OLASZ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Hölgyeim, Uraim! A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997. június 20-án aláírt megállapodásban foglaltak alapján a Ház elõtt lévõ törvénycsomag vitájában minden elhangzott szónak, megfogalmazott gondolatnak azért is van különös súlya, mert mint a vita eddigi szakaszában elhangzott felszólalásokból is érezhetõ volt, a racionális elemek, megközelítések mellett mindig ott volt az érzelem is.
A törvénycsomag vitája során különösen igaznak, kortól függetlenül igaznak érzem Széchenyi István gondolatát, miszerint nem elég a mai idõkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni. A törvények, a megírt törvénymódosítások elõttünk vannak. Úgy hiszem, rajtunk múlik, hogy végleges formába kerülésük elõtt úgy alakítsuk, finomítsuk, hogy a kormányzati szándékot, a törvényben rögzített akaratot a több évtizedes adósság megszüntetéseként érezze, értékelje, akiért a törvény született, az egyházi oktatási, nevelési intézményeket fenntartó egyházi jogi személy, az intézményben dolgozók és az intézményeket igénybe vevõk. De ne érezze azt, hogy esélyegyenlõsége romlott, az állami és önkormányzati fenntartású intézmény, az önkormányzati fenntartó sem.
Tisztelt Ház! Az egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények után - óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok - ugyanolyan szintû támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket mûködtetõ állami és önkormányzati fenntartó - mondja ki a megállapodás I. fejezetének 2. cikke.
A megállapodásban foglaltak törvényi szabályozása a T/4224. számú, az egyházak hitéleti és közéleti tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvényjavaslat 5. és 6. §-ában testesül meg. A kulcsmondat a 6. § (1) bekezdésében van, miszerint az egyházak további támogatásra, kiegészítõ támogatásra jogosultak, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik. Ez a törvényhely tökéletesen összhangban van a közoktatási törvény 4. § (1) bekezdésével, hogy tudniillik az állam, illetve önkormányzati fenntartó köteles tiszteletben tartani a szülõknek - hozzáteszem: az adófizetõ állampolgároknak - azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyõzõdésüknek megfelelõ oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik.
A kiegészítõ támogatás összegének számításáról a 6. § (3) bekezdése rendelkezik. Módszerét tekintve közel áll a közoktatási törvény 118. § (4) bekezdése szerinti számítási módhoz, de nem azonos azzal. Nem határozza meg a vetítési alapot. A közoktatási törvényben ez a tárgyévet megelõzõ második év. Itt az önkormányzatok adott ágazati és mûködési kiadásainak és a felújítási költségeinek összegét kell csökkenteni a saját bevételekkel és a pályázat útján elnyert támogatásokkal. A közoktatási törvény 118. §-ában a közoktatási célú kiadásokat csökkentõ tényezõ a számításnál a felhalmozási célú és tõke jellegû kiadás is.
A 3. pont utolsó mondatában a normatív támogatás arányáról és a kiegészítõ támogatás összegérõl esik szó.
Nem tartalmi kérdés ugyan, de a (4) bekezdésben szerepeltetett "közoktatási fejlesztési tervek" megnevezés a közoktatási törvény 88. § (1) bekezdésében foglaltak szerint "feladatellátási, intézményhálózat-mûködtetési és fejlesztési terv". A közoktatási törvényben a továbbiakban "fejlesztési terv". Azért ez a megjegyzés, mert úgy hiszem, nem árt egy törvény szövegében, ha pontosan nevezik meg a megnevezendõt.
A biztonságos finanszírozás alapját, feltételeit jelöli meg a (4) bekezdés törvényszövege azzal, hogy a kiegészítõ támogatás folyósítási feltételéül azt szabja meg, hogy az egyházi nevelési-oktatási intézmények szerepeljenek a fõvárosi, illetve megyei fejlesztési tervekben. A fejlesztési tervekbe való bekerülés mechanizmusát a közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat szabályozza; a 2. §-ban a közoktatási törvény 81. §-át kiegészíti a (11)-(12) bekezdésekkel; a továbbiakban a 6. §-ban a törvény 118. § a (8)-(9) bekezdéssel egészül ki.
