POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök Úr! Ebben a Házban elég éles viták szoktak zajlani - a Bõs- Nagymaros vízlépcsõrendszer ügyében pedig kiváltképpen.
Mégis, én azt gondolom, talán elhiszi nekem, hogy õszintén mondom: erre a mai felszólalásra nem kellett volna vagy nem ilyen formában kellett volna sort keríteni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Ez a felszólalás, miniszterelnök úr, ugyanis nemcsak a Magyar Köztársaság kormányára hozott szégyent, nemcsak Horn Gyulára hozott szégyent, hanem valamennyi itt ülõ, magyar képviselõre hozott szégyent. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban. - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Ha a miniszterelnök úr kiáll elénk, ha Horn Gyula miniszterelnök úr kiáll elénk, és elmondja, hogy végsõ soron mi is az igazság abban, hogy ki hazudik a kormányban, ki mond igazat: Nemcsók úr, a szabaddemokrata miniszterek, a szocialista miniszterek vagy a miniszterelnök maga - öntsünk végre tiszta vizet a pohárba -, és elmondja az elmúlt hetek történetét; elmondja annak a történetét, hogyan fordulhatott az elõ, hogy Magyarország tekintélyét a nyilvánosság elõtt légbõl kapott rögtönzésekkel lejárathatja egy államtitkári rangban lévõ ember, és utána a fél magyar kormány falaz neki. Ugyanis, miniszterelnök úr, nem az ellenzék, nem a Fidesz futott a nyilvánosság elé a két kicsi duzzasztómû ötletével - ezt Nemcsók úr rögtönözte a televízió nyilvánossága elõtt, az egész diplomácia nyilvánossága elõtt.
Magyarázatot várunk erre, de ön adós maradt ezzel a magyarázattal - ehelyett vádaskodott. Maroknyi kisebbségrõl, minoritásról beszélt, nem észrevéve azt, hogy ön ma a magyar értelmiség javarészével szembehelyezkedik. Kit tekint szélsõséges megnyilvánulásairól ismert értelmiséginek? Vajon Eörsi Istvánt, Lányi Andrást vagy Csoóri Sándort? Fogalmazza már meg nyíltan (Pásztohy András: Szakemberek!), hogy mit is gondol ez ügyben! (Közbeszólások.)
Eltérõen értékelik ebben a Házban a hágai döntést. Váltson néha szót az ön mögött ülõ frakcióvezetõ úrral, Szekeres Imrével! Emlékszünk még a szavaira, egybecsengtek a parlamenti pártok ítéletei. A hágai ítélet nem hozott gyõzelmet Magyarországnak, nem gyõztük le a szlovák partnert, de nyertünk, mert visszanyertük a vízmegosztás kapcsán a Dunát; nyertünk, mert nem kell felépíteni Bõs-Nagymarost; nyertünk, mert (Hegyi Gyula: Bõst felépítették már!) ...nem kell felépíteni Bõs-Nagymaros rendszerét, az egészet. (Puch László: Ja!) Tessék elolvasni, önöknek is, az ítélet szövegét! És nyertünk, mert a bíróság arra kötelezi mindkét felet, hogy törekedjék a nullszaldós megállapodásra, hogy ne kelljen több százmilliárd forintot kifizetni egyik oldalon sem. Talán nem csal az emlékezetem, hogy Szekeres Imre is ilyen fényben ünnepelte a hágai bíróság ítéletét.
Ön volt az, aki - feleslegesen - pánikpropagandát keltett Magyarországon; ön volt az, aki a Magyar Köztársaság érvei és álláspontja helyett sokkal inkább Meiar elnök úr vagy Julius Binder építõmérnök úr szavait visszhangozta itt, ebben a Házban.
