DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottsága szeptember 24-én foglalkozott a napirenden lévõ törvényjavaslattal, és azt 13 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottság, jellegénél fogva elsõsorban a törvénynek azokkal a passzusaival foglalkozott, amelyek a személyi jövedelemadó 36. és 41. §-ának helyébe lépnek. A tervezet szerint a jelenleg hatályos személyi jövedelemadó törvény 36. §-a kiegészülne egy olyan (4) bekezdéssel, amely abban az esetben, ha az egyetemi és fõiskolai hallgatók, illetve adókedvezményre jogosult hozzátartozóik az adókedvezményt nem veszik igénybe a fõiskolai tanulmányok idején, lehetõséget teremtene arra, hogy a hallgató a diplomaszerzés utáni évtõl kezdõdõen az igénybe vehetõ adókedvezményt legfeljebb 5, egymást követõ évben, tetszõleges elosztásban érvényesítse. Ez a kedvezmény, amint ismeretes, a hatályos törvény szerint a tandíj 30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint lehet. Ezt a tervezetben foglalt újabb lehetõséget a többségi vélemény képviselõi támogatták, hiszen a jelenlegi helyzetben az, aki vagy akinek hozzátartozója jövedelme alapján személyi jövedelemadót nem fizet, elesik a kedvezménytõl is, azaz éppen a legkisebb jövedelmûek nem élvezhetik az állam által nyújtott elõnyöket.
A bizottság többségi véleményében egyetértéssel találkozott az az elképzelés is, amely a személyi jövedelemadó törvény 41. §-át úgy módosítja, hogy a kiemelkedõen közhasznú szervezet esetében a közcélú adomány adókedvezménye a befizetett összeg 35 százalékára nõ, de nem haladhatja meg az összevont adóalap 30 százalékát.
A vitában azonban elhangzott, hogy a nonprofit szervezetekrõl szóló törvényjavaslatot, amelyben a közhasznú szervezet és a kiemelkedõen közhasznú szervezet - csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez egy nyelvi szörnyszülött - közötti különbségtétel szerepel, még nem kezdte tárgyalni az Országgyûlés, azaz e törvény elfogadása esetén megszavazunk egy olyan különbségtételt, ami egy másik törvényben kész helyzetet teremt, holott az a parlamenti vita során még változhat. A parlamenti demokrácia rendje ilyen megelõlegzéseket még akkor sem kellene hogy engedélyezzen, ha valószínûsíthetõ, hogy a nagy kormánytöbbség meg fogja szavazni a kormány-elõterjesztést, fõként akkor, ha a javaslat egyébként elõnyös az adófizetõ számára.
Végül a vitában az is felvetõdött, hogy elégséges-e az ösztöndíj értelmezésének az a formája, ami a tervezetben olvasható. Az ösztöndíjat ugyanis úgy határozza meg a törvényjavaslat, hogy "az a hallgatói juttatás, amelyet jogszabály alapján a közoktatási, szakképzési és felsõoktatási intézmény vagy helyi önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési vagy felsõoktatási intézmény tanulója részére". A bizottság tagjai úgy vélték, ebben a sorban az alapítványi ösztöndíjaknak is helyük lenne az intézmények vagy önkormányzatok által nyújtottak mellett, mert ahogy a bizottsági ülésen elhangzott, reménykedni lehet abban, hogy az alapítványok egyre nagyobb számban fognak ösztöndíjakat létesíteni.
Összességében azonban, amint említettem, a többségi vélemény képviselõi a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartották, és kifejezték azt a reményüket, hogy módosító indítványokkal a törvényszöveg még jobbá is tehetõ.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)