A törvény 7. §-a elegendõ idõt ad a nyilatkozatok elkészítésére, továbbítására, hogy a kiegészítõ támogatások biztosítása idõben megtörténhessen. A törvény 7. §-ban történõ módosításával elérhetõnek tartom azt a szándékot, hogy az új tartalmú finanszírozási rendszerrel összefüggésben úgy változzanak egyéb, a kiegészítõ támogatást biztosító feltételek, hogy egyértelmûségük biztosítani legyen képes a finanszírozás stabilitását.
A törvénymódosítások és indoklások egyértelmûsítik, hogy az oktatási intézmények új finanszírozási rendszerével megvalósul az az elvárás, hogy ne legyen különbség az állami, önkormányzati és a világnézeti szempontból elkötelezett intézmények állami támogatása között.
(21.10)
Ebbõl kiindulva egy gondolat, kétely fogalmazódott meg bennem, hogy vajon szükséges-e a továbbiakban fenntartani a közoktatási törvény 81. § (1) bekezdésének c) pontjában lévõ fenntartásokat. Így kezdõdik ez a paragrafus: nem kell alkalmazni egyház által mûködtetett, fenntartott intézmények esetén az osztály-, csoportlétszámot meghatározó 3. számú mellékletet. Nyilván ezt a kitételt indokolt volt fenntartani akkor, amikor az egyház által fenntartott intézmények kezdõ stádiumban voltak, netán létszámproblémájuk volt, ma azonban - úgy hiszem - indokolatlan ennek a fenntartása, hiszen az önkormányzati, állami intézményekben, az óvodában az átlaglétszám és a maximális létszám úgy alakul, hogy 20-25, az 1-6. osztályban 21-26, a 7-10. osztályban 25-33.
Bízom benne, hiszem, hogy a törvénycsomag elfogadása megtörténik, és hatálybalépésével - Dobos Krisztinának az oktatási bizottság ülésén elmondott, itt kiragadott szavaival jellemezve a majdani helyzetet - az egyházi intézményekben valami rendezõdik. Ez jó üzenet az egyházi intézmények felé. A magyar közoktatás egészében is megindult egy folyamat a rendezõdés felé, de messze még a kívánt állapot. Jó lenne hinni, hogy az önkormányzati fenntartó minden településén Magyarországnak úgy tud a normatíván felül kiegészítõ támogatást adni, hogy az ne csupán a szinten tartó mûködés, hanem a XX. század utolsó éveiben megkívánt fejlesztés lehetõségét is biztosítsa.
Az állami és önkormányzati intézményfenntartók, az intézmény dolgozói, az igénybevevõk nem sérelmezik a törvénycsomagban foglaltakat, de esetenként vélelmezik, hogy a jobb feltételek vonzása átrendezõdés felé visz. Az elõttünk lévõ törvények mindkét irányba garanciái a lelkiismereti és vallásszabadságnak.
A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvényjavaslat 2. §-a azzal egészül ki, hogy nem adható át az egyháznak az iskola céljára használt ingatlan, ha az sértené az egyházi iskolát nem igénylõ szülõk lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát, vagyis az önkormányzat nem tudná biztosítani a világnézetileg semleges oktatást.
A közoktatási törvényt módosító törvényjavaslat 4-5. §-ában azt köti ki, hogy ha a helyi önkormányzat, a megyei, fõvárosi önkormányzat fejlesztési tervében foglaltakkal ellentétben meg kívánja szüntetni vagy át akarja adni intézményét nem állami, nem helyi fenntartó részére, az önkormányzati törvény 15. § (2) bekezdése szerint minõsített többségre, tehát a megválasztott képviselõk több mint a felének igen szavazatára van szükség.
Megjegyezni kívánom, hogy az 1990. évi LXV. törvény, az önkormányzati törvény 2. § (2) bekezdése a népszavazás lehetõségét is biztosítja. Ha ugyanezt megyei fenntartású intézményre vonatkoztatjuk, az egyeztetõbizottság véleményét kell beszerezni. A törvénycsomag, benne a közoktatási törvény módosítása, úgy biztosítja a megállapodásban foglaltak megvalósulását, hogy oda-vissza biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadság jogát.
Tisztelt Ház! A törvénycsomagot tanulmányoztam, a benne foglaltakkal egyetértek, a törvénycsomag elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)