VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Mielõtt ismertetném a bizottság kisebbségi álláspontját, annyit azért hadd tegyek hozzá elöljáróban, hogy ha mindazok az érvek, amelyek itt a bizottság többségi álláspontjaként elhangzottak, elhangzottak volna a bizottság ülésén, akkor, azt hiszem, talán ott is konstruktívabb vitát tudtunk folytatni, aminek a végén talán meggyõztek volna minket a többségi álláspont képviselõi, hogy nincs szükség kisebbségi véleményre. Nem így történt, és most azt szeretném ismertetni, hogy a bizottság magyar demokrata fórumos, kisgazdapárti és fideszes képviselõi miért a "tartózkodás" mellett foglaltak állást, miért nem támogatták a beterjesztett törvényjavaslatot.
Véleményük bizottsági megfogalmazásánál elsõsorban az Állami Számvevõszék véleményére támaszkodtunk. Kétségtelen tény, hogy az Állami Számvevõszék is úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett zárszámadás a korábbi évek színvonalához képest némi javulást mutat. Ha azonban valaki fellapozza az Állami Számvevõszék véleményét, az mindjárt azzal kezdõdik: az Állami Számvevõszék ebben az esztendõben sem kapta meg idõben a zárszámadási törvényjavaslatot, ezért rendkívül szûk idõ állt az intézmény rendelkezésére, hogy ezt az anyagot véleményezze.
A bizottság kisebbségi véleménye elsõsorban három témakör kapcsán fogalmazódott meg. Az egyik a már korábban itt elhangzott elkülönített állami pénzalapok felszámolásának az ügye. A korábban mûködõ 29 elkülönített állami pénzalap közül 1996-ban már csak 5 folytatta a mûködését, a 29-bõl 19 beépült valamelyik minisztérium költségvetési fejezetébe, 5 összevonásra került - és egy alapként mûködött tovább -, egy pedig megszûnt és nem mûködik. Azt hiszem, ezzel önmagában még nem is volna gond, hiszen valamennyi ellenzéki képviselõ támogatta az elkülönített állami pénzalapok körének a szûkítését.
A baj, azt hiszem, ott van, amit az Állami Számvevõszék úgy fogalmaz meg, hogy a kormány nem számolt be ezeknek az alapoknak a gazdálkodásáról, nem készített vagyonmérleget, nem számolt be az Országgyûlésnek arról, hogy ezek az alapok milyen eszközzel, milyen követelésekkel és kinnlevõségekkel zárták a mûködésüket. Ráadásul a kormány 1996. január 1-jei hatállyal szüntette meg ezeket az alapokat, ami azt jelentette, hogy az 1995-ös zárszámadásban még nem kaptunk errõl beszámolót, és furcsa módon az 1996-osban sem kaptunk beszámolót ezekrõl az alapokról, az Országgyûlés tehát nem tud felelõsségteljesen dönteni abban a kérdésben, hogy ezek az alapok milyen módon szûntek meg.
Továbbá ezekrõl az alapokról nem készült hiteles zárómérleg, nem készült egy könyvvizsgálói jelentés, csak azokról az alapokról született ez meg, amelyek tovább mûködtek. A megszûnõ alapok vagyona pedig nem kis összeg: a '95. évi zárszámadási törvény, beszámoló alapján ez több mint 43 milliárd forintot tesz ki. A bizottság kisebbségi véleménye szerint az adófizetõk pénze megérdemelt volna annyit, hogy errõl a 43 milliárd forintról egy részletes beszámoló készüljön. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogy a '96-os nyitómérleg nem egyezik meg a '95. évi zárómérleggel, tehát jelentõs különbségek vannak, például a Munkaerõpiaci Alap esetében a nyitómérleg - eszköz, forrás - körülbelül 3 milliárddal haladja meg a '95. évi zárómérleget, akkor azt mondhatjuk, hogy itt '95. december 31-e és '96. január 1-je között valami igen furcsa dolog történt ezzel a vagyonnal.
(10.20)
A véleményünk második része a kincstári egységes számla likviditására vonatkozik. Ez a számla, szintén hasonlóan az ÁSZ véleményéhez, véleményünk szerint is nem egészen tisztázott jogkörökkel mûködik. A törvény, igaz, nem szabályozza azt, hogy a likviditás érdekében mekkora az a mennyiség, amellyel a folyamatos likviditást a Pénzügyminisztérium biztosíthatja, mégis mi is úgy gondoltuk, hogy a Pénzügyminisztérium jelentõsen túlfinanszírozta a számlát, és a likviditás sokkal kisebb kibocsátással is elérhetõ lett volna.
Végül, befejezésül a mûködését megkezdõ kincstárral kapcsolatban fogalmaztunk meg fönntartásokat. A kincstár mûködése helyes és pozitív volt az államháztartás gazdálkodása szempontjából, de azok a mûködési zavarok, amelyek az év során fölbukkantak, eddig a kormány részérõl megnyugtatóan nem kerültek rendezésre.
Mindezek alapján tehát a bizottság kisebbségi véleménye nem támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)