DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az ENSZ közgyûlése 1993-ban határozatot fogadott el a szegénység világméretû felszámolására. A program végrehajtása keretében az 1996. évet a szegénység felszámolásának nemzetközi évének nyilvánították. Ennek elõkészítéseként 1995. március 6. és 12. között nemzetközi csúcstalálkozót tartottak, ahol a részt vevõ nemzetek, közöttük a Magyar Köztársaság képviselõi nyilatkozatot fogalmaztak meg, és cselekvési programot fogadtak el.
A nyilatkozat többek között kimondta, hogy az aláírók kötelezik magukat, hogy országukban felszámolják a szegénységet; elõsegítik a teljes foglalkoztatottság megvalósulását; biztosítják mindenki számára a biztonságos és elfogadható megélhetést; biztosítják az emberi jogok szilárd, biztonságot nyújtó érvényesülését; biztosítják, hogy mindenki jogszerûen hozzájuthasson a minõségi oktatáshoz, a fizikai és mentális egészség lehetõ legmagasabb szintjéhez, az alapvetõ egészségügyi ellátásokhoz s a többi.
A kormányfõk jóváhagyták, hogy 1996-ra kidolgozzák a szegénység végleges csökkentését és megszüntetését célzó nemzeti politikákat és stratégiákat; különös figyelmet fordítanak a nõk, a gyermekek, az öregek, a kiszolgáltatott csoportok szükségleteire és jogaira; biztosítják, hogy a szegények is hozzájuthassanak hitelhez, földhöz s a többi; olyan politikát alakítanak ki, hogy minden ember társadalmi védelemben részesüljön.
Idézet a Szociális Szakmai Szövetség gyorsjelentésébõl: "A szegénység felszámolásának nemzetközi évtizedét, évét és napját övezõ csend azt sugallja, mintha a kormányzat szerint mindez ránk nem vonatkozna."
Az a pénzügyi diktatúra, amely négy éve tart, destruktív, a társadalom, az állampolgárok leépülésével jár. Nem számít benne sem család, sem gyerek, sem idõs, sem beteg, sem oktatás, sem innováció, sem jelen, sem jövõ. Nem számít benne az ember, csak a bevasalható pénz, az is a bérbõl és fizetésbõl élõ és a legszegényebb rétegektõl, a stabilizáció meghirdetett igéje alatt. A legszegényebb, magát az adózás alól kivonni nem tudó, ellehetetlenült réteg tartja el a kormányhivatalokat, a luxusfizetésû intézményeket, elsõsorban a félmilliós átlagfizetésû bankokat és egyéb pénzintézeteket. Miközben ezeken a munkahelyeken felszabadították a bérkorlátokat, a dolgozók 92 százalékánál reálbércsökkentést hajtottak végre, így a béremelkedés 10- 12 százalékkal az infláció alatt marad. Balkáni színvonalú, csõdbe ment bankokba pumpálta az állam azokat a vagyonokat, amelyek töredékébõl szociális biztonságot teremthetett volna.
A társadalom nagy részének elszegényedése következtében egyre többen a perifériára szorulva kényszerülnek bûnözéssel fenntartani magukat és családjukat. Ezt a jelenséget nevezi a kormány - elnézõ mosollyal - megélhetési bûnözésnek.
A kormány gazdasági stabilizációról beszél, holott társadalmi stabilizációra van szükség. Ennek fogalomkörébe tartozik az erkölcsi Bs a jogi stabilizáció, valamint a szociális biztonság is. Ez ugyanis a legalapvetõbb emberi jogot, az élethez való jogot jelenti. A hajléktalanokat, a fagyoskodókat, az éhezõket, a gyógyszereket kiváltani nem tudó betegeket ma olyan közömbösség veszi körül, melynek alapja a közerkölcsök soha nem tapasztalt romlása. Ennek következménye, hogy a csõdbe ment emberek nem tudnak talpra állni.
Miközben a kormány sikerekrõl beszél, a külföldi sajtó, sõt az általa oly nagyra becsült Világbank a hazánkban gyarapodó szegénységrõl ír. A pénzügyi destabilizálás jellemzõje a forint soha nem tapasztalható romlása a kemény valutákhoz képest. 1995 év vége óta 50 százalékkal romlott a forint reálértéke.
A gazdasági csõd mellett totális erkölcsi csõdöt jelentett az, hogy a kormányzat politikájával nem tett meg mindent a spekulációk, a feketegazdaságok, a fantomvállalkozások felszámolására, tehát fedezte azokat. Lehet-e egy olyan országban gazdasági stabilitás, ahol 60 százalékkal emelkedett a bûncselekmények száma, ahol minden áru lett, és ennélfogva hamisítják is, így a pénzt, olajat, bort, paprikát, igazolványt, útlevelet s a többi? A pénz lett a legdrágább. Hozzájutni sokszor csak uzsorásoknál lehet, havi 25-40 százalékos kamatos kamatra, ingatlanfedezet mellett. Lehet ezt gazdasági stabilizációnak tekinteni? A kormány kötelezte magát, hogy a szegénység felszámolására nemzeti cselekvési programot dolgoz ki. Nincs tudomásunk arról, hogy ez a mai napig elkészült volna.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)