DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Azt hiszem, hogy nagyon fontos problémát feszegetett Kõszeg Ferenc, amikor abbéli félelmeinek adott hangot, hogy vajha a genfi konvencióból közvetlenül nem következtetett státusznál magasabb beilleszkedési vagy elfogadottsági szintet biztosít ez az új, most tárgyalás alatt lévõ törvényjavaslat, akkor ez hogyan hat azokra, akik már valamilyen úton-módon idejöttek, és ez valóban azt eredményezi-e, hogy felszaporodik azoknak a száma, akikkel, ha jól értettem, igaziból nem tudunk mit kezdeni.
Azt hiszem, hogy miközben jogos a félelem és az összehasonlítás az újonnan életben lévõ osztrák szabályozással, azt is szeretném hangsúlyozni, hogy talán szerencsésebb lenne most ezt a törvényt elfogadni és figyelni arra, hogy ezen félelmeink beigazolódhatnak-e. Szeretném elmondani ugyanis, hogy az osztrák menekültügyi szabályozás szigorítása mögött egyrészt nagyon komoly belpolitikai okok állnak, másrészt olyan hihetetlen mérvû betelepülési migrációs hullám, amelynek eredményeképpen az 1990-es évek elsõ felében Bécs lakossága regisztráltan több mint 200 ezer fõvel növekedett - több mint 200 ezer fõvel! És innen vannak a félelmeim.
Mi volt az igaziból, ami ezt elõidézte? Elsõdlegesen a délszláv válság. Ugyanakkor egy olyan célpontország is kellett hozzá, ahová nagyon szívesen közelítettek a menekültek.
(18.20)
Én nagyon sajnálom, hogy Magyarország ma nem ilyen kitüntetett célpont. El nem tudom képzelni, hogy ilyen, szinte negyedmilliós tömeg választaná Budapestet letelepülési célpontjául. Tehát miután én nem látom azt, hogy ebben a következõ öt-tíz évben Magyarország ilyen (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) kitüntetett célországgá válna, ezeket a félelmeket inkább áttranszformálnám a törvény végrehajtása megfigyelési, majd ennek kapcsán - tapasztalatok mián - módosítási idõszakára.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)