Azt mondta ön itt elõttünk, hogy nem lenne helyes, ha azoknak a kezébe kerülne ez az ügy, akik idáig vitték. Szerényebben kellene beszélni itt elõttünk! Régi bûnnek hosszú az árnyéka - ahogyan mondani szokták mifelénk. Mindenki emlékszik még 1988 októberére, amikor egy fiatal, dinamikusnak mondott külügyi államtitkár képviselte a kormány álláspontját azon a szavazáson, ahol az akkori képviselõk - az akkor már létezõ demokratikus ellenzéki és környezetvédelmi mozgalmak ellenére! - nem az építkezések félbehagyását, hanem gyorsítását határozták el. (Dr. Kövér László: Úgy van!) Ez az akkor dinamikus államtitkár úr (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ön volt! Ön volt, tehát ma az ön kezében van az, amit ön akkor így jelölt meg. (Hegyi Gyula: Ezt leállították! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!)
Sokféle szempont van; önnek abban igaza van, miniszterelnök úr, hogy Magyarországon sokféle szempontot kell mérlegelni: létezik az energiatermelés szempontja, létezik a gazdaságossági szempont, a közlekedés, a hajózás, és nyilván létezik a környezetvédelem szempontja. De hogy Magyarország számára, a Magyar Köztársaság parlamentje és kormánya számára melyik szempontnak kell meghatározónak lennie, ebben közöttünk nem lehet vita. Hogy a rövid távú gazdasági érdekek, a néhány megawatt teljesítmény nyerése rövid távú érdek, és ezzel szemben áll az a hosszú távú kár, amit akkor szenved el ez az ország, hogyha nem tekintjük a környezetvédelmi szempontokat.
Nem igaz, hogy létezik, valaha is létezett környezetbarát vízlépcsõ! Ez lehetetlen! Ön is tudja, és mindenki tudja; aki ennek az ellenkezõjét állítja, csak azért teszi, hogy megtévesszen bennünket! (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.)
Mi a teendõ ezek után? Mi a teendõ azok után, hogy a kormányunk vezetõje, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem állta a szavát, nem tartotta be azt az ígéretét, hogy a parlament felügyelni lesz képes a tárgyalódelegáció mûködését, visszavonta azt a javaslatát, amely egy hatpárti ad hoc bizottság felállítására tett ígéret volt szeptemberben? Mi a teendõ ezek után az ellenzéki frakciók részérõl?
Megtettük, amit megtehettünk: levélben fordultam önhöz, miniszterelnök úr, hogy ne hozzunk szégyent Magyarországra a diplomáciai körökben, állítsuk helyre jogi értelemben a Nemcsók úr vezette delegáció felhatalmazását. Ugyanis ez mind a mai napig nincs meg: alkotmányjogi értelemben Nemcsók úr tárgyalódelegációja nem kapott felhatalmazást senkitõl, ugyanis az a felhatalmazás, amit a kormány adott neki, alkotmányjogi értelemben nem tekinthetõ legitimnek. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Kértem önt, hogy rendezze ezt Magyarország nemzetközi tekintélye védelmében a hat frakcióval kellõ diszkrécióval és minél gyorsabban: ön erre nem reagált.
Ezek után következett be az a rögtönzési hullám, amelynek tanúi voltunk az elmúlt hetekben. Ezek után az ellenzéki pártok nem tehetnek mást, mint azt fogják javasolni, hogy állítsunk fel vizsgálóbizottságot. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Állítsunk fel vizsgálóbizottságot, melynek két kérdést kell a lehetõ legsürgõsebben vizsgálnia: az egyik (Vancsik Zoltán: Ez eredeti gondolat!) a Nemcsók úr vezette tárgyalódelegáció mûködése, felhatalmazása - jogi és szakmai értelemben.
(15.40)
A másik pedig az a tevékenység, amelyrõl ön itt beszélt, amelynek kapcsán méltatlanul megvádolta a magyar környezetvédõ mozgalmakat és környezetvédõ szakembereket. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.) Mi volt a hágai bíróságon Magyarország érdekeit képviselõ tárgyalódelegáció felhatalmazása, mûködése, mi ennek a tapasztalata? Öntsünk ugyanis e tekintetben is tiszta vizet a pohárba! Ezt a javaslatunkat meg fogjuk tenni. Remélem, önök nem félvállról veszik majd ezt, nem olyan hányaveti vigyorokkal, ahogyan ezt most tették. (Taps az ellenzéki, zaj a kormánypárti padsorokban.)