AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogyan Avarkeszi államtitkár úr expozéjában ismertette, az egyház-finanszírozás alakításánál középtávú cél, hogy a hívek közvetlen és közvetett módon maguk gondoskodjanak egyházuk fenntartásáról, és ennek alapvetõ forrása a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlása, illetve az egyházak által nyújtott szolgáltatások igénybevétele legyen.
A kívánatos állapot kialakulásáig tartó átmeneti idõre ugyanakkor biztosítani indokolt az állami támogatást, ezt azonban mindinkább a politikai szándékoktól és mérlegelésektõl független automatizmusuk révén szükséges megvalósítani. E törekvéseknek megfelelõen alakult ki a finanszírozási rendszer reformjára vonatkozó elgondolás, amit a benyújtott, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvényjavaslat tartalmaz.
Természetesen a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék megállapodásában foglaltakkal összhangban van. A kormány ugyanakkor magától értetõdõen azon az állásponton van, hogy a finanszírozási rendszert nemcsak a katolikus, hanem valamennyi egyházra vonatkozóan új törvényi alapokra kell helyezni.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat kidolgozásánál figyelemmel voltunk a nemzetközi gyakorlatra is. Az Európai Unió országaiban e tekintetben elég vegyes a kép, több egyházfinanszírozási modell létezik. Vannak országok, így például Belgium, ahol az egyházak tevékenységének pénzügyi alapjait az állam biztosítja. Görögországban az állam az ortodox egyház papjainak fizetésérõl és nyugdíjáról gondoskodik. Más országokban az állam közvetlenül nem folyósít az egyháznak támogatást, de megteremti annak jogi feltételét, hogy az egyházak az állampolgároktól adót szedhessenek. Így például Németországban a polgár fizetésébõl az általa megjelölt felekezet számára az adóhivatal automatikusan levonja az illetõ jövedelemadójának bizonyos százalékát. Spanyolországban és Olaszországban az adófizetõk személyi jövedelemadójuk meghatározott ezrelékét ajánlják fel, de az olasz állampolgárok ezt az összeget jótékony célú állami alapnak is adhatják. Ausztriában pedig az elismert egyházak, illetve hitközségek tagjai elõzõ évi jövedelmük mintegy másfél százalékát fizetik egyházi hozzájárulásként, és egyes egyházak kártérítést is kapnak a nácik által elvett javaikért. Angliában az anglikán egyház, bár államegyháznak minõsül, közvetlenül szintén nem részesül a költségvetési támogatásban, de sajátos angol formaként a polgár szerzõdéses formában adhat támogatást, ajándékozhat pénzt az egyháznak vagy más jogosult közhasznú intézménynek, amelyhez az állam évente változó arányban a maga részét hozzáteszi.
(8.20)
Sajátos a franciaországi helyzet az állam és az egyházak szétválasztásának történeti értelmezésébõl adódóan. A francia egyházak ugyanis nem kapnak pénzügyi támogatást az államtól, de létrehozhatnak alapítványokat a vallási élet pénzügyi alapjainak megteremtéséhez. A templomok, zsinagógák itt az önkormányzatok tulajdonát képezik, így fenntartásukról is õk gondoskodnak, ideértve a világhírû gótikus katedrálisokat is.
Az elõterjesztett magyar egyház-finanszírozási javaslatban egyik említett modell sem jelenik meg tisztán, de a hazai sajátosságokra tekintettel összességében egy, az európai megoldásokkal rokon koncepciót alakítottunk ki. A már említett középtávú céloknak megfelelõen a finanszírozási rendszer javasolt korszerûsítésének alapelve, hogy az egyedi adottságokat tükrözve a finanszírozás lehetõség szerint mentesül a sajátos politikai szándékokat követõ költségvetési alkutól oly módon, hogy alapvetõen az adófizetõk akaratnyilvánítására épít, és az átmenet idõszakában is jól meghatározott automatizmusokat érvényesít, a közcélú tevékenység támogatásainál pedig az eddigieknél jobban érvényesül a szektorsemlegesség, illetve a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó állampolgári akaratnyilvánítás tiszteletben tartásának elve.
