ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Néppárt természetesen támogatja a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetû kérdésrõl 1997. június 20-án aláírt megállapodást.
(11.10)
Nem azért támogatja, mert az írásban rögzített kompromisszumban - hangsúlyozom: kompromisszumban - a Katolikus Egyház az eddigiekhez képest különösebben jelentõs eredményeknek örülhetne akár a finanszírozási, akár a vagyoni kérdésekben, amint azt egyes politikai hangulatkeltõk, konokul huhogók híresztelik. A Magyar Demokrata Néppárt azért támogatja, mert a megállapodás országgyûlési megerõsítése törvény, és attól kezdve törvény garantálja mindazt, amit jórészt már eddig is a hangzatos ígéretek alapján teljesíteni kellett volna.
Mi hiszünk a törvények erejében akkor is, ha az elmúlt két-három évben még kétharmados törvény teljesítésében sem jeleskedett a kormány. Tehát hiszünk a törvények erejében, és elvárjuk azok betartását, amiben a kormánynak persze példát kell, példát kellene mutatnia az Országgyûlésnek pedig szigorúan ellenõriznie kellene a végrehajtó munkát. Arra meg jobb nem is gondolnunk, mi történik ma Magyarországon, ha valamire még törvény sincs. Tehát a Magyar Demokrata Néppárt feltétlenül támogatja a szerzõdés megerõsítését, törvénybe iktatását, és minden képviselõtársunknak is ezt ajánljuk.
Támogatjuk azért is, mert ez a szerzõdés irányt mutató a kormány számára a többi történelmi egyház finanszírozási és úgynevezett vagyoni természetû vitás kérdéseinek a megoldására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a megállapodásban foglaltak teljesítése érdekében a történelmi egyházak egységes véleményt képviseltek a vitákban.
Meglehetõs lassúsággal került a tisztelt Ház elé a Vatikánnal kötött szerzõdés. A késedelem cseppet sem kirívó, mégis elgondolkoztató. Gond az, hogy a koalíciós kormányzás keretében miért nem tisztázzák, hogy mi a közös kormányzati álláspont. Hogy fordulhat elõ, hogy a miniszterelnök aláírja a köztársaság kormánya nevében a megállapodást, és három hónap múlva a kisebbik koalíciós párt képviselõi a bizottsági ülésen még általános vitára sem tartják alkalmasnak a szerzõdést és a hozzátartozó törvénymódosításokat? (Közbeszólás jobbról: Így van!) Elég abszurd ez a kinn is vagyok, benn is vagyok történet, de sajnos igaz. Éppenséggel ez a mûködési zavar is lehet a késedelem oka.
Felmerül a kérdés, hogy magát a megállapodást miért nem lehetett hamarabb, akár a hozzá csatlakozó törvénymódosítások nélkül is elõterjeszteni és elfogadását kezdeményezni a tisztelt Házban. Ez azért is érdekes kérdés, mert a megállapodás mint keret parlamenti megerõsítése amúgy is meghatározta volna a módosítandó törvények körét és módját is. Bizonyára egy idõben hamarabbi megerõsítés hatása jobban látszana az 1998. évi költségvetésben. Sõt, a tárgyalási sorrend is sugallhat valamit. A Magyar Demokrata Néppárt ugyanis nem feltétlen és nem csak tárgyalástechnikai problémának tartja, hogy a különféle törvények módosításai után kerül csak sor a mindennek a keretére, az alapmegállapodásra. Ha ugyanis elsõként a megállapodás vitája, és ebbõl is következõen: elfogadása történik meg, a vonatkozó törvénymódosítások kötelezõ, szinte automatikus következmények. Ha viszont a kitûzött program szerint tárgyalunk, legalábbis olyan látszat keletkezhet, hogy a törvénymódosítások megtárgyalása és elfogadása feltétele az alapmegállapodás megerõsítésének. Mindezek után azt már csak remélni lehet, hogy a köztársaság kormányának minisztériumai kivétel nélkül teljesíteni kívánják a kormány és a Szentszék megállapodásában foglaltakat.
Tisztelt Országgyûlés! Nem árt, ha leszögezzük - mások is megtették mindjárt a vita elején -, hogy az egyházak közszolgálati tevékenysége átvállalt állami feladat, így annak finanszírozása nem tekinthetõ egyházi támogatásnak.
Most pedig nézzük, hogy a benyújtott kiegészítõ törvénymódosítások mennyiben felelnek meg például az aláírt megállapodásnak, más törvényeknek, illetve a célszerû gyakorlatnak! Nézzük a példákat!
