CZELLÁR ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! A külföldre utazásról és az útlevélrõl szóló 1989. évi XXVIII. törvény a külföldre utazás szabadságát alapvetõen biztosítja. Azonban az Európai Unióhoz történõ csatlakozással összefüggõ jogharmonizációs igény következtében az elmúlt idõszakban felgyorsult, és a törvényalkotási folyamathoz kapcsolódóan szükségessé vált az új törvény megalkotása.
Az Európai Közösség alapító szerzõdése alapelvként rögzíti a tagállamok között a személyek szabad mozgását és az ezt gátló akadályok megszüntetését. Az emberi jogok európai egyezménye 4., kiegészítõ jegyzõkönyv 2. cikkelyének 2. pontja kimondja, hogy mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve a saját országát is. Ezzel van összhangban az alkotmány 58. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megillet az ország elhagyásához való jog.
A kivándorlás és a hazatérés egyazon alkotmányos alapelvbõl ered. A külföldre utazást és a kivándorlást, az azonos alapelvbõl eredõ jogokat jelenleg külön törvények, külön jogszabályok szabályozzák. A nemzetközi tapasztalatok szerint a kivándorlás jogintézményét az országok jelentõs része nem ismeri, ezen belül az Európai Unió egyetlen tagországa sem fogadja el. Az állampolgár országának letelepedés céljából történõ elhagyását külön feltételhez nem köti, utazására a külföldi utazás általános szabályai vonatkoznak.
A jelenlegi szabályozástól eltérõen az új törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése alapjogként deklarálja a külföldi letelepedés szándékával történõ kiutazás és hazatérés szabadságát is. A magyar állampolgár külföldre utazása, beleértve a letelepedés szándékával történõ kiutazást is, csak a törvényben meghatározottak szerint korlátozható, ugyanakkor a javaslat 1. § (2) bekezdése kiemeli a korlátozás nélküli hazatérés jogát. A tervezet a kivándorlást útlevél-igazgatás szempontjából nem kívánja külön feltételhez kötni, egyes területeken azonban a jelenlegi szabályokat, illetõleg a kivándorlási feltételeket eltérõ módon kell megoldani. A hazatérés viszont olyan alkotmányos alapjog, amelynek gyakorlása külön feltételhez nem köthetõ.
Az érvényben levõ szabályozás csak az útlevélrõl és az útiokmányokról rendelkezik. Az Európai Unió tagállamainak állampolgárai útlevél nélkül szabadon utazhatnak bármely tagország területére. A javaslat 1. § (3) bekezdése biztosítja a személyazonosító igazolvánnyal történõ utazás jogát. Ez a jog a magyar állampolgárokat külön nemzetközi szerzõdés alapján illetné meg, ebben az esetben azonban az állam érdekének érvényesülését a nemzetközi szerzõdésben kell kölcsönös kötelezettségek alapján megteremteni.
(10.10)
A jelenlegi szabályozástól eltérõen a törvényjavaslat a törvény hatályát kiterjeszti a Magyarországon élõ bevándorolt külföldiekre, valamint a menekültként elismert személyekre is. A menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án elfogadott genfi egyezményre, az 1967. január 31-én létrejött jegyzõkönyv elõírásaira, az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezményre és a nemzetközi gyakorlatra tekintettel elkészült a menedékjogról szóló törvényjavaslat is. A fentieket figyelembe véve a külföldiek és a menekültként elismert személyek útiokmánnyal történõ ellátására, utazására vonatkozó szabályokat is rendezi.
Az újonnan bevezetésre kerülõ útlevél a Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet és a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal által kiadott legmagasabb biztonsági elõírásoknak megfelel. Ennek alapján - az útlevelek egységesítésére vonatkozó követelményeknek megfelelõen - a szükséges védelemmel ellátott hatósági bizonyítvány kritériuma szerint tartalmazza annak adattartalmát is.
A hatályos rendelkezés szerint az útlevelet öt évi érvényességgel kell kiállítani, és érvényessége meghosszabbítható. A jelenlegi szabályozástól eltérõen az útlevél érvényességi idejét javasolja a törvénytervezet tíz évben megállapítani azzal, hogy az útlevél meghosszabbítására csak kivételes esetben vagy egyáltalán nem ad lehetõséget. Tizennyolc éven aluli személyek részére kiadott útlevelek tekintetében differenciált érvényességû idõtartam megállapítására tesz javaslatot az alábbiak szerint: a 4. életév betöltéséig két év, a 4- 18. életév között öt év. A fenti, eltérõ idõtartam indoka, hogy a gyermekek arcvonása ezen idõszakban lényegesen változik és változhat.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat új típusú hivatalos útlevélként bevezetni kívánja a korábban megszüntetett szolgálati útlevelet. Az elõterjesztõk szerint a szolgálati útlevél ismételt bevezetését az indokolja, hogy a magánútlevéllel hivatalos vagy üzleti célból utazó magyar állampolgárok hátrányos helyzetbe kerülnek, mert nem rendelkeznek az üzleti jelleget önmagában tanúsító szolgálati útlevéllel - amint ezt a miniszteri expozéban is hallhattuk. Továbbá az is indokolja, hogy ezt az útlevelet nemzetközi vonatkozásban az államok többsége elismeri és használja.
