DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Szeptember 27-én az Országgyûlésben egyetértés volt a kormány és a parlamenti pártok között - bár erre néhányan most másként emlékeznek. Az egyetértés arról szólt, hogy a hágai ítéletet elfogadjuk, és a hágai ítélet két leglényegesebb mozzanata, hogy visszakaphatjuk a Duna vizét, és hogy nem kell felépítenünk az eredetileg tervezett nagymarosi vízlépcsõt. Ebben teljes mértékû egyetértés volt a kormány és a parlamenti pártok között.
Akkor úgy látszott, egyetértés van abban is, hogy mi Magyarország érdeke: az, hogy hajózhatóvá tegyük a Dunát, az, hogy biztosítsuk az árvízvédelmet - hiszen ott állt mögöttünk a cseh, lengyel és német katasztrófa példája -, az, hogy ha lehet, nyerjünk vizet a mezõgazdasági öntözéshez, és részesüljünk az energiaszolgáltatás hasznából, hogy a ráfordítások egy része megtérüljön. Abban is egyetértés volt, hogy mindezeket a feladatokat úgy kell megoldani, hogy megóvjuk a természetet, a környezetet, és a már bekövetkezett károkat lehetõség szerint szüntessük meg. A Magyar Szocialista Párt nevében akkor abban bíztam, hogy együttmûködõ társakra találunk a parlamenti pártokban, a helyi önkormányzatokban - amelyek közvetlenül érintettek az ügyben - és a környezetvédõ mozgalmakban is.
Már akkor is sejteni lehetett azonban, hogy ennek van egy feltétele. Nevezetesen az, hogy a kérdést szakmai alapon, minden szóba jöhetõ szakmai megoldás gondos mérlegelésével és nem a politikai indulatok alapján mérlegeli majd a magyar politikai közélet és az Országgyûlés. Itt viszont most már annak voltunk tanúi, hogy politikai indulatok alapján mérlegel.
Több ellenzéki frakcióvezetõ úr idézte Horn Gyula 1988-as parlamenti szereplését; eltekintve most attól, hogy elõterjesztõje volt-e vagy sem - nem volt elõterjesztõje, felszólalt a vitában -, és hogy tényszerûen tudja a magyar közvélemény, hogy mit mondott, engedjék meg, hogy szó szerint felolvassam. A vita tárgya az volt, hogy a körülmények alapvetõ megváltozása alapján fel lehet-e mondani a Bõs-Nagymarosról szóló szerzõdést.
1988. október 7-én, pénteken, az Országgyûlés ülésén a következõt mondta Horn Gyula: "Mi ezzel a probléma? Az, hogy nemzetközi jogi szempontból erre alapvetõen két esetben van lehetõség. Az egyik: abban az esetben, ha azok az alapvetõ körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerzõdés megkötéséhez. Másodszor: ha gyökeresen átalakul a még teljesítendõ kötelezettségek mértéke. Ilyeneket pedig a magyar fél nem tud prezentálni a szerzõdés kapcsán. De amit mi lényegesnek tartunk, az az, hogy nem az alapvetõ körülmények változtak, hanem az egyik félnek a - a körülményekkel kapcsolatos - mérlegelése, az értékelése változott meg. A nemzetközi politika szempontjából és nemzetközi jogi szempontból ez nem kell hogy a másik felet befolyásolja vagy zavarja. És ez nagyon lényeges szempont, hiszen a másik fél nem kell hogy figyelembe vegye azt, ha nekünk megváltozott az értékelésünk."
Tehát joggal merül fel - kérem, el lehet olvasni a jegyzõkönyvet. Szó szerint arról volt szó, hogy a nemzetközi szerzõdés felmondása lehetséges-e vagy sem, és ha a magyar fél felmondja - amelyre késõbb sor került -, annak milyen következményei vannak. Idén nyáron láttuk a hágai bíróság ítéletében, hogy az a következménye, hogy érvényben van a szerzõdés. Horn Gyula 1988. október 7-én világosan beszélt, és sajnos, igaza lett - ha szabad ezt a kifejezést használnom.
Tisztelt Képviselõtársaim! És ha már a politikai ügyekrõl van szó, és belekeverednek olyan dolgok, amelyek nem idetartozóak, hadd válaszoljak erre is. Torgyán József képviselõtársam említette egy híres szívspecialista nevét. Illene tudnia: Papp Lajosnak hívják; fõleg, ha az ön pártjának tagja, mint ahogy mondta.
Engedje meg, hogy az üggyel kapcsolatban felolvassak két idézetet. "A november 17-étõl bevezetett megszigorításokra - köztük a nem közvetlen életveszélybe került betegek nyitott szívmûtétjeinek másfél hónapig történõ halasztására - az õ tudtával és egyetértésével került sor." Ugyanezt nyilatkozza a kórház igazgatója is: "Papp Lajos professzor eddigi tevékenységéhez teljes támogatást élvezett, csakúgy, mint a szívsebészeti központ. Minden lépést egyeztettek vele, így az átmeneti megszorító intézkedéseket is." (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.)
(16.00)
Körülbelül az összes többi megállapítás valóságtartalma ennyi.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Pártnak az az álláspontja, hogy megoldást csak a szlovákokkal való megállapodás alapján lehet elérni. A megállapodáshoz tárgyalásokra van szükség. A tárgyalásokon minden szóba jöhetõ szakmai megoldást mérlegelni kell. Fontos azonban, hogy ehhez politikai hátteret biztosítson a magyar politikai közélet, és ne politikai csatározások terepe legyen.
Azt gondolom, hogy ez fontosabb érdek, mint egy vélt választási érdek. Fontosabb érdek, mert azt is végig kell gondolni az ellenzéki pártoknak, hogy mi van, ha õk is kormányra kerülnek egyszer. Nem gondolom, hogy ez most így lesz, de engedjük meg ezt az elméleti feltételezést. (Derültség a kormánypártok soraiban, zaj az ellenzék padsoraiban.) Akkor nekik kell szembenézniük kormányzati szerepben a ma elmondott mondataikkal és szavaikkal, és bizony, az akkor nagyon kellemetlen lenne. Én bízom benne, hogy gondoskodni tudunk arról, hogy ez ne következzen be, de azért megszívlelendõ tanulságul szolgál; és az is, hogy a sajtóban, a nyilvánosság elõtt kellõ megfontoltsággal nyilatkozzanak, mert ha már errõl van szó, én tisztelettel kérem a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezetõit - nem a képviselõ urakat, hanem a többi vezetõtársukat -, hogy ha lehetséges, legalább a Bõs-Nagymaros-ügyben ne viselkedjenek úgy, mint egy tornából és gyakorlati foglalkozásból felmentett diák (Derültség.), mert következménye van annak, amit a nyilvánosság elõtt mondanak.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt kész együttmûködni a többi parlamenti párttal a kérdés megoldásában, kész támogatni a kormányt a továbbiakban is, hogy megfelelõ szakmai megoldásokat szerezzen.
Sajnálatosnak tartom, hogy az ellenzéki pártok elutasították, hogy új országgyûlési határozat szülessen Bõs-Nagymaros-ügyben (Demeter Ervin: Nem igaz!), és azt is, hogy az eredeti javaslatukat, amelyet a tárgyalásokon elfogadtak, késõbb megváltoztatták, és másfajta parlamenti bizottságban gondolkodnak. Nagyon nehéz követni az önök álláspontját, de azért majd igyekezni fogunk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)