SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elsõ és legfontosabb mondat, amit el kell mondanom önöknek: az állam és az egyház szétválasztása nem jelenti, nem jelentheti az egyház és a társadalom elválasztását. Ez következik az alkotmányból, s ezt garantálja a jogállamiság. A polgárok éppúgy tagjai ennek a társadalomnak, mint ahogy jelentõs részük az egyházak tagjai.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt elfogadja és vallja az Alkotmánybíróság álláspontját, mely egyértelmûen rögzíti az állam és az egyház kapcsolatának alkotmányos kereteit. Ez a következõ: az egyház a civil társadalom sajátos szereplõje. Az egyházak nem körülhatárolt résztevékenységre vagy meghatározott érdekek képviseletére szervezõdnek, mint a gazdasági társaságok vagy egyesületek, pártok, szakszervezetek, hanem a vallás gyakorlására. A vallás viszont a hívõ számára teljes személyiséget és az élet minden területét érinti és meghatározza. A vallásszabadság garantálásától elválaszthatatlan az egyházak mûködõképessége. Ezzel Magyarországon minden jóakaratú ember egyetért. E tekintetben, amikor múltrarévedésrõl beszélünk, meg kell nézni az Alkotmánybíróság döntését, amely arról szól, hogy a volt ingatlanokkal kapcsolatos döntésük nem a tulajdoni jogból fakadó döntés, hanem a vallásszabadság helyreállításáról szóló döntés.
Az egyház az egyik "legmélyebb" alapjog, a teljes emberi személyiséget átfogó vallási meggyõzõdés szabadságának kerete. Az egyház szabadsága feltétele az egyén szabadságának. Az egyház tényleges szabadságához elengedhetetlen anyagi függetlenségének, mûködõképességének a biztosítása.
Amikor az egyház volt ingatlanairól beszélünk, akkor e törvényjavaslatban látjuk azt, hogy részben természetben kérik vissza a volt tulajdonaikat, részben pedig a volt tulajdonaik alapul szolgálnak járadék képzésére. E járadékalap segítségével szabadon dönthetnek hitéletükrõl és arról is, hogy hol indítanak iskolákat, hol építenek templomokat - a gazdagréti lakótelepen, ahol templomot kívánnak építeni, vagy azon a békásmegyeri lakótelepen, ahol már megépült a templom. Ezeket a folyamatokat segítené elõ az elõttünk lévõ törvényjavaslatok nagy köre.
Ugyanitt fontos elmondani azt, hogy ez a járadékalap egy választási lehetõséget kínál az egyházaknak. Van, amelyik egyház élni fog ezzel, s van, amelyik nem fog ezzel élni. A református egyház például bejelentette, hogy neki nem áll érdekében élni ezzel a járadékalappal; más megoldást fog találni a törvény, és ha ebben az irányban módosító javaslatot kell megtenni, szívesen állunk rendelkezésükre.
Én tehát azt gondolom, hogy az állam, amely felelõs az alapjogok biztosításáért, felelõsséggel tartozik az egyház szabadságának és függetlenségének biztosításáért. Hadd idézzem önöknek az Alkotmánybíróság indoklását: "Az állam semlegessége a vallásszabadsággal való kapcsolatban nem tétlenséget jelent. Az államnak kötelessége, hogy a vallásos meggyõzõdés kinyilvánítása, tanítása, a teljes életvitelben való követése... az egyéni meggyõzés szabadsága legyen. Az államnak egyrészt ezt a szabad kommunikációs folyamatot kell biztosítania; ez a kötelessége, és gondoskodni kell a szabad véleménynyilvánításhoz való jogról is... Gondoskodnia kell az alapvetõ jogok védelmérõl, a vallásszabadsággal szemben magára a vallásszabadság jogára vonatkozó pozitív szabályozásra is szükség lehet." Errõl szól az Alkotmánybíróság döntése, ez is egy elvi, fontos mondat.
Hölgyeim és Uraim! A vallásszabadság alapjogának gyakorlója a polgár és annak közösségei. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok oldalán áll, és védi a polgárok és közösségének jogait, természetesen azokét is, akik gyakorolni akarják vallásukat. Az állam világnézeti semlegességét a vallásszabadság elõfeltételeként tekinthetjük, azaz az állam nem azonosulhat egyetlen világnézettel sem, és nem fonódhat össze intézményes világnézetet hordozó szervezettel; vagyis nem lehet ateista állam Magyarországon, és nem lehet olyan pártrendszer, egypártrendszer, amelyik ezt a világnézetet akarja megvalósítani. Ilyen veszély nem is fenyeget ebben az országban.
Az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet jelent az elválasztást végrehajtó, de a két fél autonómiáján alapuló együttmûködés: a pozitív semlegesség. Ez jellemzi a dél-európai államok és Írország gyakorlatát.