A törvényjavaslat szerint az új finanszírozási konstrukció fõ elemei az egyházak által ellátott közszolgálati és hitéleti funkciókhoz kapcsolódnak. Az egyházi közszolgálati tevékenységet végzõ közoktatási, szociális és egészségügyi ellátást nyújtó intézmények a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény elõírásainak megfelelõen normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékû költségvetési támogatásra jogosultak.
Az állam feladatellátási kötelezettsége, hogy a vallásilag elkötelezett intézményeket olyan arányban támogassa, amilyen mértékben ezek az intézmények állami, önkormányzati feladatokat vállalnak át. Ezt az arányt más megközelítésben az fejezi ki, hogy az állampolgárok milyen mértékben veszik igénybe ezen intézmények szolgáltatásait, vagyis milyen arányban tehermentesítik a hasonló funkciójú állami, önkormányzati intézményeket. A közszolgálati tevékenységet végzõ egyházi intézmények összességében megkapják ugyanazt a támogatást, amelyet az önkormányzati intézmények azonos tevékenységük után átlagosan kapnak. Az önkormányzatok támogatását, mint ismeretes, részben az adott célra megállapított normatíva, részben pedig az önkormányzatok más bevételei, így különösen az szja-ból való részesedés finanszírozza.
Az azonos helyzet kialakítása érdekében a törvényjavaslat elõírja a kiegészítõ támogatás számításának módszerét. A kiegészítõ támogatás összegének számításához évente az önkormányzatok adott ágazati mûködési kiadásainak és felújítási költségeinek összegét kell csökkenteni az intézményi saját bevételekkel, továbbá a közoktatásra központosított elõirányzatból adott olyan külön támogatással, amelyhez pályázat útján az önkormányzati és egyházi fenntartó, illetve intézményei egyaránt hozzájuthatnak. Az így megállapított összegbõl meghatározható a normatív, illetve a nem normatív támogatás aránya az összes támogatáson belül, és ebbõl adódik a kiegészítõ támogatás összege. Ez a támogatás az adott megye, fõváros közoktatás-fejlesztési tervében szereplõ egyházi iskolák tanulói után számítandó, amelyet az adott évben várható átlaglétszám figyelembevételével kell megtervezni. Ha az önkormányzat által tervezett és a tényleges adatok között eltérés van, akkor azt az illetékes egyházi fenntartóval történõ egyeztetés során kell rendezni.
E támogatási rendszer megvalósulása esetén okafogyottá válnak, és megszûnnek az állammal vagy az önkormányzatokkal kötött közoktatási megállapodások, illetve a más, hasonló tartalmú szerzõdések eddigi pénzügyi kötelezettségvállalásai.
A felsõoktatásban a világi és a hitéleti kérdés támogatását illetõen ugyanazok a formák és normatívák érvényesülnek, mint az állami intézményekben. Az állami finanszírozású világi képzésre felvett hallgatók után az állami intézményekével azonos képzési normatíva, hallgatói juttatás, valamint a felsõoktatási törvényben biztosított további támogatások járnak. A pályázat alapján elosztásra kerülõ központosított felsõoktatási elõirányzatok esetében az egyházi és az állami fenntartású intézmények pályázatainak elbírálása azonos módon történik. A felsõoktatási intézmények és kollégiumok a mûködtetéshez a képzési normatíva legalább felének megfelelõ összegû támogatást kapnak.
A hitélettel összefüggõ képzést nyújtó egyházi felsõoktatási intézményeknél a finanszírozás azzal a sajátossággal érvényesül, hogy a támogatás nagyságának megállapításához egyetemi szintû képzés esetén a bölcsészkarokon, fõiskolai képzés esetén a tanárképzõ fõiskolák humán szakán nyújtott támogatás a mérvadó. Az egyházi fenntartású felsõoktatási intézményekben az államilag finanszírozott hallgatók számának aránya évfolyamonként az összes, államilag finanszírozott hallgatói létszámon belül nem lehet kisebb, mint a '97. évi elsõ évfolyamon.
