, így vele valamely módon kapcsolatba kerülünk. Leginkább a gazda és jószága kapcsolatainak kereteit határozza meg.
A magyar jogrendszerben ez az elsõ olyan kodifikációs kísérlet, amelynek elsõdleges célja az állategyed, a jószág, a társállat kímélete, jólétének elõmozdítása, az, hogy az állat biztonságban és jól érezze magát köztünk. Ez ideig is voltak olyan jogszabályok, amelyek foglalkoztak az állatok védelmével, ezek azonban esetleges rendelkezések, az egyes állat védelme másodlagos jelentõségû volt, mondhatni: az adott jogszabály járulékos eleme volt. Gondolok itt a természetvédelemre, az állategészségügyre, a vadgazdálkodásra és a halászatra, a horgászatra.
Ezek a jogszabályok természetesen nem pótolhatják az úgynevezett egyedkímélõ állatvédelem jogi szabályozását. E megfontolás jegyében készítettük el a jelen törvényjavaslatot.
Tisztelt Képviselõtársaim! Milyen okok teszik szükségessé és idõszerûvé az állatvédelmi törvény megalkotását? A jogszabálytervezet kodifikációs elõmunkálatai 1988-ban kezdõdtek. A szabályozás elkészítését az akkori környezetvédelmi tárca vállalta, a norma kidolgozása azonban már-már halaszthatatlan feladattá lépett elõ.
Az 1980-as esztendõkben kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi törvény megalkotása iránt, amelyet erõteljesen sürgettek az állatvédõ egyesületek. A mozgalmat támogatták a tudomány egyes jeles képviselõi is. A jogi szabályozás iránti igényt elsõsorban az állatokkal való érintkezés különbözõ területein tapasztalható, idõnként riasztó jelenségek táplálták. Az arra hivatott szervek - kellõ jogi háttér és felhatalmazás hiányában - esetenkénti passzivitása a közvélemény egy részében aggodalmat ébresztett.
Elhangzottak és ma is elhangzanak olyan vélemények, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell elõznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és az állampolgárok jóléte, közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell foglalniuk.
A jelen törvényalkotásnak elsõdlegesen az a célja, hogy az állatvilág egyedeivel való felelõsségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetõk. Nem hagyható természetesen figyelmen kívül a törvény megalkotásánál, hogy az állatvilág a sokrétû emberi szükségletek kielégítésének is fontos forrása.
(17.30)
A szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért a források igénybevételérõl nem lehetséges lemondani. Az ember és az állat közötti kapcsolatot azonban - lévén az élõlények közötti viszony - nem uralhatja kizárólag a gazdasági érdek és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell kapnia az emberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is.
Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelõtlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstõl. Ennek felismerése és magatartás-formáló erõvé válása a civilizáció és a kultúra egyik fokmérõje. Alapvetõ felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei nem egymást keresztezõ és kizáró, hanem egymást feltételezõ és egymással összeegyeztethetõ szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.
Az állatokkal szembeni emberi magatartást mindenképpen törvényben szükséges szabályozni, a legfelsõbb szintû jogszabályban kell biztosítani a humánumnak az ember és az állat közötti viszonyban való érvényesülését. Az állatvédelem azonban túlnõ a jog birodalmán, egy korszerû állatvédelmi törvény megalkotása hazánk általános nemzetközi megbecsülése, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lehet közömbös. Meg kell teremteni az állatvédelem céltudatos és ésszerû jogi rendjét, amelyben az erkölcsi értékek tiszteletének is szerep jut, és amely tartalmazza az állatvédelem alapvetõ szabályait, s amelyhez kapcsolódhatnak az egyes sajátos területeket érintõ végrehajtási jogszabályok. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy viszonylag gyakran állhat elõ a módosítás szükségessége.
Mindezekre figyelemmel célszerû az egyes részterületek alapjainak lerakása mellett felhatalmazást adni az érdekelt minisztereknek végrehajtási rendeletek kiadására. Az állatvédelem hazai szabályozása során elsõsorban a nemzetközi egyezmények elõírásait célszerû alapul venni, de természetesen a magyar viszonyokra kell azt szabni. A kodifikáció során fõként az Európa Tanács, valamint az Európai Gazdasági Közösség és az EU tizenöt aktusát vettük figyelembe. Ez részleges jogközelítést valósít meg, a teljes jogközelítést más jogterületeken, például az állategészségügy területén kell megvalósítani, illetõleg az e törvény felhatalmazása alapján kiadásra kerülõ végrehajtási rendeletekben fog testet ölteni.
A teljesség igénye nélkül néhány szót szólni kell a törvényjavaslat egyes, esetenként hosszan elhúzódó vitát kiváltó rendelkezéseirõl. Az egyedi állatvédelem kapcsán egyre sürgetõbben merült fel az állatkísérletek törvényi rendezésének igénye. Az állatkísérletek elleni tiltakozásokról gyakorta ad hírt a sajtó; problematikája szinte kimeríthetetlen, és rendkívül kényes kérdés, mert erkölcsi, jogi és gazdasági megfontolásokat egyaránt felvet. Ezért az állatkísérletek szabályozása különös érdeklõdésre tarthat számot, mondhatni, ez tekinthetõ a kodifikáció legneuralgikusabb pontjának.
