VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy közkeletû amerikai mondás szerint az életben két biztos dolog van: a halál és az adó. A Magyar Országgyûlés ez utóbbi terület jogalkotásával foglalkozik most, a mai nap ezzel nyitja meg ezt a sort. S ezt olyan természetességgel, olyan bizonyossággal teszi, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy minden év végén az adók nagyarányú átszabására kerül sor.
Tisztelt Ház! Az elõbb az elmúlt három évre történt egy visszatekintés. Engedjék meg, hogy én is visszatekintsek egy picit az MSZP-SZDSZ kormány adópolitikájára.
Ez a kormány az elmúlt években sokszor hitegette azzal az adófizetõ polgárokat, hogy most, abban az évben, amikor éppen egy adómódosítás történik, nagy, rendszerjellegû módosítást hajt végre, ami után már nem kerül sor nagyobb jellegû módosításra, csak kisebb technikaiakra. Ehhez képest minden év végén gyakorlatilag több száz oldalas anyagokat kapunk, amelyek átszabják ezeket a törvényjavaslatokat.
Ez a folyamat 1994-ben indult el az MSZP-SZDSZ-kormány '94-es pótköltségvetésével. Emlékezzünk rá, tisztelt képviselõtársaim, ez a pótköltségvetés volt az, ahol év közben került sor adómódosításra, és ez a módosítás nyitotta meg azt az adó- és illetéktörvény-módosítási sorozatot, amelynek számát, azt hiszem, nehéz lenne megadni. Ez vezetett tehát oda, hogy mára ezek az adójogszabályok bonyolult, áttekinthetetlen és érthetetlen jogszabályhalmazzá álltak össze.
Tisztelt Ház! Az adótanácsadó cégek dörzsölhetik a tenyerüket: a kormány soros módosítása után a társadalom újabb rétegei fognak pácienseikké, klienseikké válni. Nem lehet ugyanis arra kényszeríteni a polgárokat, hogy Magyar Közlönyt olvassanak napi rendszerességgel. Ráadásul ezek a bonyolult adójogszabályok kiegészülnek olyan PM- és APEH-rendeletekkel, állásfoglalásokkal, értelmezésekkel, amelyek ezt a rendszert még áttekinthetetlenebbé teszik.
Így azt kell megállapítanunk, tisztelt Ház, hogy az adóztatás Magyarországon nemcsak törvényi szinten folyik, hanem alacsonyabb rendû jogszabályokkal is. Az APEH állásfoglalásait már külön könyvekben adják ki az ezzel foglalkozó cégek. Ezek a belsõ szabályozások, iránymutatások, tájékoztatások szinte önálló törvényekként funkcionálnak már, amelyek nélkül vállalkozók egyszerûen nem is tudják elkezdeni a vállalkozásukat, nemhogy mûködtetni.
Azt kell tehát megállapítanunk, tisztelt Ház, hogy ma az adó- jogszabályozás három év elteltével kuszább és zavarosabb, mint 1994- ben. Arról már nem is kell, azt hiszem, beszélnem, hogy párhuzamosan nõtt a fogyasztási és jövedelemadók súlya ezekben az adóztatásokban.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint tehát ezek a módosítások nem segítették azt elõ, hogy az adófizetõ polgárok egy kívánatos jogkövetõ magatartást folytassanak ebben az országban. Emlékezzünk vissza a korábbi módosításokra! A Fidesz által régóta szorgalmazott átalányadózás bevezetése után az átalányadózás hibás rendszere került bevezetésre. Ez okozta azt, hogy két hónap múlva, év közben szintén újra módosítani kellett 1995-ben az adótörvényt. Emlékezzünk arra, hogy milyen országos káoszt idézett elõ a bérkifizetéseknél az úgynevezett adó-jóváírási botrány! Hiába volt az ellenzéki pártok figyelmeztetése, csakúgy, mint legutóbb a mezõgazdasági termelõk adóztatásánál, a kormány erõszakosan módosított, majd pár hónappal késõbb bocsánatot kért az adófizetõ polgároktól.