Az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról szól. A rövid módosító javaslatnak az 1. §-a mindjárt elfogadhatatlan, mert megfosztaná az Országgyûlést attól, hogy az egyházaknak a továbbiakban eseti céltámogatást adhasson. Ez a módosítás, amely kizárja az Országgyûlést az adható rendkívüli támogatás lehetõségébõl is, ellentétes a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodással. Persze van más gond is, hiszen az 1990. évi IV. törvényben meghatározott közcélú tevékenységeinek támogatása sem teljes körû, sõt annak elvei sem tisztázódtak. Így például az egyházak házi beteggondozási tevékenysége továbbra is ki van zárva a támogatásból.
Nem problémamentes a T/4924. számú, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvényjavaslat sem, egyebek között például a 11. és 12. §-a miatt is. A 11. §-ban arról esik szó, hogy a kormány eldöntheti, hogy melyik egyházat milyen alapon, milyen tevékenység folytatásához segíti az ingatlanszerzéshez. Mindössze azt nem tisztázza a javaslat, hogy hogyan kell értelmezni, hogy a "korábban jelentõs ingatlanvagyonnal nem rendelkezõ egyház" mit jelent. Mit jelent a "korábban"? A XII. században, a török hódoltság idején vagy mikor? Miközben azt sem tudni, hogy ki fogja eldönteni, hogy mi számít jelentõs ingatlanvagyonnak. Mihez képest "korábban", mihez képest "jelentõs"? - kérdezzük. Arról az elhanyagolhatatlan szempontról nem is beszélve, hogy a megfogalmazás diszkriminatív, ami persze nemcsak a megállapodással nem egyeztethetõ össze, de más törvényhelyekkel is ütközik.
De nincs vége a kérdéseknek. Mit jelent a segítség? A kormány - mert a javaslat szerint ki, ha nem a kormány - az említetteken kívül azt is eldönthetné, hogy hogyan, milyen mértékben segíti az általa preferált egyházat.
Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításával kapcsolatos ellenvetéseinket módosító indítványaink tartalmazzák, arra most az általános vita elsõ körében nem térek ki.
S végül a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról, errõl a törvényjavaslatról:
Az egyházi iskolák átadása alig és csak ott okozott igazi gondot, ahol ebbõl viszályt gerjesztettek. A Magyar Demokrata Néppárt fontosnak tartja az egyházi iskolát nem igénylõ szülõk és gyermekek lelkiismereti és vallásszabadságához való jogát, de nem fogadja el, hogy ez hivatkozási alap legyen az iskolai felhasználású egyházi ingatlanok átadásának megnehezítésére, hovatovább korlátozására. Az egyházi iskolát nem igénylõ szülõk jogait csak az sértheti, ha a kormány, illetve a helyi önkormányzat nem teremti meg a világnézetileg semleges oktatás feltételeit.
A Magyar Demokrata Néppárt fontosnak tartja, hogy a 2011-ig esedékes ingatlanátadásról készüljön jegyzék, és azt a kormány hagyja jóvá 1999. december 31-éig. Nyilvánvaló érdeke ugyanis mind a használónak, mind annak, aki átveszi, hogy mielõbb ismerje az átadás pontos idõpontját. Az ingatlanok természetbeni visszaadási ideje jó tíz évvel elhúzódik a korábban tervezettõl, és félõ, hogy a jelenlegi használók többsége a jegyzéket és az átadás idõpontját megismerve a legelemibb karbantartási és õrzési feladatokat is elmulaszthatják, pedig a visszaadásra kijelölt épületek jelentõs része nemzeti közkincs, mûemlék, így megóvásuk közérdek.
(11.20)
Ennek kivédésével az elõterjesztés adós marad. Módosító indítványunk, amely ezt az elõterjesztõi adósságot rendezi, karbantartási és õrzési kötelezettséget ír elõ; az átadásból származó kártalanítási összeg egy részének visszatartása pedig fedezete lehet az elmaradt munkák ellenértékének.
Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Néppárt tehát támogatja az alapmegállapodást, amit a Magyar Köztársaság kormánya és az Apostoli Szentszék kötött. A megállapodás következményeként szükségessé vált - és most ugyancsak tárgyalt - törvények, illetve törvénymódosítások azonban beterjesztett formájukban elfogadhatatlanok. A Magyar Demokrata Néppárt a benyújtott módosító indítványok fogadtatásától teszi függõvé, hogy ezeket támogatja majd vagy sem.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)