DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt alapirányaiban támogatja az egyházi törvénycsomagot, így az elõttünk fekvõ, oktatási törvényeket módosító törvényjavaslatokat is.
Ugyanakkor számos részkérdés tekintetében fenntartásainkat és kétségeinket kell hangsúlyoznunk. Mindenekelõtt megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a kormány az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásban vállalta mindazt, ami a vallásszabadság, az oktatás és nevelés szabad megválasztása és az állampolgári jogegyenlõség alkotmányos alapelveibõl önmagában is következik. Vállalta mindazt, amit az Alkotmánybíróság ez év tavaszán a közoktatási törvény alkotmányos értelmezése tekintetében kimondott; vállalta, amit a rendszerváltozást elfogadó utolsó pártállami kormányzat és parlament törvényben mondott ki a lelkiismereti és vallásszabadságról; valamint az egyházakról szóló, 1990. évi IV. törvény azon rendelkezésének következetes érvényesítését, amely az állami és egyházi intézmények finanszírozása tekintetében az azonos elbánás elvét tartalmazza.
Kétségtelen: a szerzõdés megkötésével a kormány nem tett többet, mint hogy nemzetközi szerzõdésben is vállalta, hogy megtartja a magyar alkotmányt és az alkotmányos törvények vonatkozó szabályait. Joggal merülhet fel a kérdés: mi örülnivaló, mi üdvözölnivaló van ebben? És a közelmúlt és a jelen belpolitikai eseményeit tekintve szabad-e egyáltalán hinni ennek a kormánynak, ennek a koalíciónak? Bármennyire is jogosak ezek a kérdések, higgadt értelemmel látni kell, hogy egy nemzetközi szerzõdés megszegése már több mint az a szószegés, melyet nem egy kérdésben a magyar belpolitikai életben a polgároknak és az ellenzéknek meg kellett élnie. Ha tehát a kormány az alkotmány érintett rendelkezéseinek megtartásával nemzetközi kötelezettséget vállal, ezt mindenkinek, aki a kormányzat politikai törekvéseivel szemben garanciákra tart igényt, támogatóan kell fogadnia.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az Apostoli Szentszék és a kormány közötti megállapodás a Magyar Katolikus Egyház számára jelent alapvetõen fontos kérdésekben szerzõdéses rendezést és jogi garanciát. Ennek kapcsán magam is szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a társadalomban szolgáló szerepet betöltõ többi történelmi egyház is joggal tart igényt hasonlóan kedvezõ és méltányos megoldásokra, megfelelõ garanciákra, és ezek keretében arra is, hogy sajátos helyzeteiket, érdekeiket is megértéssel fogadják és figyelembe vegyék. Ezt már önmagában is szolgálja, hogy a Szentszékkel kötött megállapodás szellemében az érintett törvényeknek olyan módosítására kerül sor, melyek eredményeként azok általában már az egyházakat illetõ jogokról beszélnek majd, jóllehet az elõttünk fekvõ törvényjavaslatok egyes részszabályai kapcsán a Katolikus Egyházon kívül a többi történelmi egyház is számos kívánnivalót fogalmazott meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az oktatási törvénymódosítási csomag fõ irányában - a szentszéki megállapodással egyezõen - az állampolgári jogegyenlõség, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint az oktatás és nevelés szabad megválasztásának alkotmányos elveinek az alapján áll. Elfogadja azt a gondolatmenetet, hogy az oktatás ugyan állami feladat, de ezt a feladatot az egyházak részben át is vállalhatják, és ehhez igényelhetik mindazokat a közpénzeket, amelyek ezen állami feladatok ellátásához szükségesek. Elfogadja azt az elvet, hogy miután az oktatás pénzügyi fedezetét az adófizetõk pénze képezi, miután minden állampolgárnak szabad nevelési és iskolaválasztási joga van, és miután az állampolgárok jogai egyenlõek, az egyházi iskolákat választó állampolgárok sem kötelezhetõk arra, hogy miután egyszer minden más állampolgárral együtt részt vettek a közterhek viselésében - amibõl az oktatási rendszer egésze is részesül -, erre tekintet nélkül õk további aránytalan terheket legyenek kénytelenek viselni, azért, hogy az iskola- és nevelésválasztási jogaikat realizálhassák.
