DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Három olyan kérdéskör van, amelyet ebben a szakaszban szeretnék érinteni.
Az egyik rögtön az 1. pontban Daróczy Zoltán képviselõtársammal együtt beadott módosító indítványunk, amely abból az elvi alapállásból próbálkozik meg az elõterjesztett javaslat módosításával, amit én az általános vitában megpróbáltam kifejteni.
Ennek lényege az, hogy a módosított törvény szerint három halmaza van - Daróczy Zoltán szavai szerint - a felsõoktatási intézményeknek. Vannak államiak, vannak egyháziak, és vannak magán-felsõoktatási intézmények. Mi úgy gondoltuk, hogy ezt következetesen alkalmazni kell a törvény egészében, annál is inkább, mert a 3. §-ban ezt a különválasztást maga az elõterjesztett javaslat is tartalmazza, csak ezt nem módszeresen viszi keresztül. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült errõl meggyõzni az elõterjesztõt, hogy ezt a különválasztást meg kell tenni.
A másik a 6. pontban szintén Daróczy képviselõ úrral elõterjesztett javaslatunk, amely feleslegesnek ítél néhány törvényhelyre és a Szentszékkel kötött megállapodásra való hivatkozást, annál is inkább, mert úgy véltük, hogy ez az indoklásba tartozik, és nem feltétlenül a törvény szövegébe. Különösen nem a '90-es törvényre való hivatkozás, hiszen ezt már azóta többször végre kellett volna hajtani, és a '93-as törvénymódosításban mindenféleképpen végre kellett volna hajtani. Ha tehát '93-ban nem hivatkoztunk a '90-es törvényre, akkor most, egy újabb módosítás során, mondjuk, nem teljesen logikus vagy számomra nem teljesen érthetõ, hogy miért hivatkozunk rá.
A harmadik megjegyzésem a 15. ponttal kapcsolatos, amely egyébként - majd utalni fogok rá - valamilyen összefüggésben van a 21. pontban foglaltakkal. Sajátos módon itt azt javasoljuk, hogy az egyházi, állami és a magán-felsõoktatási intézmények kutatási támogatása ne ugyanolyan legyen. Ez elsõ látásra egy olyan fajta diszkrimináció, amiben a magánintézmények, a magán-felsõoktatási intézmények sokkal rosszabbul járnak, mint az egyháziak és az államiak. E javaslatunk magyarázatához azonban szükséges tudni azt, hogy a törvény szerint a most alkalmazandó törvény, a bevezetendõ törvény szerint az állami és az egyházi intézmények esetében a tandíjszedés lehetõsége és mértéke nem fog különbözni egymástól. Ez azt is jelenti, hogy az egyházi felsõoktatási intézményben ugyanolyan feltételek mellett lehet tandíjat szedni, mint az állami felsõoktatási intézményekben. Azt is jelenti ez, hogy a hallgatói juttatás 10 százalékánál több tandíjat nem lehet szedni. Adott esetben 70 ezer forint az éves juttatás. Ennek a 10 százaléka 7 ezer forint, tehát a havi tandíj ennél magasabb nem lehet.
Ilyen kötelezettség a magán-felsõoktatási intézményekre nincs. Sõt, ha el tetszenek olvasni a 21. módosító indítványt, amelyet egyébként az elõterjesztõ támogatott - amely azt mondja ki, hogy ettõl a kötelezettségtõl el lehet térni a magánintézmények esetében -, akkor egy olyan helyzet fog kialakulni, hogy a magán-felsõoktatási intézmények lesznek a legjobb helyzetben ebben az országban. Tudom azt, hogy a közoktatási törvénynél sûrûn elõfordult az az indok, hogy ha így fogjuk finanszírozni az egyházi közoktatási intézményeket, akkor oda fognak vándorolni a hallgatók vagy a tanulók is, és a jó tanárok is.
Most fel kell tennem azt a kérdést: ha így fogjuk finanszírozni a magán-felsõoktatási intézményeket és az egyházi és az állami felsõoktatási intézményeket, nem következik-e be az, hogy a magán- felsõoktatási intézményekbe fognak vándorolni a legjobb pedagógusok, a legjobb oktatók, hiszen ott sokkal nagyobb lehetõségeik lesznek, mint az egyházi és az állami felsõoktatási intézményekben?
A 15. pont alatti javaslatunk, amely sajnálatos módon nem találkozott az elõterjesztõ egyetértésével, ilyen indokok alapján született meg. Köszönöm szépen.