DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1997-ben az ország gazdasági növekedése meghaladja a 3 százalékot, elérheti a 4 százalékot is. Ezen örvendetes számok mögött rendkívül nagy területi különbségek húzódnak meg. Így az Alföld két nagy régiójában, az Észak-Alföldön, illetve a Dél-Alföldön stagnál, illetve továbbra is csökken a GDP. Jász-Nagykun-Szolnok megyében az ipari termelés az elsõ félévben például az országos 8 százalékos növekedéssel szemben 2 százalékkal csökkent. Hasonló adatokkal találkozunk a vállalkozók számát illetõen is. S ha már a vállalkozásokat említjük, akkor ki kell térni arra is, hogy a nemzetközi befektetések körülbelül 10 százaléka jön a térségbe, ami rendkívül kevés, fõleg ha a fejlettségi szintet is figyelembe vesszük. Úgy gondolom, ez sem véletlen. Jász-Nagykun-Szolnok megyei, de általános tapasztalat, hogy a tõke oda megy, ahová fizikálisan is el tud jutni. Ha az infrastruktúra állapotát figyelembe vesszük, az Alföldre egyre nehezebben tud eljutni, s egyre inkább szûk keresztmetszetté válik a 4-es fõközlekedési út. Ma már egyre többször a kritikus állapotot meghaladva, több szakaszon túltelítetté vált. Néhány jellemzõ adat:
Az abonyi átkelési szakaszon 10 903 jármû az átlagos napi forgalom, amelybõl 2022 a nehézgépjármû-forgalom. Ez folyamatosan emelkedik, és Törökszentmiklóson a 46-os számú fõút csomópontjában már 16 967 jármû az átlagos napi forgalom, amibõl 2214 a nehézgépjármû. Ezzel azt is jelzem, hogy számunkra kritikus szakasznak és így támogatandónak a Szolnok-Törökszentmiklós közötti szakasz tekinthetõ, majd ezt követõen a Szolnok-Albertirsa közötti szakasz. S minthogy az M4-es jelen helyzetben igen távolinak tûnik, közlekedni pedig már ma sem lehet, így a jelenlegi út négysávosítása már most sürgetõ a jelzett szakaszon.
Az összehasonlítás érdekében jelzem, hogy az említett csomópont értékeit a fõközlekedési utak átlagértékei rendre alulmúlják. A legnagyobb értéket a 2-es számú fõút Pest megyei szakasza produkálta 14 389 jármû/nap forgalommal.
Hiába tehát a tõke vonzását elõsegítõ adókedvezmény, ha a tõke nem tud eljutni a célterületre megfelelõ infrastruktúra hiányában. Az Alföldön élõk kénytelenek azt tapasztalni, hogy az egyébként is fejlett Dunántúl infrastruktúrája jóval fejlettebb, a források aránymegosztásában továbbra is kedvezõbb helyet foglalnak el az indokoltnál.
A források esetében tehát az arány változtatása is lehet megoldás, de nem gondoljuk, hogy a benzin adótartalma növelésével lehet és kell megoldani a kérdést. A jelenleg kiemelkedõ infrastruktúrával rendelkezõk szolidaritásával is számolunk, hiszen a kimutathatóan több jövedelembõl lehet finanszírozni akár az autópályadíjakat is. Mi szívesen cserélnénk ezekkel a területekkel.
De ezt ma nem tehetjük meg. Ezért is kérdés: a 4-es számú fõközlekedési út miért kerül rendszeresen háttérbe a közlekedésfejlesztési koncepciókban, s így a költségvetési pénzek odaítélésében? Várom a választ. Köszönöm szépen. (Taps.)