Magyarországon az elmúlt években az elválasztást mindkét fél megerõsítette, ugyanakkor az együttmûködésre is teret adott. Így ma az állam "a társadalom kiemelkedõ fontosságú, értékhordozó és közösségteremtõ tényezõjének" ismeri el az egyházakat, és az elválasztás "rigorózus garanciáinak fenntartása mellett" nyitott az együttmûködésre, és támogatja a tevékenységüket. Ennek kapcsán kötött közoktatási megállapodást annak idején az Antall-kormány az egyházakkal, s a megállapodás alapján illette meg õket az iskolákat érintõ azonos szintû támogatás. Ez nem az egyházak támogatása, hanem a közfeladatok átvállalásának finanszírozása. Ez a javaslat, ami itt törvényjavaslatként van elõttünk, távolítja az államot az egyház direkt hitéleti támogatásától. Ezért jó ez a javaslat, mert a függetlenséget segíti elõ. Forrása pedig a jóvátétel, vagyis a jogos tulajdonukkal való szabad gazdálkodás lehetõségének a biztosítása, tekintettel az ország teherbíró képességére.
A magyar állam tehát, ami az állam-egyház viszony elmúlt években lerakott alapjait illeti, a világnézeti semlegesség talaján, de a világnézeti közömbösséget elutasítva, a szigorú elválasztás garanciái között elismeri az egyházak autonómiáját és támogatja õket.
Egyetlenegy töréspont - ami a közoktatási megállapodások kapcsán történt, amit a mûvelõdési kormányzat követett el, amikor nem tartotta be ezeket a megállapodásokat - törte meg ezt a folyamatot. Reméljük, hogy a jelenlegi törvényjavaslatok sora kiegyenlíti ezt a fajta állapotot.
Fontos azt itt is elmondanom - és felhívni a figyelmet arra -, hogy legújabban a kulturális javak törvényérõl való tárgyalás során derült ki, hogy a mûvelõdési kormányzat már nem kívánja támogatni az egyházi közgyûjteményeket, levéltárakat és könyvtárakat, hanem mindössze pályáztatni kívánja õket. Kérem, hogy a kormányzat ebbéli szándékát az Apostoli Szentszékkel való megállapodás szemléletének megfelelõen módosítsa.
Az állam és az egyház elválasztásának módja nem választható el az egyházaknak sem a magyar történelemben betöltött szerepétõl, sem jelenkori tényleges mûködésüktõl, sem a folyó társadalmi átalakulásuktól. Ezt a hármas szempontot azért kívánom hangsúlyozni, mert vannak történelmi vonatkozásai ennek a dolognak. Erre a szempontra az Alkotmánybíróság hívta fel az indoklásában a figyelmet. Mindazok a politikusok, akik el akarnak tekinteni az egyházak történelemben betöltött szerepétõl, a magyar történelem múltjához állnak negatívan hozzá. Én azt gondolom, hogy a magyar nemzetnek a múltja éppoly fontos, mint a jelene, mert ez meg fogja alapozni a jövõjét is.
(9.50)
Amikor a jelenkori tényleges mûködésrõl vagy a folyó társadalmi átalakulásokról beszélünk, akkor tiszteletben kell tartani a református egyház azon álláspontját, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy számára a hitoktatás finanszírozása - ezt lehet más néven is nevezni - kulcsfontosságú terület arra nézvést, hogy missziós tevékenységét elvégezhesse ebben az országban.
Tisztelt Ház! Abból, hogy az állam maga semleges, nem a negatív vallásszabadság és még kevésbé a vallási közömbösség támogatása következik. Az állam megszegi a vallásszabadság jogából ráháruló kötelezettségét, ha nem azon munkálkodik, hogy mindenki számára tudatos választás legyen lehetséges. Ez szintén idézet volt az Alkotmánybíróság indokolásából.
Itt kitérõképpen, de a kiemelés szándékával néhány szót szeretnék szólni az 1 százalékos felajánlásról. Az az olasz modell, amelyre államtitkár úr a bevezetõjében hivatkozott, egy olyan rendszer, amely egy kvázi népszavazás. Egy olyan rendszer, amelyben a felajánlások során az emberek nem a saját adórészükrõl döntenek, hanem a felajánlások összességérõl döntenek. Ez azt jelenti, hogy Olaszországban az emberek nem arról a nem tudom, hány százezer líráról döntenek, amit saját maguk befizetnek, hanem arról a több milliárd líráról döntenek személyenként, amelyek ezekre a területekre befolynak, tehát akár egyházi támogatásra, akár pedig a jóléti vagy jótékony alapra, amely a belügyminisztériumot kezeli Olaszországban.