Tisztelt Országgyûlés! Aki ismeri a magyar történelmet és benne a magyar kultúrtörténelmet, annak nem ismeretlenek azok a gondolatok és érvek, melyek az egyházak oktatásban betöltött szerepével kapcsolatosak. Egyházaink évszázadok során meghatározó szerepet játszottak a magyarság oktatásában és a kultúra terjesztésében. A magyar szellemi élet különbözõ nemzedékeinek sora szerezte a mûveltségét egyházi iskolában, illetve formálta nemessé jellemüket az egyházi iskolák közvetítette nevelés. Véget nem érõen sorolhatnánk mindazok neveit az irodalomtól kezdve a történelem, a matematika, a fizika és minden más különféle tudományág körében, akik tudásukat egyházi iskolában szerezték meg, így egyszerûbb, ha csak néhány kultúrközpontot, néhány kultúrfellegvárat említek, Nagyszombatot, Pápát, Sárospatakot, Debrecent, Nagyenyedet a régebbi korokból, hozzátéve: ezek közül nem egy máig is tartósan él; vagy utaljak jelenleg is mûködõ nagy múltú egyházi szerzetes tanítórendekre; vagy utaljak számos egyházi fenntartású gimnáziumra - a különbözõ történelmi egyházak által fenntartva.
Aligha túlzás Széchenyi igéje: a kimûvelt emberfõ - ami ma is elsõ számú értékünk és átvitt értelemben véve valódi konvertibilis valutánk - nagyon nagy részt egyházi iskolákban formálódott, termelõdött generációkon át újra és újra újjá.
(12.00)
Ezekhez a szellemi hagyományokhoz visszanyúlva csak nyerni tud az ország, csak nyerni tud a nemzet, csak nyerni tud a polgár. Mondjuk ki bátran: az egyházi iskolák támogatása ezért nem az egyházak, hanem a magyar oktatásügy, a magyar kultúra és a magyar jövõ támogatása.
Tisztelt Képviselõtársaim! A mai magyar társadalom sokarcú és sokszínû. Ez világnézeti és vallási megoszlás szempontjából is így van. Nem hagyható figyelmen kívül a XX. század második felében Európa egészében végbement szekularizáció. Alkotmányos jogrendünknek és sok minden mellett oktatási rendszerünknek is tudomásul kell vennie, hogy vannak hívõk és nem hívõk, akik egy országban, egy társadalomban akarják boldogulásukat megtalálni. A polgárok nem akarnak ilyen vagy olyan ideológiai monopólium nyomása alatt élni, nem akarnak kultúrharcok szenvedõ alanyai lenni. Mi úgy gondoljuk, minden magyar polgárnak emberi joga olyan oktatást, iskolát választania, melyekben azokat a tradicionális világnézeti, vallási értékeket megtalálja, melyeket önmaga vagy gyermeke nevelése szempontjából jónak és szükségesnek tart. Ugyanakkor minden magyar polgárnak, aki önmaga vagy gyermeke nevelését nem egyházi iskolában kívánja megvalósítani, emberi joga van a világnézetileg el nem kötelezett iskola vagy oktatás megválasztására.
Ezt a kétféle emberi jogot, ezt a kétféle igényt nem egymás ellenében, nem egymás kárára, hanem egymást kölcsönösen elfogadva és respektálva, egymás mellett akarjuk megvalósítani. A mi társadalomképünkben a polgárok között világnézeti vagy vallási tekintetben sem tudunk semmiféle hátrányos megkülönböztetést elfogadni vagy tudomásul venni. Hisszük és reméljük, hogy a szentszéki megállapodás, és ennek megfelelõen az oktatási törvénymódosítás fõ irányai ezeknek az elveknek a realizálását fogják elõmozdítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Most néhány gondolatot az oktatási törvénycsomag részletkérdéseit illetõen. Azt szokták mondani, hogy az ördög a részletekben húzódik meg, és tartok attól, hogy ez a jelen esetben is így van.
Az egyházi törvénycsomaggal, így köztük a két oktatási törvénnyel kapcsolatosan is, az a kifogás merül fel - most még általánosságban mondom -, hogy a részletszabályok nem mindenben és nem teljes következetességgel szolgálják azokat a célokat, melyeket a szentszéki megállapodás tartalmaz, sõt egyes részletszabályoknál az állam és egyház viszonyát illetõen a visszalépés iránya érhetõ tetten. A törvényjavaslatoknak a megítélését nem kis mértékben befolyásolják ezek a részproblémák, melyeket általánosságban úgy is megfogalmazhatunk, hogy a törvényjavaslatok nem fedik pontosan a szentszéki megállapodás tartalmát vagy az abban megjelenõ alapelveket. Nézzünk néhány ilyen problémát az elõttünk fekvõ két törvényjavaslatból!