A törvényhozó ilyen körülmények között szükséghelyzetben van. A jelen törvénytervezet mindenesetre rögzíti: állatkísérletet kizárólag szakértõ személyek, engedély alapján és megfelelõ ellenõrzés mellett végezhetnek. Az állatkísérleteket a szükséges mértékre kell szorítani, azok csak jóváhagyott célokat szolgálhatnak, s elengedhetetlen a szigorú ellenõrzés is. Az állatkísérletek ellenõrzésében szerepet kell kapniuk és vállalniuk az állatvédõ egyesületek szakértõinek. Itt, ezen a területen jelentkeztek a legszélsõségesebb nézetek, az állatkísérletek teljes szabadságától azok kategorikus tiltásáig. A következõkben megkísérlem vázolni, hogy a kodifikáció során a végrehajtható középutat választottuk.
Az állatkísérlethez a javaslat szerint engedély kizárólag abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek felismeréséhez és gyógyításához szükséges. Ezen túlmenõen az engedély kiadásának további feltétele: a tervezett kísérlettõl újabb eredmény várható vagy az korábbi kísérletek eredményének ellenõrzésére felhasználható. A kísérlet módszerének korszerûnek kell lennie. Szépítõszer, dohány és egyéb élvezeti termék, valamint fegyver elõállítása céljára engedély egyáltalában nem adható.
A törvény rendelkezik az állatkísérletek helyettesítésérõl is. Amennyiben más megfelelõ módszer is rendelkezésre áll, úgy olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem teszi szükségessé az élõ állaton végzett kísérletet.
A törvény értelmében valamennyi állatkísérletet folytató intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot kell létrehozni. A bizottságban szakértõk mûködnek, a munkahelyi szakértõk mellett a bizottság tagjai között humán- és állatorvosok is lesznek. A bizottság egy tagját a területen mûködõ bejegyzett állatvédõ szervezetek jelölik. A munkahelyi bizottság elsõdleges feladata az intézményben folytatott állatkísérlet ellenõrzése. A bizottság jogosult a kísérlet azonnali leállítására, illetõleg az engedély visszavonására.
A törvényjavaslat a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladatává teszi az országos állatvédelmi és kísérleti bizottság létrehozását. Ennek tagjai sorába az érdekelt tárcák, valamint a tudomány és az érdekképviseletek delegáltjai tartoznának. Az országos állatvédelmi szervezetek három bizottsági tagot delegálhatnak.
A törvényjavaslat másik kényesnek minõsíthetõ része az állatkínzás tilalma, illetve az állat életének kioltása. A szabályozás valamennyi rendelkezése az állat kíméletét hivatott biztosítani, megfogalmazva egyben az állatkínzás tényállási elemeit is.
(17.40)
Ennek megfelelõen az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani és kényszertakarmányozásra fogni. A kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az egészségügyi megfontolásból való kényszerû táplálás, valamint a házilagos liba- és kacsatömés. Ez utóbbiakat gazdasági, szociális megfontolások teszik indokolttá, ezen túlmenõen az ilyenfajta tevékenység ellenõrzése is kétséges lenne. Nem minõsül állatkínzásnak az érlelt libatoll házilagos tépése sem hasonló megfontolások alapján.
Garanciális állatkíméleti szabály, hogy az emberi környezethez szokott állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Ez a rendelkezés elsõsorban az állattartó erkölcsi fogantatású kötelezettségét hivatott jogilag is megalapozni.
Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani tilos. Az elfogadható ok, körülmény tartalma szinte kimeríthetetlen, mindenekelõtt az étkezés, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a fertõzésveszély, az állat másként el nem hárítható támadásának megakadályozása sorolható e körbe. Elfogadható oknak minõsül a tudományos kutatás is.
A törvényjavaslat garanciális szabályai körébe tartoznak a valamennyi állattartóra kötelezõ általános tartási szabályok. Ezek hivatottak biztosítani az állatok hétköznapjainak normális életvitelét. Az állatok tartására vonatkozó általános rendelkezések fõként az állatok megfelelõ életfeltételeinek biztosítására tartalmaznak elõírásokat. E körben garanciális szabály: az állatok elhelyezésénél figyelemmel kell lenni azok élettani igényeire. Alapvetõ feltétel az állatok tartásánál a korszerû higiéniai követelmények megléte. A napi legalább egyszeri ellenõrzési kötelezettség azt szolgálja, hogy hosszabb ideig ne maradhassanak az állatok felügyelet nélkül.
Elnök Úr! Képviselõtársaim! A majd évtizedes kodifikáció eredményeként reményeim szerint kiérlelt javaslat került önök elé. Az állatvédelmi törvény készülõ tervezeteit rendszeresen megvitattuk az állatvédelmi egyesületek, civil szervezetek, tudományos élet képviselõivel. Folyamatos egyeztetésekre került sor természetesen az érdekelt társminisztériumokkal is. Részletesen felmértük a törvény bevezetésének hatásait, amelyet a törvényhez csatolt és mellékelt vizsgálati elemzés egzakt módon bemutat önöknek. A törvény alapvetõ érdekeket is érint, ezért tisztában vagyok azzal, hogy jelentõs vita eredményeként fog végsõ formájában kialakulni e törvény.
Kérem képviselõtársaimat, valamennyiüket, hogy javaslataikkal, majd késõbb szavazataikkal támogassák az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló törvény elfogadását, egy olyan törvényt, amely a mai magyar jogrendben végre is hajtható.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)