Tisztelt Ház! Ha a három év adópolitikájáról beszélünk, akkor azt hiszem, azt is el kell mondanunk, hogy szinte minden évben az év végi adómódosítás után egy újabb módosításra került sor, mert az Országgyûlés koalíciós többsége olyan módosítást erõltetett át, amely nyilvánvalóan káros, nyilvánvalóan rossz volt.
Tisztelt Ház! Az elõbb arról volt szó, hogy mit ígért ez a kormány az adópolitika területén. Ez a kormány adócsökkentést ígért, ám ezzel a gyakorlatban egy ellentétes folyamat zajlott. Míg 1994-ben 55,1 százaléka volt az adóbevételek aránya az államháztartás bevételeinek, addig ez az arány 1997-re 64 százalékra nõtt. A '98-as tervek ezt tovább növelik 67,5 százalékra.
Nos, ez önmagában véve még nem volna probléma, hiszen az államnak szüksége van a bevételekre, és nem az a gond, hogy az államháztartáson belül ez az arány nõ. A probléma igazából az, hogy a kormány azokat adóztatta egyre jobban, akikre állandóan hivatkozik - a miniszterelnök szavaival élve -: a bérbõl és fizetésbõl élõkre. Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, a 48 százalékos adókulcs bevezetésére, emlékezzünk vissza, hogy az átlagos adókulcs hogyan nõtt az elmúlt három év során. (Gaál Gyula: Csökkent!) Hasonlítsák össze, tisztelt Ház, a korábbi éveket, és hasonlítsák össze azokat a nemzetközi adatokat, amelyek az adóztatásról szólnak!
Tehát a kormány gazdaságpolitikájával párhuzamosan igenis nõttek az adóterhelések, és nem elég az, hogy a jövedelemadók szintje nõtt, a fogyasztási adók szintje is nõtt.
(12.00)
Korábban valamennyien egyetértettünk abban, hogy jövedelem típusú adók helyett a fogyasztási típusú adókat kell erõsíteni, a kormány ezt a kettõt párhuzamosan emelte. Ez vezetett 1995-96-ban a reáljövedelmek mintegy 20 százalékos csökkenéséhez.
Tisztelt Ház! Mit várhat az adózó polgár az 1998-ra tervezett módosításoktól? Amit mindenképpen pozitívumnak tartunk, az a vita korai megkezdése, hiszen mindkét törvény, amelynek a tárgyalása ma kezdõdött el, a személyi jövedelemadó és a társaságiadó-törvény módosítása '98. január 1-jével lép hatályba. Örülünk neki, hogy lesz idõ a felkészülésre, és az adózó polgároknak karácsony és újév között nem kell azzal tölteni az idejüket, hogy éppen a Magyar Közlöny szokásos adómódosításait tanulmányozzák.
Az szja-módosítások közül az egyik alapvetõ módosítás a nyugdíjrendszer változásával történõ átvezetés. Tisztelt Ház! Ez az átvezetés arra az országgyûlési határozatra épül, amely '97. július 18- án jelent meg, és azt fogalmazza meg, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása nem eredményezheti sem a munkaadók, sem a munkavállalók terheinek növekedését.
Tisztelt Ház! Mi már akkor elmondtuk, hogy ez az állítás így nem igaz, nyilvánvaló képtelenséget fogalmazott meg a kormány ebben a határozatban, hiszen ki fogja vállalni azokat a nyilvánvaló költségeket, amelyek egy nyugdíjrendszer módosításából elõállnak. Külföldi hiteleket fogunk felvenni rá? A nyugdíjasok vállalják ennek a terheit? Sajnos, azt kell mondanom, hogy részben igen, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a nyugdíjrendszer módosítása után a nem soká nyugdíjba menõk nyugdíja nyilvánvalóan kevesebb lesz annál, mint amit egy változatlan rendszerben kaphattak volna. De azt gondolom, nem kell áltatni a polgárokat, ez bizony költségekkel jár, és ezek a költségek ebben az adórendszerben is meg fognak jelenni.