Miért fontos ezt elmondanom? Azért, mert azt gondolom, szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a két modell közötti különbség egyik része az, hogy ott a nyugdíjasok is döntenek, szavaznak errõl az összegrõl, míg Magyarországon a nyugdíjasok és azok az állampolgárok, akik nem rendelkeznek olyan személyi jövedelemadóval, amely kapcsán jelentõs adóbevétel jöhetne létre, nem tudnak rendelkezni ezzel a lehetõséggel. Ez pedig azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó 70 százalékát az adófizetõk mintegy 20 százaléka fizeti be, azaz egy szûk, magas jövedelmû réteg választása meghatározó. Példával szemléltetve: míg a Tiszántúl református vidékein alig fizetnek jövedelemadót, addig vannak olyan újonnan alakult vallási közösségek, amelyek kifejezetten a magas jövedelmû fiatal rétegekbõl toborozzák tagjaikat. Ekkor tehát az történik, hogy ha ezt tekintjük alapnak az állam egyházi finanszírozásában, akkor torzítjuk ezt a rendszert, és egy 20 százalékos magas jövedelemmel bíró kisebbség alapozná meg a XXI. század egyház-finanszírozását. Azt gondolom, hogy nem ez az útja ennek, más utat kell választanunk.
Az Alkotmánybíróság döntésében szerepet játszott az is, hogy az egyházakat érintõ tartalmi kérdésekben a vallások és az egyházak önértelmezésére kell hagyatkoznia. Hadd hozzak fel egy rövid példát, inkább csak a szemléltetés erejével. Én ugyan katolikus vagyok, de a kezemben van egy református Biblia, amelynek felvezetõ szövegében egy kézzel írott mondat szól a könyvek könyvének a történetérõl: "Ezt a könyvet fogságba jutásom alatt szemétdombon találtam, és magamhoz vettem" - írja ezt a tulajdonosa. 1944. XII. hó 26-án kelt ez a bejegyzés, és ez a könyv itt van Magyarországon. Ez a könyv tartalmazza azt az idézetet, amit el akarok mondani önöknek. Idézem a felvezetést. János közönséges I. levele 4,16: "És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is õbenne". Ez egy olyan meghatározás, amely az egyházak önértelmezésérõl szól.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az emberi méltóság jog elõtt és jog fölött létezõ, transzcendens, a jog számára érinthetetlen érték. A vallás az egész személyiséget átfogja és meghatározza, az emberi minõség része, feltétele a személyiség szabad kibontakozásának. A vallásszabadság korlátozása emberi méltóság elleni támadás.
Tisztelt Ház! Az egyházellenességnek, a félelemnek olyan meglepõ tételei is vannak, amelyek szerint "Az állam és az egyház elválasztása szigorúbb követelmény, mint a lelkiismereti és vallásszabadság elve". Tisztelt Ház! Lehet-e az államnak fontosabb kötelezettsége, mint az emberi jogok biztosítása, beleértve a vallásszabadságot? Az emberi jogokhoz képest az állam és az egyház elválasztásának alkotmányi tétele technikai szabály. A vallásszabadság biztosításának egyik lehetséges kerete az elválasztás, azonban aligha kérdõjelezhetõ meg, hogy azokban az államegyházakban, mint ami például a protestáns országokra jellemzõ, Angliában nem biztosítják a vallás szabadságát. Kötelezõ nemzetközi emberi jogi egyezmények nem tartalmazzák az elválasztás követelményét, általánosabban elfogadott az állam világnézeti semlegességének követelménye. Az elválasztás, az elválasztott mûködés ma Magyarországon nem végrehajtandó feladat, hanem alkotmányban deklarált tény!
Akik félelmet keltenek, és akik hisznek a félelemkeltõknek, azok nem látják, hogy az egyházaknak ma sem szándékuk, sem eszközük nincs arra, hogy társadalmi, hatalmi tényezõvé váljanak. A hatalmi tényezõt semmiképp sem vállalják, társadalmi tényezõt pedig az itt szereplõ törvényjavaslat keretei között vállalhatnak az egyházak.
A társadalom többsége azonban, hadd mondjam azt, hogy egyre inkább értetlenül figyeli a történelmi egyházakkal szemben gerjesztett feszültségeket. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy kapnak-e érdemi lehetõséget a felnövekvõ generációk és szüleik, hogy szabadon megválaszthassák a kívánatosnak tartott értékeiket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt jogbiztonságot akar minden felekezetnek, minden polgárnak. Az Alkotmánybíróság döntései és hatályos törvények, érvényes szerzõdések, az Apostoli Szentszék és a magyar állam között köttetett megállapodás megadja ennek kereteit, kiindulópontjait.
Hogy egy állam mennyire ismeri el a területén élõ vallási közösségek autonómiáját, fokmérõje kultúráltságának.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Tisztelt Ház! Én magam azt vallom: a vallás a legszemélyesebb közösségi ügy, a legszemélyesebb közügy. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja szerint az állam és az egyház elválasztása nem jelentheti és nem jelenti az egyház és a társadalom elválasztását. A vallásszabadság gyakorlója a polgár és közösségei. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok oldalán áll, és védi jogaikat - akárki legyen az, legyen az hívõ, vagy nem hívõ. Épp ezért jogbiztonságot akarunk minden polgárnak és minden felekezetnek.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)