DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A mai napon a menedékjogról szóló törvényjavaslat tárgyalásának megkezdésével, s reményeim szerint mihamarabbi elfogadásával a Magyar Országgyûlés egyrészt az alkotmányban foglalt követelménynek, másrészt az elmúlt években jelentõs nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségének tesz eleget. A menedékjogra vonatkozóan mindeddig nem született törvényi szintû szabályozás, ezt a témakört, ezt a tárgykört mindeddig alacsonyabb szintû jogszabályok rendezték.
A jelen törvényjavaslat elfogadásával a Magyar Köztársaság biztosítja a törvényes kereteket ahhoz, hogy az üldöztetést elszenvedõ külföldinek módja legyen korrekt menedékjogi eljárásban bizonyítania, hogy jogosult a védelemre, s ha már védelmet kapott, jövedelmi, vagyoni helyzetétõl függõen ellátásokkal és támogatásokkal segítjük, hogy az alapvetõ életfeltételeket országunkban a saját maga számára megteremthesse.
A törvényjavaslat alapvetõen új szabályokat tartalmaz abban a tekintetben, hogy meghatározza - és a menekülés okait tekintve: elkülönítve - a menekülõk kategóriáit, önálló jogállást biztosít, és e kategóriák szerint állapítja meg azokat a kereteket, amelyek között a Magyar Köztársaság részükre védelmet biztosít.
Ennek megfelelõen a törvényjavaslat önállóan kezeli a menekültek körét, azokét, akiket a nemzetközi jog szabályai szerint, a genfi egyezményben meghatározott feltételek meglétében menekültnek kell tekinteni. Ennek megfelelõen menedékjogot azoknak a külföldi állampolgároknak, valamint hontalanoknak kell biztosítani, akiket hazájukban, illetõleg akiket tartózkodási helyükön faji, vallási okból, nemzeti, nemzetiségi hovatartozásuk, politikai meggyõzõdésük miatt üldöznek.
Mint ahogy a közelmúltban a területi korlátozás feloldásáról szóló országgyûlési határozat expozéjában már elmondtam, Magyarország a térség országai közül elsõként, 1989 márciusában csatlakozott a genfi egyezményt kihirdetõ nemzetek sorába. A csatlakozási okirat letétbe helyezésekor arra vállaltunk kötelezettséget, hogy csak az európai események miatt menekülõk számára nyújtunk védelmet. 1989 óta a magyar hatóságokhoz menekültstátuszért közel 6000 fõ folyamodott, és a menekültként elismertek száma ebben az idõintervallumban mintegy 4300 fõ.
Ez a területi korlátozás azt eredményezte, hogy a magyar menekültügyi hatóság az Európán kívüli menekültek számára nem biztosított menedékjogot, és nem teremtette meg számukra azt a lehetõséget, hogy a menekültügyi hatóság elõtt valószínûsíthessék az üldözésüket kiváltó okok fennállását. Az Európán kívüli menekültek esetében az eljárást az ENSZ menekültügyi fõbiztossága budapesti irodája bírálta el. Az elmúlt, mintegy hét évben közel 2700 kérelem érkezett az ENSZ menekültügyi fõbiztosához, és ebbõl mintegy 260 nyert pozitív elbírálást.
A törvényjavaslat szerint, a menekülthöz hasonlóan, szintén önálló jogállást kapnak az úgynevezett menedékesek. Elõbb Romániából, majd 1991 nyarától a délszláv válság következtében menekülõk ezrei érkeztek több hullámban Magyarországra, akik többségénél a genfi egyezmény szerinti egyéni üldöztetés nem állt fenn ugyan, mégis egyértelmû volt a védelem indokoltsága, hiszen származási országukban életük a háborús események következtében veszélyeztetve volt. Túlnyomó többségük kinyilvánította továbbá azon szándékát, hogy a származási országába mielõbb vissza kíván térni. Az ideiglenes menedék tehát egy újabb, megfelelõ jogi keretek nélküli, az élet által létrehozott kategória volt. A mindenkori magyar kormány, a korábbi és a mostani is, humanitárius szempontokat vett figyelembe akkor, amikor ezeknek a menekülõknek védelmet biztosított.
A nyilvántartásba vételt követõen a menedékesek elhelyezése, a róluk való gondoskodás nem lett volna lehetséges az állami, önkormányzati, társadalmi szervek és szervezetek együttmûködése nélkül. Ezek az események 1988 és 1996 között közel 135 ezer ember gondját hárították az országra úgy, hogy arra - mint ahogy az elõbb említettem - jogi szabályozás nem adott iránymutatást, és a beilleszkedés, ellátás, támogatás terén híján voltunk minden tapasztalatnak. Az elõbbiekben már szintén említettem, hogy ezen menekülõk nagy része tranzitországnak tekintette Magyarországot, ezzel magyarázható, hogy jelenleg kevesebb mint 4000 menedékest tartunk nyilván.
