GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Természetesen voltak hosszú sorbaállások, csak ön is meg én is itt a parlamentben voltunk vagy más munkahelyünkön, és természetesen nem a Kecskeméti utcában. Voltak hosszú sorok, és sajnos a levelek tanúsága szerint, sokan nem tudták az adott határidõre, október 7-ére beadni a kérelmüket.
Egyértelmûen még egyszer kérem önt, hogy mivel a vagyoni kárpótlásoknál többször is módosították a határidõt, épp, ahogy ön is mondta, az idõs, beteg, elesett embereknek, akik nem tájékozódtak - a kárpótlási törvényeket sajnos nem kísérte olyan sikerpropaganda és olyan hatalmas propaganda, mint mondjuk, esetleg a kormánynak egyéb megnyilvánulását -, mindenképpen indokoltnak tartanám, hogy ezt a határidõt plusz három hónappal módosítsák, tehát újra lépjen életbe a törvény, és még három hónapig beadhassák.
Higgye el, hogy ezek az idõs emberek, akiknek az Isten lehet, hogy csak pár hónapot, pár hetet vagy pár évet ad, mindenképp indokolt, hogy akik a szovjet önkényuralom, a kommunizmus által szenvedtek (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), ezek az emberek most valahogy kárpótolva legyenek.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)