A magánútlevéllel szolgálati célból utazók problémái elsõsorban a határátlépések, valamint a belsõ utazások és tartózkodási engedélyek megszerzésének tekintetében jelentkeznek. A jogosultak körét - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - kizárólag a központi közigazgatási szerveknél foglalkoztatottakra, a bírákra, ügyészekre, illetõleg különbözõ esetekben katonai, rendõri szolgálati jogviszonyban állókra terjeszti ki azzal, hogy a kiadás indokoltságának megállapítását a miniszterre, illetve az országos hatáskörû szerv vezetõjére bízza.
A szolgálati útlevélre jogosultak körét nem javasolja kiterjeszteni a törvénytervezet az üzleti szféra résztvevõire. A részletes indokolásban okként az fogalmazódik meg, hogy e területen a jogosultság és az állami érdekeltség nehezen ellenõrizhetõ, és a visszaélés lehetõsége is nagy. Javasoljuk azonban lehetõvé tenni - a törvénytervezettel ellentétben -, hogy a felügyeletet gyakorló miniszter javaslatára kivételesen indokolt esetben, egyéni elbírálás alapján a piaci szféra egyes résztvevõi is kaphassanak szolgálati útlevelet. Indokaink szerint a piac résztvevõinek érdekeltsége adó- és vámbevételek kapcsán az állami költségvetésben kimutatható és ellenõrizhetõ.
A diplomata-útlevélre jogosultak körét a törvényjavaslat 13. § (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint a jövõben azon indokok alapján nem látnák el diplomata-útlevéllel az országgyûlési képviselõket, mert az ellentétes a nemzetközi gyakorlattal. A törvényjavaslat azon paragrafusával - hosszas vita és beszélgetés alapján - egyetértünk, amely szerint a szûkítés az egyes családtagokat érintené, de javasoljuk, hogy az országgyûlési képviselõk továbbra is jogosultak legyenek a diplomata-útlevél megszerzésére.
A javaslat a külföldre utazást korlátozó rendelkezéseket a jelenlegi szabályozástól eltérõen elsõsorban csak a köz biztonsága, a közrend fenntartása érdekében és a bûnmegelõzéskor szükséges mértékben korlátozza. A jelenlegi korlátozó rendelkezést enyhíti azzal, hogy a feltételes szabadságra, illetve a felfüggesztett büntetés- végrehajtásra ítéltek esetében a külföldre utazást nem korlátozza.
A korlátozó rendelkezések szigorítását jelenti viszont az, hogy a javaslat nem tesz különbséget a szándékos és a gondatlan elkövetés miatt felelõsségre vonás alatt állók között, valamint korlátozás alá vonja a hatóság által lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állókat is. Új korlátozásként kerül bevezetésre a törvényjavaslatban - amivel egyetértünk -, ha legalább 10 millió forint összegû adóhiányból, vámhiányból vagy egyéb járulékból származó tartozás áll fenn, a tartozás megfizetéséig vagy a biztosíték nyújtásáig történõ külföldre utazás korlátozása.
A törvényjavaslat az útiokmány visszavonásának szabályain kívül tartalmazza az útlevél érvénytelenségének eseteit is. Ez a jelenlegi szabályozásban is megtalálható, csak nem összefogva egy törvényben. A hatályos szabályozó a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, a törvényjavaslat azonban ezenkívül az eljárás alapvetõ szabályait is rögzíti.
Az útlevél-igazgatási eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései vonatkoznak. Az eljárási szabályok meghatározzák azokat a szerveket, amelyek a hivatalos eljárások során az útiokmányt elvehetik, figyelemmel arra, hogy a visszavonás és visszaadás tárgyában érdemben az útlevélhatóság dönt. Az elvétel ellen külön jogorvoslatnak helye nincs, az intézkedés az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg.
Az érvényben lévõ törvény nem tartalmaz a személyes adatkezelésre, adatszolgáltatásra vonatkozó elõírásokat. A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény értelmében a tárgykörben szükséges a személyes adatkezelést e törvényben szabályozni. Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra való felkészülés egyik követelménye az Európa Tanács adatvédelmi egyezményének való megfelelés, melynek ez a törvényjavaslat eleget tesz.
A tervezet 27. § (2) bekezdése szerint a jogosulatlan külföldre utazás megakadályozása érdekében a kijelölt központi adatkezelõ szerv értesíti a határõrséget a korlátozó rendelkezés hatálya alatt állók adatairól. A határõrizetrõl és a határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvényben a határõrségi adat-nyilvántartási rendszerek között a törvényjavaslat szerinti adatkezelés nem szerepel, ezért azt módosítani javasoljuk.
Tisztelt Országgyûlés! Az állami érdekeken túlmenõen Kelet- Magyarország - ezen belül Fehérgyarmat és Csenger térsége, ahol a határátkelõhelyek zsúfoltsága esetenként problémát okoz - különösen érdekelt abban, hogy megfelelõ útiokmányok és megfelelõen kiépített határátkelõhelyek biztosítsák a nemzetközi forgalom zavartalan lebonyolítását.
(10.20)
Kérem, hogy a külföldre utazásról szóló T/4860. számú törvényjavaslatról az Országgyûlés az általános vitát folytassa le, majd a módosító indítványok megtárgyalása és elfogadása után fogadja el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)