AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási törvényjavaslat országgyûlési megtárgyalása hagyományosan lehetõséget ad a megelõzõ év folyamatainak gazdasági és pénzügy-politikai értékelésére, emellett az adófizetõk pénzének felhasználásáról való tételes elszámolást is jelent.
Ez utóbbi elszámolás kulcskérdése a törvényeknek és más jogszabályoknak megfelelõ gazdálkodás, ami nyilvánvalóan konkrétan - jellegébõl következõen - talán inkább bizottsági megvitatás keretében vizsgálható. Ezért az expozéban elsõsorban a gazdaság- és pénzügy- politikai összefüggésekkel, illetve a költségvetési gazdálkodás fõ vonásaival foglalkozom, és röviden reagálok az Állami Számvevõszék észrevételeire is.
Az 1996-os folyamatok értékelése különösen nem szakítható el a megelõzõ és a következõ év fejleményeitõl. Egyrészt 1996 az 1995 tavaszán megkezdett stabilizációs politika következetes továbbfolytatásának éve volt. Másrészt az 1996-ban elért változások alapozták meg az ez évi eredményeket. Idén ugyanis évtizedek óta elõször úgy gyorsul a gazdasági növekedés, hogy az nem jár együtt az egyensúlyi viszonyok kiélezõdésével. Másképp fogalmazva, hosszabb idõtávra elkerülhetõnek látszik a "húzd meg, ereszd meg" politikájának folytatása, a gazdaság fokozatosan gyorsuló, de fenntartható növekedési pályára áll.
Ezek a kedvezõ fejlemények igenis a következetesen végigvitt stabilizáció révén, és csak így voltak elérhetõek. 1996-ban ugyanis fordulatszerû változások következtek be a nemzetgazdaságban. A folyó fizetési mérleg hiánya 1,7 milliárd dollárra, a bruttó hazai termék 4 százalékára csökkent. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez a hiány '94- ben még közel 10 százalékot ért el. Az államháztartás hiánya - a privatizációs bevételek nélkül - a bruttó hazai termék 3,2 százalékát tette ki, ez az arány '94-ben még 8,4 százalék volt.
Számottevõen mérséklõdött a külsõ és belsõ eladósodottság is. Az ország nettó adóssága hozzávetõlegesen a negyedével, a tulajdonosi hitelek nélkül még ennél is jobban csökkent. A központi költségvetés adósságállománya a bruttó hazai termékhez viszonyítva oly mértékben mérséklõdött, hogy ezzel az európai monetáris unió feltételrendszerében szereplõ 60 százalékos határtól való, '93 végén fennálló távolságot '96-ra már a felére csökkentettük.
Markáns változások következtek be a jövedelmi folyamatok alakulásában is. A vállalkozások felhalmozási célú saját forrásai az 1994. évi 246 milliárd forintról '95-re 413 milliárdra, '96-ra pedig 650 milliárdra emelkedtek, azaz két év alatt több mint két és félszeresükre nõttek.
Mindez azt jelenti, hogy pénzügyi oldalról helyreálltak, illetve megteremtõdtek a dinamikus beruházási tevékenység feltételei. Tavaly az adózás elõtti nyereség 36 százalékkal nõtt, de például a gépiparban és a könnyûiparban a nyereségnövekedés az 50 százalékot is meghaladta. Szeretném aláhúzni, hogy ez a kedvezõ tendencia például a 20 és 50 fõ alatt foglakoztató vállalkozási csoportokra nézve is igaz, azaz nemcsak a nagyvállalati szektor pénzügyi helyzetének javulásáról van szó. A privatizáció, a mûködõ tõke beáramlása és a vállalkozások javára végrehajtott jövedelemátcsoportosítás hozzájárultak a gazdaság strukturális átalakulásához és ezzel a növekedés feltételeinek megteremtéséhez.
Az egyensúlyi viszonyok gyors javulásáért súlyos árat kellett fizetni. Az 1995-ben felgyorsult infláció az év végére ugyan 20 százalék alá csökkent, de az év átlagában - a tervezettõl eltérõen - 23,6 százalékos volt. 1996-ban, noha a megelõzõ évinél kisebb mértékben, de folytatódott a reálbérek és a lakossági fogyasztás mérséklõdése. Igaz, így is a megtermelt bruttó hazai termék lényegében ugyanakkora hányadát fordítottuk fogyasztásra '96-ban, mint a rendszerváltás elõtti utolsó esztendõben, '89-ben.
