DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nincs könnyû helyzetben, aki szeretné megfejteni, hogy mi a kormánynak az álláspontja. Az elmúlt percek is erre jó tanúbizonyságot adtak, és az elmúlt hetek vitái és az elmúlt hét vitái is ezt mutatják. Tudniillik az alapvetõ helyzetrõl nagyon kevés szó esett. Nevezetesen arról, hogy az országban a megdöbbenést, ha úgy tetszik, a felháborodást az váltotta ki, hogy a magyar kormány képviselõje egy olyan álláspontot képviselt, amirõl a mai napig nem sikerült tisztázni, hogy a kormány álláspontja, az õ álláspontja, vagy pedig csak egy rögtönzött javaslat.
Ha azt az álláspontot megnézzük, amelyet a kormány képviselõje elmondott, szöges ellentétbe ütközik naponként egy miniszternek a nyilatkozatával, egy másik miniszternek a nyilatkozatával, vagy a koalíciós partnernek a véleményével. Teljesen egyértelmûen látszik, hogy a kormányon belül ebben a kérdésben, a kérdés megítélésében mindenféleképpen olyan mértékû nézetkülönbség mutatkozik, ami ebben a kérdésben egy válságos helyzetet is jelent. Megítélésünk szerint a kormány ebben a kérdésben válságos helyzetbe került.
A mai napig nem sikerült tisztázni, hogy kit és hogyan képviseli az a politikai államtitkár, aki erre még megfelelõ felhatalmazással sem rendelkezik az Országgyûlés részérõl, hiszen az erre elindított tárgyalások eredménytelennek bizonyultak. Az a konszenzus, ami a kezdet kezdetén volt, a miniszterelnök úr megítélésünk szerinti mulasztása révén nem jutott el olyan szintig, hogy egy parlamenti bizottság álljon fel az álláspontok tisztázására.
(15.50)
Kit képvisel a magyar kormány megbízottja - a politikai államtitkár úr - a tárgyalásokon? (Dr. Szabó Zoltán: A magyar kormányt.) A magyar kormányt? A magyar kormány véleménye nem tisztázott; miniszterek ellentmondásosan és eltérõen nyilatkoznak. Nem lehet kideríteni, hogy milyen döntés született a kormány ülésén! A jegyzõkönyvet nem lehet elõkeríteni! Egyszerûen nem lehet tudni, hogy ki, miért, milyen kormányálláspontot képvisel! Az teljesen egyértelmû, hogy az Országgyûlés álláspontját nem képviselheti a tárgyalódelegáció vezetõje, és azok a kísérletek, amelyek arra törekedtek, hogy az Országgyûlésben egységes vélemény alakuljon ki, kudarcba fulladtak. Úgy látjuk, hogy a miniszterelnök úr még a kormányán belül sem tudta megteremteni a véleményazonosságot, nemhogy a parlamenten belül, és ez egy - kormányon belüli - válságos helyzetet eredményezett. (Zaj.)
A történelmi elõzmények kedvéért azért fontos megemlíteni, hogy a szerzõdés 1977-ben köttetett; elképzelhetõ, hogy önök között nem volt, aki ebben tevékenyen részt vett, de ez alapvetõen az életkoruknak köszönhetõ, és nem másnak; úgy gondolom, más szempontok nem biztos, hogy akadályozták volna ebben.
Lényeges momentum történt 1988-ban és 1989-ben. '88-ban - mint ahogy Pokorni Zoltán képviselõtársam utalt rá - az építkezés felgyorsítása történt Horn Gyula akkori külügyi államtitkár elõterjesztésében és tevékeny támogatásával. 1989-ben történt a második lényeges lépés, amikor a Németh- kormány leállította az építkezést. Ez a leállítás vezetett oda, hogy a Magyar Köztársaságnak a késõbbiekben fel kellett mondania ezt a szerzõdést. Az, hogy ebben az akcióban, illetve mind a '88-as, mind a '89-es lépésben és döntésekben a Magyar Szocialista Párt jelenlegi vezetõi nem vettek részt - enyhén szólva is azt kell mondjuk -, nem helytálló, hisz abban a kormányban - Németh Miklós kormányában - részt vett miniszterelnök-helyettesként a jelenlegi pénzügyminiszter, külügyminiszterként ön, miniszterelnök úr, pénzügyminiszterként pedig az ön frakciójában levõ képviselõ.
A Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy létre kell hozni - elsõdlegesen a kormányon belül - az egyetértést, hisz a Szabad Demokraták Szövetsége naponta más-más véleményt, a kormányétól merõben eltérõ véleményt hangoztat, és ezt követõen meg kell találni a módját a magyar tárgyalódelegáció pozíciójának erõsítése érdekében, hogy minél szélesebb körû parlamenti egyetértés jöjjön létre. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ismételten megerõsíti azt a javaslatát, hogy parlamenti ad hoc bizottság kerüljön felállításra, ami a tárgyalások menetét felügyelné, és az álláspontok kialakításában megfelelõ szakértõi hátteret tudna teremteni. Erre - a parlament keretei között - meg lehet és meg kell találni a lehetõségeit.
A Magyar Demokrata Fórum nyitott arra, hogy egy olyan parlamenti bizottság, amely megfelelõ közjogi jogosítványokkal rendelkezik, ezt a munkát elkezdje és elvégezze. Ennek jelenleg - a mi tudomásunk szerint - egyetlen akadálya van: a miniszterelnök úr nem kíván olyan bizottságot létrehozni, amely a parlament házszabályi keretei között mûködik. Ezért tisztelettel javasoljuk, hogy vizsgálja felül álláspontját, és egy megfelelõ közjogi funkcióval létrejövõ bizottságban legyen tevékeny partner és résztvevõ, mert úgy ítéljük meg, hogy csak a parlamenti egység helyreállításával lehet a magyar tárgyalódelegáció pozícióit erõsíteni.
Mindannyiunk érdeke, hogy egységes álláspontot képviseljenek, és mindannyiunk érdeke, hogy az ilyen, parlamenthez méltatlan, napirend elõtti felszólalások ne mérgezzék a tárgyalások légkörét, hanem a parlament keretei között - megfelelõ felkészítés után - a tárgyalódelegáció kapjon parlamenti mandátumot, és ennek a bizottságnak a háttértámogatásával mûködjön.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérjük és javasoljuk, gondolja végig még egyszer a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, és legyenek partnerek abban, hogy egy olyan parlamenti bizottság jöjjön létre, ami megteremti a nemzeti konszenzust, mert különben ez az út, amit önök követnek, zsákutca; ezért tisztelettel javasoljuk, hogy a megoldás keresésében - és ne a politikai konfliktusok élezésében - legyenek partnerek!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)