ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A vasúti átjárókban tömegszerencsétlenséget, sokmilliós kárt okoz, hogy a tegnap még pontosan mûködõ jelzõberendezések mára már nem mûködnek. Persze hogy nem mûködnek, mert potenciális gyilkosok, rablók kiszerelik, felszedik, és eltulajdonítanak mindent, ami bronzból, vörös- vagy sárgarézbõl, alumíniumból készült.
Ellopják a mûemléképületek esõvíz-levezetõ csatornáit, a temetõkbõl mindent, ami színesfém: lámpást, feliratot, mindent, ami lefeszíthetõ. Közben persze barbár módon megrongálják az épületeket és a sírköveket is. Az elmúlt néhány évben a Margitszigeten hét életnagyságú mellszobrot feszítettek le a talapzatáról és loptak el. Ferenczy Károly, Balassi Bálint, Lyka Károly, Petõfi, Radnóti, Kernstok Károly arcmását éppúgy hiába keresi a szigeti sétáló, mint a kolostorromnál a Furulyázó leány egészalakos szobrát vagy a Gyermek kutyával címû szobrot a játszótéren.
Madách Imre egészalakos szobrának mind a két karját lefûrészelték. S nem jobb a helyzet a Széchenyi-hegyen sem, ahol Széchenyi István 1882-ben felállított mellszobrát, a Városmajorból pedig Hüvelyk Matyi figuráját, illetve Espejo mellszobrát rabolták el, egytõl egyig ismeretlen tettesek - a nyomozás lezárva.
Mi a közös mindebben? A bronz, államtitkár asszony! Ezek a mûalkotások aligha kerülhetnek a zug-mûkereskedelembe, sokkal inkább a színesfém-felvásárlás és a zugolvasztók nyelik el mindezt nyomtalanul. Amíg a szabályozatlan és ellenõrizetlen színesfém-felvásárlás minden felelõsség nélkül kereslet lehet, és a felsorolt esetekben orgazdaként mûködik, az immár drámai helyzet megoldása naiv illúzió.
Kérdezem tehát az államtitkár asszonyt, mit kíván tenni a szakminisztérium a színesfém-felvásárlás szabályozása és ellenõrzése érdekében. (Taps az MDNP padsoraiban.)