A javaslat szerint az állam és az egyház szétválasztásának, valamint az állampolgári szabadság és önrendelkezés alkotmányos elvébõl kiindulva a Magyarországon mûködõ egyházak az adófizetõ állampolgárok értékválasztása és akaratnyilvánítása révén önálló jövedelemre jogosultak. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló módosító törvényjavaslat szétválasztja a civil szférát és az egyházakat oly módon, hogy mindegyik külön-külön 1-1 százalékkal kedvezményezhetõ. A Magyarországon törvényesen bejegyzett egyházak esetében ez azt jelenti, hogy az újszerû rendelkezési lehetõség része az egyház függetlenségéhez szükséges anyagi alapok megteremtésének. Ennek keretében az egyházak az adófizetõk befolyásmentes és titkos akaratnyilvánítása alapján önálló jövedelemhez jutnak.
Az olaszországi megoldáshoz hasonlóan - tiszteletben tartva a nem vallásos állampolgárok jogait is - azok az adófizetõ magánszemélyek, akik nem kívánnak valamely egyházat támogatni, errõl a külön 1 százalékról egy, az Országgyûlés által a költségvetési törvényben meghatározott elkülönített állami cél javára rendelkezhetnek.
Figyelembe véve, hogy a támogató állampolgári magatartás kialakulásához és az egyházak új finanszírozási rendre történõ felkészüléséhez megfelelõ idõre van szükség, átmeneti szabályokat és garanciákat kell alkalmazni. Ennek megfelelõen a következõ négy évre a rendelkezõ nyilatkozat éve szerinti költségvetési törvényben meghatározott progresszív személyi jövedelemadó 1 százalékának az 50 százalékáig az állam, az egyházak összességére nézve az adófizetõk felajánlása szerinti arányokban garanciát vállal. Emellett az állam vállalja azt is, hogy az egyes egyházak szja-részesedése egyházanként meghatározott, mégpedig az 1998-as költségvetési törvényben szereplõ támogatási összegnél alacsonyabb nem lehet.
Az átmeneti, 1998-as évben az egyes egyházakat megilletõ személyi jövedelemadó-részesedés a '98. évi költségvetési törvényjavaslatban a hozzájárulás az egyházi alapintézmények mûködéséhez, felújításához és beruházásaihoz elõirányzat-csoport egyházankénti elõirányzatai helyettesítik, és az említett garancia szerint legalább ezeket az összegeket '99-tõl kezdve négy egymást követõ éven keresztül az egyes egyházaknak meg kell kapniuk.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány a Szentszékkel kötött megállapodásban vállalta, hogy 2001-ben megvizsgálja a garancia esetleges részbeni meghosszabbításának indokoltságát. Ez a vállalás nyilvánvalóan valamennyi egyházat érintõ felülvizsgálatot jelent.
Az 1994. évi XXXII. törvény elõírásai alapján folytatódik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése. Fontos társadalmi érdek a törvény kettõs céljának érvényesülése egyrészt az egyházakat ért súlyos jogsértések részbeni orvoslása, másrészt az egyházak törvények által megszabott tevékenységéhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása.
A törvényjavaslat lehetõséget ad arra, hogy az egyház által igényelt ingatlan helyett a vele történt megállapodás alapján pénzbeli kártalanítás legyen adható. A pénzbeli kártalanítás a törvényjavaslat szerint járadék forrásává alakítható át. Ennek a járadéknak a mértéke 1998 és 2001 évek között 4,5 százalék, a 2001. évtõl 5 százalék. Ez a mérték igazodik a hosszú távú devizabefektetések várható hozamához azzal, hogy a mértéket évente a forint devizakosárban mért átlagos leértékelésének ütemével valorizálni kell. Ha az adott egyház a pénzbeli kártalanítást járadékká kívánja átalakítani - ahogy errõl a Katolikus Egyház már nyilatkozott -, úgy arról külön konkrét megállapodást kell kötnie az arra felhatalmazott állami szervvel.