Indokolatlan a közoktatási törvény módosítását célzó törvényjavaslatban a megkülönböztetés aszerint, hogy az iskola átadására a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezésérõl szóló törvény alapján vagy egyébként önkormányzati döntés alapján került sor. A finanszírozás szempontjából végül is nincs jelentõsége annak, hogy az egyháznak miképpen jutott a nevelési-oktatási intézmény a tulajdonába. A törvényjavaslat részben a megkülönböztetés folytán, részben más, majd a részletes vitában érintendõ szabályozás következtében túlbonyolítja a közoktatási törvény hatálya alá tartozó nevelési és oktatási intézmények mûködtetésének, finanszírozásának szabályozását, mely egyes területeken az alapvetõ törvényi célok érvényesülésének megzavarását is eredményezheti.
A közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 4. és 5. §-a indokolatlanul ír elõ az intézményátadáshoz minõsített többséget. A törvényjavaslat 1. §-a a normatív költségvetési hozzájárulás folyósításának felfüggesztésére teremt lehetõséget. Ezzel a joggal visszaélve gyakorlatilag bármely iskola mûködését el lehet lehetetleníteni. E visszaélés lehetõségének megakadályozásához arra van szükség, hogy a felfüggesztésre csak jogerõs bírósági döntés alapján kerülhessen sor. A jogállami alkotmányos alapelvek a közigazgatás mûködését bírói ellenõrzés alá helyezik, így elvi kifogás ezzel a garanciális jellegû igénnyel szemben aligha támasztható. Ellenkezõleg, a jogállami megoldáshoz a bírói ellenõrzés illeszkedik.
A felsõoktatási törvényjavaslatban hangsúlyozottan kifogásoljuk a hatályos törvény 32. § (4) bekezdésének módosítását. Ez azt sugallja, mintha az egyházi felsõoktatási intézményben folyó képzés során egyházi oldalról nem érvényesülnének maradéktalanul az alkotmányos alapjogok. Az elõttünk fekvõ javaslat a hitéleti és lelkészképzés jogát csorbítja és céljait ellehetetleníti.
Nem indokolt az a megoldás sem, mely a hitélettel kapcsolatos egyetemi, fõiskolai támogatások összegét a költségvetésben elkülönítetten kívánja feltüntetni. Az azonos elbánást tükrözõ finanszírozási szabályokat a felsõoktatási törvényben is egyszerûbben lehet és kell véleményünk szerint megfogalmazni.
A felsõoktatási törvényben megjelenik az állami gyámkodásra törekvés némely elfogadhatatlan s a tanszabadságot sértõ eleme. Nem tudjuk támogatni azt a törekvést, mely az egyetemek és fõiskolák autonómiáját indokolatlanul korlátozni kívánja azzal, hogy az államnak a hitélettel összefüggõ tárgyak oktatásába beleszólást kívánnak biztosítani.
Tisztelt Országgyûlés! Az egyházi törvénycsomaggal és a két oktatási törvény módosításával kapcsolatosan a történelmi egyházak megtették egyeztetett észrevételeiket. Ezek az észrevételek legnagyobbrészt jogos és méltánylást érdemlõ kifogások, melyekkel a Fidesz-Magyar Polgári Párt is egyetért. Kérjük a tisztelt Ház tagjait, hogy ezen észrevételek figyelembevételével járjunk el törvényalkotói munkánk során.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül annyit kívánok mondani, hogy a magyar oktatásügy egészében stratégiai kérdés, és nem is választható el attól a kérdéstõl sem, amit most (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) tárgyalunk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az elmondottak szellemében vesz részt a mostani törvényalkotói folyamatban, és igyekszik azt elõmozdítani, hogy az egyházak szolgáló szerepe (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) - befejezem, elnök úr - az oktatásügy területén is megfelelõen érvényesülhessen, hatékonyan gazdagítva az oktatásügy területét, a jó erkölcsû polgárok, a kimûvelt emberfõk nevelésének szolgálatában.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)