DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, tisztelt Ház, és köszönöm, elnök úr. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek a 4. szakasszal kapcsolatosan. Mármint az ajánlás 4. pontjában Bauer Tamás és képviselõtársai, köztük én is, azt javasoljuk, hogy a befizetett egyházfenntartói járulék és az egyháznak nyújtott adomány összegével a személyi jövedelemadó csökkenthetõ legyen.
Tisztelt Ház! Ezt az indítványt nagyon fontos indítványnak tartjuk, mert ennek a törvényjavaslatnak az egyik hiányossága éppen az, hogy nem épít kellõ mértékben a hívõ polgárok közvetlen részvételére saját egyházuk fenntartásában. Pedig a törvényjavaslat célja éppen egyfajta ösztönzés kellene legyen. Részben olyan ösztönzésnek, amely magukat az egyházakat ösztönzi arra, hogy egyre inkább a polgárokra, a hívõkre, azaz arra a társadalomra és a társadalom azon részére támaszkodjanak, akik felé szolgálnak, mert teljesen egyetértek azzal, amit Sasvári képviselõ úr a vita elején mondott, hogy a társadalmat és az egyházat nem lehet elválasztani egymástól, viszont az államot és az egyházat igen.
Másrészt magukat a polgárokat kellene ösztönöznie ennek a törvényjavaslatnak arra, hogy értelmes és kifizetõdõ dolog anyagilag is támogatniuk azt a célt, amit helyeselnek. Egyébként ennek a hiányosságnak, amelyrõl szólok - hogy ez az ösztönzõrendszer hiányzik a törvényjavaslatból -, az az oka, hogy a törvényjavaslat adós maradt azzal a távlati céllal, hogy elõbb-utóbb eljussunk ahhoz a kívánatos állapothoz, amelyben az egyházak kifejezetten egyházias, hitéleti tevékenységének anyagi bázisát maguk az érdekeltek biztosítsák. E tevékenység támogatásának oroszlánrésze továbbra is az államra hárulna a jelenlegi javaslat szerint. Ez pedig nem jelentene elõrelépést.
Módosító indítványunk elfogadása egy kicsit hívõbarátabbá tenné az elõterjesztést, adóleírási kedvezményben részesítené azt a polgárt és hívõt, aki részt vállal az egyházak fenntartásából, és legalább szimbolikusan kifejezésre juttatná azt, hogy nem az államnak és az egyháznak kell összeforrnia, hanem az egyháznak és a hívõnek, már csak azért is - jegyzem meg én -, mert az egyház ténylegesen nem intézményekbõl, hanem magukból az emberekbõl és a hívõkbõl áll.
A másik indítvány, és ez pedig most már ahhoz a szakaszhoz tartozik, amelyre a részletes vitát az elnök úr megnyitotta, az 5. számú módosító indítvány. Ez viszont összefügg a 17. számúval is, tehát együtt szólok a kettõrõl.
(20.00)
Az 5. számú módosító indítványban azt javasolja a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy a törvényjavaslatból maradjon el a járadék intézménye, és ennek helyébe javasolunk egy más megoldást annak tekintetében, hogy mi legyen az egyházak hitéleti tevékenysége finanszírozásának bázisa.
Tisztelt Ház! Tehát ez a két indítvány arról szól, hogy mi legyen az egyházi alapmûködés finanszírozásának a bázisa. A kormány - mint az köztudott - az úgynevezett járadéknak szánja ezt a szerepet. Ezzel a jövõbeli finanszírozást az ingatlanrendezésre alapozza, és ezt a járadékot lehet örökjáradéknak nevezni éppen azért, mert ez az idõk végezetéig szólna.
Ezzel a törvényjavaslat a jövõbeli egyház-finanszírozást arra az ingatlanrendezési törvényre alapozza, amelyet nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége, hanem az egykori Szocialista Párt és az egykori Fidesz sem támogatott annak idején, mert abban részben az 1948 elõtti államegyházi különbségtétel felélesztését látta, másrészt pedig azért, mert az nem elõre néz, hanem a múltba, és nem érzékeny a mai társadalmi realitásokra.