Mindez azt is jelenti, hogy mostanra abban az értelemben lezárult az alkalmazkodási folyamat, hogy az átalakulással járó jelentõs gazdasági visszaesés következményeit sikerült feldolgozni a gazdaság fõ arányait illetõen.
(9.30)
Más, egyszerûbb megfogalmazásban: nincs már szükség a fogyasztás további csökkentésére, sõt annak lassú emelkedése is megindulhat '97- 98-ban. A stabilizáció gyors elõrehaladásának idõszakában komoly eredménynek tekinthetõ, hogy '96-ban sem volt gazdasági visszaesés, sõt az elõzetes adatok szerint mintegy 1 százalékos gazdasági növekedés következett be. Különösen kedvezõ, hogy az export dinamikus emelkedése mellett az év második felétõl láthatóan gyorsult a beruházások alakulása és maga a növekedés is.
Tisztelt Országgyûlés! A központi költségvetés 1996. évi - privatizációs bevételek nélküli - hiánya 134,8 milliárd forint, a jóváhagyott hiány mintegy 58 százaléka volt. A központi költségvetés kedvezõ helyzetének alakulásában a gazdasági-pénzügyi folyamatok javuló irányzata mellett több egyszeri, nem ismétlõdõ körülmény is szerepet játszott. A Magyar Államkincstár létrejöttével összefüggésben keletkezett 33,8 milliárd forint egyszeri bevételbõl 17,4 milliárd forintot a költségvetési fejezetekbe beolvadt alapok '95. évi záró pénzállományának; további 16 milliárd forintot a megszûnt ÁFI-nál kezelt költségvetési pénzeszközök befizetése eredményezett.
Az államháztartás kamatfizetések nélkül számított, az adott évi bevételek és a klasszikus állami feladatokra fordított kiadások különbözeteként értelmezett úgynevezett elsõdleges pozitív egyenlege - az említett átmeneti egyszeri bevételekkel is segítve - elérte a bruttó hazai termék 4,4 százalékát. A többlet ellenére a központi költségvetés a magas kamatfizetések miatt végsõ soron az említett hiánnyal zárt, ami jól mutatja a korábbi években megugrott állami eladósodásnak a világ számos más országában is megfigyelhetõ következményeit.
Az államháztartás gazdasági szerepének kívánatos csökkenése 1996- ban is folytatódott. Az újraelosztás mértéke az 1994. évi 60,9 és az 1995. évi 53,9 százalékról 50,9 százalékra mérséklõdött. A bevételeket tekintve - a gazdaságpolitikai törekvésekkel összhangban - az adópolitika középpontjában '96-ban elsõsorban a befektetés, megtakarítás ösztönzése állt. Mindez abban jutott kifejezõdésre, hogy a társasági és a személyi jövedelemadóban '95-ben bevezetett, ilyen célokat szolgáló elemek nem változtak, a társasági adóban a beruházások kiemelt ösztönzését és a válságtérségek, különleges övezetek kedvezményezését gyorsított amortizáció és adókedvezmény, az export növelését az elmaradott térségekben megvalósuló kereskedelmiszálláshely-bõvítést ugyancsak adókedvezmény segítette.
A gazdálkodó szervezetek befizetéseibõl a költségvetési évben 399 milliárd forint bevétele származott a költségvetésnek, ami 11,9 százalékkal haladta meg az éves elõirányzatot. A társasági adókulcs '96. évi markáns csökkentése az adómorál javulásával éreztette hatását. Emellett a gazdálkodó szervezetek jövedelemtermelõ képességének javulása is erõteljesen közrejátszott abban, hogy a társasági adó címen jóváhagyott 73,9 milliárd forint elõirányzatból az adóalanyok - pénzintézetek nélkül - 110,8 milliárd forintot, az éves elõirányzat 150 százalékát fizették be. Az elõzõ évihez viszonyítva ez közel 20 milliárd forintos többletbevételt jelentett. Kiemelkedõ volt a befizetés decemberben, amikor az adóelõleg-feltöltési kötelezettség alapján is 60 milliárd forint társasági adó folyt be. A vám- és importbefizetések - a vámpótlékcsökkentés megkezdése ellenére - 247 milliárd forintot tettek ki, ezzel a bevételek az elõirányzat szintjén teljesültek.
