TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke: Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! A gazdasági bizottság is megtárgyalta a '96- os költségvetésrõl szóló beszámolót, és többségi véleménnyel, némi tartózkodással, tehát lényegileg hasonló statisztikai alapokon, mint a költségvetési és pénzügyi bizottság, általános vitára alkalmasnak tartotta.
A vitában kialakult véleményt szeretném most önöknek röviden elmondani, és nem akarom az elõttem szólók által már ismertetett tényeket ismertetni.
Az elsõ kérdés, amirõl beszélni szeretnék, az ország általános helyzetének megítélése, a '96-os gazdasági sikerek ügye. Teljes mértékben egyetértés alakult ki a bizottságban abban, hogy a '96-os esztendõ azon eredménye, hogy a gazdaság ha lassú, de határozott növekedésnek indult, és ez a gazdasági egyensúly feltételeinek biztosítása mellett valósult meg, határozott, nagymértékû siker.
Ugyanakkor szükségesnek tartjuk annak a hangsúlyozását, hogy ez még nem a kívánatos növekedés mértéke és nem a kívánatos egyensúlyi állapot. Magyarország azt a jelentõs visszaesést, amit '89 után a magyar gazdaság elszenvedett, aminek a magyar állampolgárok a kárvallottai, csak akkor tudja pótolni, rendbehozni, kijavítani, ha a '96-os esztendõben kialakult növekedésnél, a '96-os esztendõben kialakult beruházások színvonalánál hatékonyabban mûködik. Nagyon fontosnak tartom a sikerek mellett ennek a törékenységét, a nem kellõ mértékét is hangsúlyozni, nem egyszerûen arról beszélni, hogy a '96-os esztendõ a sikerek esztendeje.
A konkrét kérdésre, tehát az elszámolás ügyére áttérve örömmel tapasztaltuk azt, hogy javulás mutatkozik abban a vonatkozásban, hogy a költségvetéssel való elszámolás, a magyar társadalom pénzével való gazdálkodás ügyében az elszámolás színvonala minden szempontból javulóban van. Az, hogy javulóban van - és kedvezõbb, mint az elõzõ évek elszámolásával kapcsolatos vitában kiderült álláspont -, nem azt jelenti, hogy a kérdés meg van oldva. A magyar állampolgár jogosan követeli azt, hogy a nehezen kifizetett adóforintjairól a magyar kormányzat - és minden, ezekkel az adópénzekkel gazdálkodó szervezet - pontosan elszámoljon.
Az a helyzet, hogy a benyújtott elszámolás és az elszámolásról szóló ÁSZ-jelentés például nem azonos szövegre vonatkozik, mert az ÁSZ- jelentés egy elõzetes állapot szerint fogalmazta meg az álláspontját, a költségvetésrõl való pénzügyminisztériumi beszámoló pedig egy módosított szöveg, egy módosított helyzetrõl számol be; ez nem teszi könnyûvé, hanem megnehezíti a kérdések értékelését, és kívánatosnak tartanánk azt, hogy ilyen anomáliák a jövõben ne forduljanak elõ.
Az a kérdés, amirõl itt az elõttem szólók már beszéltek - hogy vannak pénzalapok, amelyeknek a mérlegszerû elszámolása még nem készült el, amikor a költségvetési beszámoló elkészült -, ugyancsak egy ilyen anomália, amelynek a jövõbeni fönntartását nem lehet elfogadni.
Tehát örömteli dolog az, hogy itt egy javuló folyamatról van szó. Érthetõ, hogy nem egy tökéletesen zárt folyamatról van szó, hiszen a magyar társadalom, és ezen belül az államháztartás intézményrendszere olyan mély változásokon ment keresztül, és az elszámoltatási kötelezettség egy olyan új feladatot jelent (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), amelyhez a tökéletes alkalmazkodás nem könnyen megvalósítható, de ezekben a kérdésekben változásra van szükség.
Hasonló értelemben - s ez az utolsó, amit föl szeretnék vetni -
szükség van arra is, hogy az a külön mérleg, amit az ÁPV Rt. vagyonával kapcsolatos mérlegnek nevezünk, szintén az államháztartási mérleghez tartozik, és itt olyan idõszakban történik róla a beszámoló, amikor az ÁPV Rt. még nem nyújtotta be a beszámolóját. Ez is egy anomália, amelynek a fölszámolása a jövõ évek feladata.
Ennek alapján úgy gondolom, hogy a javuló beszámoló általános vitára való alkalmasságát a Ház úgy értelmezze, hogy ennek alapján egyértelmû és világos határozatokat hozzon az elfogadásáról is (Az elnök a csengõ újból jelzi a felszólalási idõ leteltét.) és a munka fejlesztésérõl is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)