Tisztelt Ház! Hiába telt el hat év a törvény elfogadása óta, a mi véleményünk nem változott meg, továbbra is fenntartjuk egykori kritikánkat. Természetesen tudom, hogy számos szocialista képviselõtársam - így például... hát nem akarok neveket mondani, tehát maradjunk annyiban, hogy számos szocialista képviselõtársam - azzal indokolja az ingatlantörvény elõtérbe helyezését, mert azt, úgymond, végre kell hajtani. (Akar László, dr. Avarkeszi Dezsõ, dr. Szabó Zoltán: Így van!)
Természetesen, tisztelt Ház, teljesen egyetértünk azzal, hogy egy megalkotott törvényt végre kell hajtani, ezért mi is kívánatosnak tartjuk az ingatlanrendezési törvény végrehajtását. A végrehajtás azonban szerintünk egyáltalán nem támaszt olyan követelményt velünk szemben, hogy az egyház-finanszírozási rendszer alapjává is az ingatlanrendezési törvényt, illetve az az által rögzített tulajdoni viszonyokat tegyük. A járadék intézménye ugyanis pártos intézmény, hiszen kifejezetten a római katolikus egyház testére szabták, és ezt kívánják a többi államosítással érintett felekezettel is elfogadtatni.
Ezt a megoldást Ausztriában alkalmazzák, azonban ott a római katolikus egyházon kívül alig létezik más felekezet, míg nálunk - ahogy az általános vitában többen is utaltak rá közülünk - a vallási pluralizmusnak történelmi hagyományai vannak. És másrészt azért is pártos a járadék intézménye, mert túllép a kárpótlási elven, és azzal, hogy beépítésre kerül a folyó egyház-finanszírozásba, azokat a felekezeteket is hátrányos helyzetbe hozza, amelyeket nem érintettek egykoron az államosítások.
Másrészt az állam és az egyház elválasztása ellen is hat, hiszen az örökjáradék bevezetése azt jelenti, hogy a felekezetek egyik körénél a törvényjavaslat tartósítaná az állami pénzügyi részvételt az egyházfenntartásban. Ezen felekezetek esetén az állam tulajdonképpen - úgy is mondhatnánk - betársul az egyházba, pénzügyileg betársul a lelkigondozói feladatok ellátásába, holott ez nem képezheti az állam feladatát, ahogy errõl az elõzõ, tehát még a szentszéki megállapodással kapcsolatos vitában nemrégiben szóltam. Véglegesen lemondana az örökjáradékkal az állam arról, hogy valaha is kivonuljon az egyházfenntartásból.
Tisztelt Ház! A folyó egyház-finanszírozást tehát a mi véleményünk szerint - a minden felekezetre egyaránt vonatkozó feltételrendszer keretei között - a mai viszonyokat szem elõtt tartó bázisra kellene alapozni. Mi elfogadjuk azt, tisztelt képviselõtársaim, hogy az egyházfenntartásban való állami szerepvállalás nem szüntethetõ meg egyik évrõl a másikra, hanem csak hosszabb távon csökkenthetõ, ezért kompromisszumos megoldásként azt javasoljuk - és ez már a 17. indítvány, tehát az, amit az örökjáradék helyébe szeretnénk léptetni - , tehát azt javasoljuk a 17. sorszám alatt, hogy az egyházak által eddig az egyházi alapintézmények mûködtetése, felújítása, beruházás és fejlesztés, valamint az egyházi személyek járulékfizetése, továbbá az egyházi nyugdíjalapok támogatása és a hitoktatók díjazása jogcímeken megkapott összegek szolgáljanak a jövõbeni egyház-finanszírozás alapjául. És ezeknek a felosztásában egyre nagyobb szerephez jusson távlatilag az az arányszám, ami a személyi jövedelemadó egy százalékáról szóló adófizetõi rendelkezés során nem a felajánlott összegek, hanem a felajánlások darabszáma között kialakul. És ezekhez járulhatna még természetesen maga az az összeg is, ami a felajánlásokból származik.
Tehát, tisztelt képviselõtársaim, arra kérem önöket, hogy tanulmányozzák újfent át az általános vitában elmondottakat a járadékról, mert így most már az idõ távlatából és olvasván a szöveget, nem pedig hallva, esetlegesen kevesebb elõítélettel tudják megközelíteni. Másrészrõl pedig kérem azt, hogy még egyszer fontolják meg a két modell közötti eltéréseket, és kérem önöket, hogy az eddigi álláspontjukat megváltoztatva támogassák a Szabad Demokraták Szövetségének eltérõ modellt javasoló módosító indítványait.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban és Donáth László részérõl.)