Olyan intézkedéseket hoztunk '96-ban, melyeknek eredményeként a vámbiztosíték elszámolása felgyorsult. Ennek nyomán a '95 végi 47,5 milliárd forintos számlaegyenleg egy évvel késõbb lecsökkent 32,4 milliárd forintra. Az általános forgalmi adóból '96. évben 515 milliárd forint bevétel teljesült, ami lényegében megfelel az elõirányzatnak. Ez az 1995. évihez képest 91 milliárd forint többletet jelentett. A fogyasztási adóból származó bevétel 222 milliárd forintot tett ki, az éves elõirányzat 93 százalékát. Az elmaradást alapvetõen két körülmény okozta: egyrészt a gépjármû-üzemanyagok forgalmának igen jelentõs, a kiskereskedelmi eladásokat illetõen 14 százalékos visszaesése, másrészt a háztartási tüzelõolaj értékesítésének a tervezett növekedéssel szemben bekövetkezett csökkenése.
Mint önök elõtt is ismert, a lakosság befizetései három tételbõl tevõdnek össze: a személyi jövedelemadóból, az illetékekbõl és a lakosság egyéb befizetéseibõl, mint például a bérfõzési szeszadóból és a lakossági vámbevételekbõl. A lakosság befizetései meghaladták a 419 milliárd forintot. E bevétel 105,5 milliárd forinttal volt magasabb az egy évvel korábbinál, ezen belül a személyi jövedelemadó- befizetések jelentik a legnagyobb volument. A magánszemélyektõl a központi költségvetésbe 389,4 milliárd forint személyi jövedelemadó folyt be, a 378,7 milliárd forintos elõirányzat 102,8 százalékra teljesült.
Az illetékek körében az egyes államigazgatási eljárási illetékek egyre nagyobb hányadát váltják ki az igazgatási szolgáltatási díjak, ami már nem a központi költségvetést illeti meg, hanem a tárca vagy a díjköteles eljárást lefolytató szerv bevételévé válik. Ezért '96-ban az elõirányzathoz képest mintegy 0,7 milliárd forintos bevételkiesés keletkezett.
Összegzésként mindenképpen hangsúlyoznom kell: míg a bevételi oldalon az elért eredmények többsége elsõsorban a kedvezõ gazdasági folyamatok következménye, addig a kiadások körében felmutatható pozitívumok a kormány ésszerûen szigorú intézkedéseinek tudhatók be. A kiadások tekintetében mindenekelõtt arra hívom fel a figyelmet, hogy a központi költségvetés összes felhalmozási célú kiadásainak összege 1996. évben 127,6 milliárd volt, és ezen belül a központi beruházások kiadásai a '95. évi 48,4 milliárd forinttal szemben 67,7 milliárd forintra nõttek.
Ez a közel 40 százalékos folyóáras növekedés - a gazdaságpolitikai célokkal összhangban - jelentõsen hozzájárult az exportképes termelés, a munkahelyteremtés alapfeltételeit biztosító termelõ és nem termelõ infrastruktúra fejlesztéséhez. Jelentõs, mintegy 9-10 milliárd forint forrásjuttatás révén három országos fõút, az M0-ás körgyûrû, továbbá a záhonyi híd rekonstrukciója folytatódhatott központi beruházásként. A humán, infrastrukturális, felsõoktatási és egészségügyi fejlesztések mellett az ország védelmi korszerûsítésével és a közbiztonsági feladatokkal összefüggõ projektek is szép számmal valósultak meg.
Tisztelt Ház! Az agrárgazdaságban az elõirányzathoz képest jelentõs támogatási többlet jelentkezett az exporttámogatás áthúzódásából, az exportszerkezet változásából, valamint az adott évi mezõgazdasági kivitel volumen-többlettámogatásával összefüggésben is. Nagy igény jelentkezett a reorganizációs feladatok finanszírozásánál. A kormány év közben végrehajtott forrásátcsoportosításait, valamint a költségvetési törvény módosításának kezdeményezését az vezérelte, hogy ne törjön meg, hanem inkább további lendületet kapjon az agrárgazdaságban megindult fejlõdés.
