DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A török szultán udvarában fényes jutalom járt a jó hírek hordozójának (Dr. Torgyán József tapsol.), és Medgyessy miniszter úr most már ebben az évben február óta sokadszor vállalkozik a fényes jutalom reményének legkisebb mértéke nélkül arra, hogy jó híreket hozzon nekünk, noha ilyen jó hírekkel meglehetõsen gazdagon van elárasztva az ország. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a jó hírnév az ország számára rendkívül fontos, hiszen a hiánya nagyon sokba kerülhet. Közös érdekünk a jó hírnév, de azt azért elsõsorban külföldön kell elmondani, lehetõleg nagy hangerõvel, itthon viszont azt kell elmondani, hogy mibe került e jó hírnév megszerzése az elmúlt évek mulasztásai nyomán, hogy bizony azért túlzottan magas árat fizettünk, és államháztartási deficitünk, eladósodásunk némileg csökkent, de átalakult társadalmi, nemzeti deficitté meg jövõben beváltandó nemzeti adóságokká.
Azon külön csodálkozom, hogy az a kormány, amely néhány évvel ezelõtt büszkén hirdette, hogy most kivonul a gazdaságból és átadja a helyet az önsors- alakítási erõknek, most büszkén magának vállalja az összes olyan javulási eredményt, amely valóban bekövetkezhetett a magyar gazdaság helyzetében, csakhogy ez a javulás sajnos nem a kormányzat költségvetéseinek vagy gazdaságpolitikai lépéseinek következménye, hanem a mindenható akaratából a jó termésnek, kedvezõ idõjárásnak, kedvezõ konjunktúrának, szomszédságban végbemenõ stabilizálásnak, a kelet-európai mélyrepülés befejezõdésének köszönhetõ.
Szóval nem érdemes itt politikai szépségversenyeket tartani, mert akkor úgy látjuk, hogy a kormány szemlélete egydimenziós marad (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), és nem találja meg ez a hat párt, amely keres egy nemzeti stratégiát, azt az egyetértést, amely legalábbis a leglényegesebb hírnév-alakítási kérdésekben közös országos érdek. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)