DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök asszony, mindenekelõtt köszönöm a szót és a türelmet. Sajnos, késik az órám, ezért elnézést kérek képviselõtársaimtól is.
Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára látta már a mai sajtót, ebbõl idéznék önnek néhány adatot. Egy közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a magyar polgárok egy csekély valószínûségû világháború után másodikként közvetlenül a bûnözés növekedését jelölték meg mint olyan jövõbeni fejleményt, amelytõl a leginkább félnek. S erre minden okuk meg is van, ugyanis ha elolvassuk a legfõbb ügyész által kiadott gyorstájékoztatót, abból kiderül, hogy az év elsõ kilenc hónapjában 42 ezerrel több bûncselekményt követtek el, mint az elõzõ év azonos idõszakában. 1997-ben e kilenc hónap alatt több - 352 ezer - bûncselekmény vált ismertté, mint 1990-ben a teljes tizenkét hónap alatt. Ezen belül is jelentõsen nõtt azon bûncselekmények száma, amelyek leginkább meghatározzák a polgárok biztonságérzetét, így a lakásbetörések száma 19 400-ról 23 400-ra, azaz 4 ezerrel, a rablások száma pedig 1875-rõl 2259-re nõtt, de nõtt a gépkocsilopások száma is. Ugyancsak kiemelést érdemel, hogy az idén nõtt azok száma, akik kábítószer hatása alatt követték el bûncselekményüket. S nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a sokakat rettegésben tartó utcai robbantások az október 9-ei Szépvölgyi úti esettel átléptek egy olyan minõségi határt, amelyre korábban nem volt példa. Elõször fordult elõ, hogy vétlen járókelõk is megsérültek a robbantás során, és csak a szerencsének volt köszönhetõ, hogy nem történt nagyobb tragédia.
Tisztelt Miniszter Úr! Ezelõtt tíz hónappal feltettem önnek egy kérdést, amelyre akkor nem tudott válaszolni. A fentiekre tekintettel újra felteszem ezt a kérdést önnek, és megkérdezem, hogy mikor, milyen események bekövetkeztekor látja elérkezettnek az idõt arra, hogy alkalmatlanságát belátva felálljon a székébõl. (Taps az ellenzéki oldalon.)