A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló '91. évi XXXII. törvény hatálya alá tartozó és visszaigényelt ingatlanokat tehát az egyház - ha így kívánja - két csoportra oszthatja. Az egyik csoportban a rendezés továbbra is az említett törvény szabályai szerint történik, a másik csoportba kerülõ ingatlanok pedig a járadék alapját képezik. E törvény módosításával a kormány nem 10 éves idõszakra - tehát 2001-ig -, hanem a 2011-ig terjedõ idõre évenkénti egyenletes értékarányos ütemezésben hagyja jóvá az egyháznak tulajdonba átadásra kerülõ ingatlanok jegyzékét.
(8.30)
Ezzel a végrehajtás teljes idõszaka 20 évre nõ.
Az egyházak kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és más gyûjteményekben õrzött értékek és dokumentumok a magyar kulturális örökség egészének fontos részét képezik. Szükséges, hogy az egyházak és az állam együttmûködjenek az értékek megõrzésében, gyarapításában és közhasználatának biztosításában. Ezért az állam részt vállal a vallási kulturális örökség, az egyházi mûemlékek megõrzésében, rekonstrukciójában és az egyházi közgyûjtemények mûködésének támogatásában.
Az új finanszírozási rendtõl eltérõ eddigi költségvetési támogatási jogcímek értelemszerûen megszûnnek. Ennek megfelelõen 1998-tól megszûnik a nem mûemléki rekonstrukciókra, a hitoktatók díjazására, valamint a nyugdíjakra és járulékfizetésre eddig nyújtott külön költségvetési támogatás. Ezekre a jövõben az új finanszírozási források nyújtanak fedezetet.
Tisztelt Országgyûlés! Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat már konkrétan tartalmazza az egyházak támogatására szolgáló egyes elõirányzatokat. Az egyházak közoktatási és szociális tevékenységének támogatása a Mûvelõdés és Közoktatási Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium költségvetésében került megtervezésre. Ezen belül a normatív támogatások folyamatosan és dinamikusan növekednek, részben az ellátást igénybe vevõk számának, részben a normatívák összegének emelkedésébõl adódóan.
A kiegészítõ támogatás konkrét aránya a jövõ évi költségvetési törvényjavaslat szerint a közoktatásban az átlagnormatíva 60 százaléka, a szociális ellátásnál 29 százaléka. Ezek az összegek a költségvetésben az elõirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülõ kiadások közé tartoznak, tehát a mutatószámok tervezetten felüli növekedése, illetve az ellátást igénybe vevõk számának tervezettet meghaladó növekedése esetén az elõirányzott összegek automatikusan túlléphetõk.
Az egyházi felsõoktatásban a hallgatók pénzbeli támogatási normatívája az állami intézmények hallgatóival azonosan, az 1997. évi 65 ezer forintról 70 ezer forintra nõ. Ezenkívül az MKM költségvetésében külön került megtervezésre az egyházi felsõoktatás világi képzési többlete és külön a hitéleti képzés.
A központi költségvetésben a hitéleti támogatáson belül az egyházi alapintézmények mûködéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott hozzájárulás a miniszterelnökség fejezet költségvetésében szerepel, az egyházankénti részletezést a költségvetési törvényjavaslat 18. számú melléklete tartalmazza. Ugyanebben a mellékletben szerepel az egyházi mûemlékek rekonstrukciójára szolgáló támogatás, egyházankénti bontásban. A konkrét rekonstrukciós célok meghatározására az egyházakkal történt elõzetes egyeztetés alapján a kormány kap felhatalmazást.
A járadékfizetés elõirányzata ugyancsak a miniszterelnökség költségvetésében szerepel, és jellegénél fogva ezt az összeget is indokolt az úgynevezett automatikusan túlléphetõ elõirányzatok közé sorolni.
Az egyházi közgyûjtemények támogatására szolgáló összeget az MKM költségvetése tartalmazza, felosztására az egyházakkal történt elõzetes egyeztetés után a mûvelõdési és közoktatási miniszter kapna felhatalmazást.