A jugoszláv térségbeli háborút lezáró daytoni megállapodások és a párizsi békeszerzõdés megteremtette a béke alapfeltételeit. Erre való tekintettel Magyarország 1996. január 15-e után menedékes jogcímen a volt Jugoszláviából érkezõknek már nem nyújt ideiglenes menedéket. Úgy vélem, itt az alkalom, hogy a törvény elfogadásával, valamint azt követõen a végrehajtási jogszabályok megalkotásával megfelelõ jogi keretet, megfelelõ jogi környezetet biztosítsunk a hasonló események kezelésére.
A külföldieknek a menekültügy körében kezelt harmadik csoportja a befogadottak kategóriája. A befogadottak átmeneti védelmére a Magyar Köztársaság azzal vállalt kötelezettséget, hogy az emberi jogok védelmében született nemzetközi egyezményeket magára nézve kötelezõnek ismerte el. A befogadott az a külföldi, aki országunk területén tartózkodik, az idegenrendészeti szabályok szerint hazájába vissza kellene irányítani, illetõleg ki kellene utasítani, azonban akkor emberi jogai védelmét egy ország sem biztosítaná, sõt, esetleges visszaküldésével kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve.
Ebbõl a személyi körbõl azonban befogadott csak az lehet, akinek a Magyar Köztársaság területén való tartózkodása nem sért nemzetbiztonsági vagy közrendi érdeket, és akinek magatartására törvénytisztelet és a hatóságokkal való maximális együttmûködési készség a jellemzõ.
(9.10)
Az a külföldi, aki ezeknek a feltételeknek nem felel meg, az idegenrendészeti szabályok hatálya alá kerül.
Tisztelt Országgyûlés! Ez a törvény tehát meghatározza a védelem feltételeit és korlátait, megteremti a törvényes eljárás garanciáit, kialakítja a részletszabályok kereteit. Mindezt pedig úgy teszi, hogy figyelembe veszi az ország humanitárius hagyományait, teherbíró képességét, nemzetközi kötelezettségeinket, és eleget tesz az Európai Unió jogszabályaihoz való közelítés követelményeinek is.
Az eljárás fõbb szabályainak megalkotása során arra törekedtünk, hogy betartva a nemzetközi egyezmények rendelkezéseit fenntartsuk az összhangot a menekülõk védelmében vállalt kötelezettségeink és a közrend védelméhez fûzõdõ érdekeink között, és addig, de csak addig biztosítsuk a menedéket, amíg a védelem alapjául szolgáló ok ténylegesen fennáll.
A törvényjavaslat tartalmazza a menekültügyi eljárás alapvetõ szabályait, meghatározza a rendes eljárás kereteit, de rendkívüli szabályok alkalmazása útján lehetõséget nyújt arra is, hogy könnyített bizonyítási eszközök igénybevételével mód legyen az ügy mielõbbi lezárására. Természetesen az ügyfél érdekében a rövidített eljárásban is érvényesíteni kell a tényállás alapos tisztázásának követelményeit.
Tisztelt Képviselõtársaim! A menedékjogról szóló törvényjavaslat megfogalmazása során igyekeztünk minél szélesebb körben tájékozódni, és véleményt kérni a menekültügyben érintett állami szervektõl és civil szervezetektõl. Itt szeretném megköszönni mind az állami szerveknek, mind a civil szervezeteknek azt a segítséget, amellyel a törvényjavaslat során minket segítettek, és ezáltal nyilván tökéletesebbé vált maga a törvényjavaslat is.
Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a Magyar Köztársaság védelmét élvezõk beilleszkedésének elõsegítésében, ellátásuk, támogatásuk biztosításában jelentõs és nélkülözhetetlen szerepet játszanak azok a civil szervezetek, amelyek felvállalták ezt a tevékenységet. Ezért a törvényjavaslat egyeztetése során szóban és írásban egyaránt folyamatosan egyeztettünk ezekkel a szervezetekkel, amelyek javaslataikkal elõsegítették, hogy a törvényjavaslat ma önök elé kerülhetett. Itt szeretnék még arra kitérni, hogy nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi menekültüggyel foglalkozó szervezetek véleményét is kikértük. Természetesen ezekkel a szervezetekkel folytatni kívánjuk a párbeszédet majd a törvény gyakorlati végrehajtása során is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Bízva abban, hogy az az együttmûködés a különbözõ parlamenti pártokkal, amely megnyilvánult a törvényjavaslat benyújtását megelõzõ egyeztetések során, az a segítõkészség, amely megnyilvánult, most itt a törvényjavaslat parlamenti vitájában sem lesz másként, és ebben bizakodva kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot - adott esetben még módosító indítványaikkal segítve - mihamarabb fogadják el.
Köszönöm szépen. (Taps.)