GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nem tudom, melyikünké lesz ma éjszaka az utolsó szó. Szeretném, ha most nem pusztán önmagában ezt a törvénymódosítást szemlélnénk, hanem a csomagot egységében. Miért is van ez a módosítás elõttünk? Azért, mert az egyházi felsõoktatási intézmények állami szerepet, funkciót vállalnak át. Ez az alapja annak, hogy számíthatnak normatív képzési támogatásra és minden egyébre, ami az állami intézményeket értelemszerûen megilleti. Magánegyetem is van Magyarországon, de annak az elbírálása nem ugyanaz.
Tehát azt gondolom, ha egyszer nagyrészt közpénzekbõl finanszírozódnak ezek az intézmények, akkor - az átvállalt funkciónak megfelelõen - természetesen lehet olyan követelményeket támasztani az intézményekkel szemben, amelyek emlékeztetnek az állami felsõoktatási intézményekkel szemben támasztott követelményekre. Ez számomra evidencia. Más kérdés az, ha az egy-egy egyház által fenntartott teológiai fakultásokat nézzük. Erre vonatkozik maga a kivétel, hogy ott ez értelemszerûen megkövetelhetõ.
S még valamit szeretnék mondani. Volt olyan módosító tervezet, amely a hitoktatókat is bevonná ebbe a körbe, nemcsak a tanulmányok megkezdését és folytatását, ami értelemszerûen a diákokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban már nem tartom helyénvalónak, mert munkáltatóként az egyetem megválogathatja a munkatársait. Ez természetes.
Szeretném, ha - még egyszer mondom - összefüggésében néznénk az egész rendszert. Azért beszélünk csomagról, mert ugyan külön-külön egy- egy törvénytervezetrõl vitatkozunk, de végsõ soron itt egy egységet próbálunk összehozni, és ennek az egységnek egyes darabjait a maguk összefüggésében lehet és kell vizsgálni.
Köszönöm.