DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen hízelgõ rám nézve, hogy Bauer Tamás képviselõ úr egy hat évvel ezelõtti kétperces reflexiómra visszaemlékezett, és igazán maximalizmus lenne a részemrõl, ha azt várnám, hogy arra a kétpercesre pontosan emlékezzen vissza. Én akkor valóban elmondtam, hogy az állam és egyház szétválasztásának mik a kritériumai, de nemcsak a polgári házasságkötést említettem, hanem nagyon sok mindent, amit most nem tudok ismét elmondani, mert nem fér bele az idõmbe.
Egy biztos: akkor is azt mondtam, és most is azt mondom, hogy az állam és az egyház szétválasztására a XIX. század utolsó évtizedében, az egyház-politikai törvények megszületésével sor került. Tudniillik az állam és az egyház szétválasztása nem azonos az állam és a társadalom szétválasztásával - ezt kellene már, igen tisztelt képviselõtársaim, itt, szabaddemokrata oldalon, megérteni! Mert teljesen hamis Deák, Eötvös és Kossuth nevének kisajátítása abban a kontextusban, ahogy ezt most használni szíveskednek. Tudniillik Deákék és Eötvösék nem a finanszírozást akarták megvonni az egyházaktól, már azon okból sem, mert az egyházakat nem is finanszírozta akkor az állam, az egyházak abban az idõben önmagukat tartották el saját vagyonukból, meg az egyházi iskolákat se akarták államosítani. Tehát szó sincs arról, hogy õk azokért a dolgokért szálltak volna harcba, amire igen tisztelt szabaddemokrata képviselõtársaim most hivatkoznak és mint egy célt tûznek ki.
Amiért Deákék és Eötvösék harcoltak, az pont azon egyház-politikai törvények, amiket végül is az 1893-1894-es törvényhozás Wekerle Sándor miniszterelnök regnálása alatt elfogadott. Az óriási vitát váltott ki annak idején az országban, és a Szabadelvû Párt hasadását is eredményezte, de Deák, Eötvös és Kossuth (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) céljai ekkorra megvalósultak, igen tisztelt képviselõtársaim.
Köszönöm szépen.