A kormány azzal kívánja elintézni ezt a módosítást, hogy a nyugdíjjárulék 25 százalékos levonhatóságát az adóból ebben a törvényjavaslatban lehetõvé teszi. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy ez önmagában adócsökkentést eredményez ebben a törvényjavaslatban. Elõször is nem lehet ma megbecsülni reálisan azokat a költségeket, amelyek a nyugdíjrendszer változásával elõállnak. A nyugdíjpénztárak alapítása, üzemeltetése, ezeknek a költségei, a kifizetés költségei igenis terhet fognak jelenteni az adófizetõk számára. Ezek a terhek nem kompenzálhatók pusztán azzal, hogy ez az adókedvezmény megjelenik ebben a törvényjavaslatban.
Másrészt véleményünk szerint teljes körû szabályozásra sem nyílik mód, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy olyan rendszerbeli módosítás van, amit nem lehet modellezni. A két világháború között Magyarországon mûködött az az intézmény, amely alapján egy-egy kisebb közigazgatási területen elõre bevezettek törvényeket, ott modellezték le, hogy egy törvény hogyan fog majd a valós életben mûködni. Nyilván erre ma nincs mód Magyarországon, de az Országgyûlés joggal várhatta volna el azt, hogy igenis konkrétabb háttérszámítások, konkrétabb elemzések legyenek e módosítás hatásáról.
Tehát a Fidesz nem ért egyet azzal, amit egy MSZP-s képviselõtársunk örömmel üdvözölt, hogy ennek hatására reáljövedelem- növekedés lesz. Valóban, ha elfogadjuk az önök számítását, akkor az átlagkeresetekhez képest talán 1,5-2 százalékos növekedés várható. Itt havi ezer forintot említett elõbb képviselõtársam. Azt gondolom, hogy aki tisztában van azzal, hogy milyen fogyasztói árak vannak ma Magyarországon, az ezt a módosítást olyan nagy lelkesedéssel nem fogadhatja, hiszen egy gyermekcipõ megvásárlásához körülbelül fél évi kedvezményre van szüksége ez alapján egy polgárnak. (Ungár Klára: Nem olcsó az a cipõ!)
Tisztelt Ház! Üdvözöljük a termõföld bérbe adásából származó jövedelemnek az önkormányzatoknál maradását. Bár ez az adó mai napig is magas, ez a 20 százalékos adószint véleményünk szerint nem helyes, ezt az adószintet csökkenteni kellene. Itt vetjük fel azt is, hogy az önkormányzatok valószínûleg nincsenek felkészülve ma még arra, hogy ezeket az adókat teljeskörûen és pontosan beszedjék, ehhez apparátus kell, ehhez költségek kellenek, eddig ezt az APEH csinálta, vélhetõen ebbõl is valamiféle következõ törvénymódosításra van kilátás.
Mi nincs ebben a módosításban, tisztelt Ház? Elõször is, mint ahogy mondtam, nincs adócsökkentés. Ezt az 1998-as költségvetési tervezet nyilvánvalóvá teszi számunkra: ott a kormány egy 14,8 százalékos bruttó szja-növekedésrõl beszél ebben a törvénymódosításban másról, tehát valahol a kormány nem mond igazat.
Nincs továbbá adótábla-módosítás sem. Tisztelt Ház! Azt a klasszikus fogalmat, amit valorizációnak hívnak, és amit évrõl évre elmond az adott év pénzügyminisztere, erre ebben az évben nem kerül sor. Nagyon jól tudjuk, hogy ez mit jelent a polgárok számára: az inflációs veszteségeket a polgároknak kell megfizetniük. Ha már önök nem hisznek, tisztelt kormánypárti képviselõk, az ellenzék véleményének, idézném az adóztatással kapcsolatban azt a világbanki tanulmányt, amely 1995-ben készült, és amely feketén-fehéren igazolja azt, hogy Magyarország az egyik legtúladóztatottabb ország, és igenis szükség van az adókulcsok jelentõs növelésére (Sic!) a következõ években ahhoz, hogy elérjük a kívánatos európai uniós átlagot.