A kiemelt agrártámogatások együttes összegének 7 százalékos túllépési lehetõsége mellett pedig olyan helyzet jött létre, amely az 1997. évi áthúzódó hatásokat is mérsékelte, ellentétben a '96. évet terhelõ elõzõ évi determinációkkal. A központi költségvetési intézmények körében meghozott differenciált intézkedések a központi költségvetés kiadásán belül a '95. évihez képest 1,6 százalékponttal csökkentették a központi költségvetési intézmények támogatásának arányát. A központi költségvetési szervek '96. évi eredeti támogatási elõirányzata 439,1 milliárd forint volt, amely az év folyamán általános központi intézkedéssel három alkalommal módosult.
Támogatásnövekedésre döntõ részben a '96. évi költségvetési törvény múlt év októberében történt módosítása, valamint a bérpolitikai keret felhasználása következtében került sor. Az évközi támogatáscsökkentés a '96. évben megvalósuló létszámcsökkenések fedezetéül szolgáló központi céltartalék képzése, valamint a társadalombiztosítási alapok egyensúlyi követelménye miatti differenciált elõirányzat-zárolások nyomán keletkezett. Mindezzel együtt a '95. évihez képest '96-ban teljesített támogatások összege 469,3 milliárd forint, amely 19,3 százalékkal magasabb a '95. évi teljesítéshez képest.
A központi költségvetési szervek az év folyamán mintegy 300 milliárd forint saját bevételt értek el, amely a '95-ben befolyt bevételnél közel 41 milliárd forinttal, a '96. évi eredeti elõirányzatnál 75 milliárd forinttal, azaz egyharmaddal magasabb. Önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy bár a tervezési fegyelem javult, de az alultervezés még mindig széles körben jellemzõ maradt. Csak részbeni magyarázatul szolgál, hogy az elkülönített állami pénzalapok jelentõs része megszûnt, illetve beépült a fejezetek költségvetésébe, s a tervezési gyakorlat e körben még nem alakult ki, továbbá a bevételek egy része a jellemzõen nem vagy nem kellõ realitással tervezhetõ túlteljesítésként jelent meg.
(9.40)
A központi költségvetési szervek '96. évi gazdálkodásában alapvetõ változást eredményezett a Magyar Államkincstár létrejötte és az így megvalósuló utólagos finanszírozás, a pénzgazdálkodást felváltó elõirányzat-gazdálkodás. A gazdálkodásra vonatkozó szabályozás nagyobb rugalmasságot biztosít az év közben változó feltételekhez való alkalmazkodáshoz. Az elõirányzat-módosítások tekintetében a fejezet felügyeletét ellátó szerv saját hatásköre bõvült, hiszen lehetõséget kapott a mûködési költségvetésen belüli 10 százalékos mértékû, illetve a felhalmozási kiadásokon belüli kiemelt elõirányzatok közötti korlátlan átcsoportosításra.
Az államháztartási reform az intézményrendszer korszerûsítésének egyik céljaként a teljes egészében vagy döntõ hányadában saját bevételbõl mûködõ intézmények államháztartásból való kiemelését, a feladatellátás új szervezeti formában való hatékonyabb ellátását, illetve állami kötelezettségként való megszûnését irányozza elõ. Ezen a téren '96. évben a korábbi évekhez képest jelentõs elõrelépés történt: éves kihatásában több mint 69 milliárd forint kiadás és bevétel, valamint közel 14 ezer fõ foglalkoztatott került, illetve az 1997. évre áthúzódott átalakítások esetében kerül ki a költségvetési körbõl. A költségvetési pénzforgalom és létszám ilyen módon történt szûkítésének döntõ része a közútkezelõi rendszer és a médiák területén valósult meg.
A már említett egyensúlyi követelmények miatt a központi költségvetési intézmények támogatása '96-ban a tervek szerint is csak szerény mértékben növekedhetett. Az inflációs hatások ellensúlyozására csak korlátozottan kerülhetett sor. Ezért az elmúlt évi feladatok csak takarékos gazdálkodással, a mûködés hatékonyságának javításával voltak teljesíthetõk. Jelentõsebb növekedés csak az elmúlt évi költségvetésben kiemelten kezelendõ területekként meghatározott szférákban volt elérhetõ. E preferenciák a végrehajtás során is érvényesültek.