Összességében: az egyházi támogatás az 1997. évi 15,3 milliárd forintról 22,6 milliárd forintra, 48 százalékkal nõ. Ezen belül a humán szolgáltatások, ennek keretében a köz- és felsõoktatás, valamint a szociális ellátás támogatása részben az e szolgáltatások igénybe vevõk számának emelkedése miatt 9,3 milliárd forintról 14,6 milliárd forintra, 57 százalékkal emelkedik. A hitéleti célokat az új rendszerben 8 milliárd forint szolgálja az 1997. évi 6 milliárd forinttal szemben, ami 33 százalékos emelkedést jelent. A folyó kiadások ilyen növekedése mellett viszont az egyházi tulajdonrendezéssel kapcsolatos jövõbeni terhek kezelhetõ mértékûvé válnak. Az említett összes támogatási összegen felül 1998-ban az ez évivel megegyezõ nagyságú, 4 milliárd forint az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos kiadásokra szolgál a miniszterelnökség fejezet költségvetésében.
Az alapvetõ elvi aggályokon kívül az egyházak finanszírozási lehetõségeinek '98-ra javasolt jelentõs bõvítése sem teszi lehetõvé, hogy további feladatok külön költségvetési finanszírozását vállaljuk fel. Itt szeretném világossá tenni: nem tudjuk elfogadni a hitoktatók külön támogatásának fenntartására vonatkozó legújabb egyházi igényeket; erre a feladatra a finanszírozás bemutatott új csatornái hivatottak fedezetet adni. Megjegyzem: ez az álláspont nem ellentétes az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásban foglaltakkal sem.
Tisztelt Országgyûlés! Tavaly került elfogadásra a személyi jövedelemadó 1 százalékára vonatkozó állampolgári rendelkezés intézménye. A törvényjavaslat a hatályos szabályozást két, egymástól különbözõ célzattal kívánja módosítani. Az egyik ok az egyházi finanszírozás rendjének említett, újabb 1 százalékot beiktató átalakítása, a másik a már mûködõ egy százalékos jogintézmény mûködési tapasztalatainak hasznosítása, kisebb eljárásjogi korrekciók beépítése.
Az egyház-finanszírozási törvénybõl fakadó változtatásokkal a korábbiakban már foglalkoztam. Az elmondottakhoz annyit tennék hozzá, hogy a törvényjavaslat szerint a nyilatkozatok feldolgozásának egyszerûsítése érdekében a rendelkezõ nyilatkozatra igényt tartó egyházak részére néhány jegybõl álló, úgynevezett technikai számot ad az APEH. Igénybejelentés nélkül, azaz hivatalból kap technikai számot a költségvetési törvényben meghatározott állami cél.
A törvényjavaslat szerint az adófizetõk a kétszer 1 százalékról elsõ ízben 1997. évi jövedelmük után, '98-ban benyújtandó adóbevallásukban, illetõleg az azt helyettesítõ munkáltatói elszámolás során rendelkeznek, jövõ tavasszal. Az ezzel összefüggõ adóhatósági adatfeldolgozás garanciális elemei változatlanul érvényesülnek. A civil szférára vonatkozó átutalási idõpontok nem módosulnak, tehát az alapítványok, egyesületek és más ehhez hasonló kedvezményezettek '98- ban is október végén kapják kézhez az õket megilletõ összegeket. Ettõl eltérõen az egyházak részére az APEH a rendelkezés évét követõ év januárjában, azaz elsõ ízben '99. január hó folyamán utalja át a rendelkezések szerinti összeget, és a már említett állami cél javára felajánlott összeg is ezen idõponttól kerül átvezetésre. Ez az elcsúsztatott átutalás mindenekelõtt a rögzített, jelentõs mértékû költségvetési támogatási garanciák, illetve a gazdálkodáshoz szükséges kellõ elõrelátás igénye miatt indokolt.
Befejezésül engedjék meg, hogy az arányok érzékeltetése céljából néhány további számot említsek. Az egy százalékos törvény potenciálisan mintegy 4,5 millió adózót érint, az 1997. évi jövedelemadó egy százaléka 5,5 milliárd forintot, a kétszer 1 százalék tehát 11 milliárd forintot jelent. Az ez évi tapasztalatok arra utalnak, hogy az adófizetõk jelentõs része él a közvetlen akaratnyilvánítás új eszközével, s ezek a szokások vélelmezhetõen jövõre még szélesebb körben érvényesülnek.
Megköszönve figyelmüket kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat megtárgyalni és elfogadni szíveskedjen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)