Nincs ebben a módosításban a gyermeket, gyermekeket nevelõ családok támogatása sem. Tisztelt Ház! A Bokros-csomag azokat a gyermeknevelési kedvezményeket, amelyek az adórendszerben voltak, 1995-ben kiszedte az adótörvényekbõl. A Tárki háztartáspanel-vizsgálatai igazolják, bizonyítják azt a tételt, hogy szoros összefüggés van a gyermekek száma és a család életkörülményei között, vagyis adott esetben a család elszegényedése között. Joggal várhatnánk tehát el azt, hogy amikor a kétség kívül meglévõ demográfiai tendenciák, tények, a magyar népesség folyamatos csökkenése - ebben az évben az elsõ félévben 25 ezer fõvel -, nyilvánvalóan káros és kellemetlen következményekkel jár mind a társadalom, mind a gazdaság egészére nézve, akkor a kormány lépéseket tegyen a gyermeket nevelõ családok megsegítésére. Ilyen segítség ebben az adótörvényben nincs, a családok ezután is csak önmagukra számíthatnak. Hiába mondják azt a kormánypárti képviselõk, hogy megjelenik a tandíjjal kapcsolatos adójóváírás! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy valaki tandíjjal kapcsolatos kedvezményt igénybe vegyen, elõször a gyermeknek meg kell születni. Késõbb lesz majd alkalma arra, ha tanul, hogy a tandíjkedvezményeket igénybe tudja venni.
És végül ebben a módosításban nincs benne a kamarai tagdíj adóból való levonhatósága, amit a Fidesz hosszú ideje kér a magyar kormánytól. Fél évvel ezelõtt törvénymódosítást nyújtottunk be, önök szavazták le ezt a módosítást, tisztelt kormánypárti képviselõk, így az MSZP-s képviselõktõl most furcsának tartom, hogy fél évvel ez után a módosítás után errõl beszélnek. Nyilvánvalóan a választások közeledte felgyorsít olyan folyamatokat, amelyeket eddig az ellenzék hiába kért ettõl a kormánytól.
Tisztelt Ház! Szólnom kell egy pontban a társasági adó módosításáról is. A Fidesz 1994-ben már javasolta, hogy a gazdaságilag elmaradott térségekben induló vállalkozások számára adókedvezményeket tegyen lehetõvé a kormány. Ez akkor nem került bevezetésre, sõt, egy ellentétes folyamat indult meg, a kormány a feketegazdaságra, a visszaélésekre hivatkozva megszüntetett különbözõ kedvezményeket. Most egy olyan formában jön vissza ez az indítvány, amely csak az igen komoly, igen nagy vállalkozások számára tesz lehetõvé adókedvezményt. 3 milliárd forintos beruházás fölött, és pláne úgy, hogy 200 fõvel többet kell majd ezután foglalkoztatni. Azt hiszem, nagyon kevés lesz az a vállalkozás, amely ezt az adókedvezményt igénybe tudja venni. Arról már nem is beszélek, hogy a mai közgazdasági elemzések szerint nem pusztán az adókedvezmény az, ami miatt egy vállalkozás beindít egy üzemet egy elmaradott térségben, hanem bizony, az infrastruktúrafejlesztés, amihez állami, központi segítség kell, és ilyen segítséget egyelõre nem látunk.
Összefoglalva, tisztelt Ház, ezek a módosítások kedvezõtlenül érintik a gyermeküket nevelõ családokat, ebben a módosításban nincs adócsökkentés, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt az adótörvény- módosítást nem tudja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Gaál Gyula: Azért egyszer majd olvasd el! - Taps az ellenzék padsoraiból.)