A tudományos kutatás költségvetési feltételei javultak, a költségvetési támogatás az elõzõ évihez képest 26 százalékkal növekedett. A Magyar Tudományos Akadémiánál jelentõsen emelkedtek a mûszerbeszerzési, beruházási és felújítási elõirányzatok. A kutatási témapályázatokat támogató és a mûszerbeszerzéseket szolgáló OTKA és Központi MÜFA elkülönített állami pénzalapból fejezeti kezelésû célelõirányzattá alakult. Az év során bebizonyosodott, hogy ez az átalakulás a kialakult támogatási rendszer mûködtetéséhez, a kutatók, fejlesztõk, oktatók munkája tekintetében semmilyen gonddal nem járt.
A központi költségvetés '96-ban az elõzõ évi támogatásnál 46,5 százalékkal nagyobb összeggel, mintegy 4,5 milliárd forinttal finanszírozta a sporttevékenységet, amelynek kiemelkedõ eseménye volt az atlantai olimpia.
A kulturális élet kiemelkedõ eseménye volt a '96-os esztendõ, a millecentenárium éve. Ennek keretében méltó ünnepségek, programok megrendezésére került sor, fontos rekonstrukciók valósultak meg. Az ünnepségekhez nyújtott beruházási és programtámogatás érezhetõ segítséget jelentett a költségvetési intézmények és a civil szféra számára egyaránt.
A közbiztonság, tûz- és katasztrófaelhárítás területén a legfontosabb szervezeti változás a tûzoltóságról szóló törvény végrehajtásából adódó átszervezés volt, amelynek során több mint 4500 fõ került át az önkormányzati tûzoltóságokhoz, 4 milliárd forint kiadás átcsoportosításával.
A Határõrség létszáma mintegy 20 százalékkal csökkent, amely leépítés fõleg a sorállományt és a közalkalmazotti kört érintette. Jelentõs szervezeti átalakítást jelentett a rendõrségen belül a készenléti rendõrség létrehozása, megerõsítése, valamint a szervezett bûnözés elleni hatékonyabb rendõri fellépést célzó Központi Bûnüldözési Igazgatóság felállítása.
Az igazságszolgáltatási szervek '96. évi támogatása 20 százalékkal haladta meg a '95. évi teljesítést. A bírósági és ügyészségi dolgozók javadalmazási rendszere a köztisztviselõi illetményalaphoz igazodott, így annak emelése, továbbá a bírói-ügyészi pótlék növekedése 15 milliárd forintot meghaladó kiadást eredményezett.
A felsõoktatás számára meghatározó volt, hogy az Országgyûlés az elmúlt évben módosította a felsõoktatásról szóló törvényt. A törvény megteremtette a felsõoktatás korszerûsítésének alapvetõ feltételeit, garanciális elemeket teremtett a felsõoktatás fejlesztéséhez. A beiskolázás szinten tartásával az összlétszám bõvülése folytatódott. Az összhallgató-létszám 13 százalékkal, 203 ezer fõre nõtt, az alkalmazotti létszám mintegy kétezer fõvel csökkent. Folytatódott a képzés korszerûsítése, a finanszírozásban fontos lépés volt a képzési normatívák bevezetése. Az intézményhálózat átalakításának fontos eleme az integráció. '96-ban nyolc regionális központ kapott pályázati támogatást teljes körû integrációja megkezdéséhez.
Az Országgyûlés határozata alapján folytatódott a Magyar Honvédség átalakítása. Ennek során korszerûsödött a vezetés rendje, módosult a szervezeti felépítés és a csapatok területi elhelyezkedése. A létszám közel 20 százalékkal csökkent, ami elsõsorban a sorállományt és a közalkalmazotti kört érintette. Az átalakítás során képzõdött megtakarítások belsõ átcsoportosítása hozzájárult a mûködés feltételeinek javításához. Jelentõsen csökkent a honvédség szállítókkal szembeni adóssága, amely a következõ idõszak gazdálkodását könnyíti meg.
Jelentõsen, 43 százalékkal növekedett az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal, a Vám- és Pénzügyõrség, valamint a '96-ban mûködését megkezdõ Magyar Államkincstár támogatása. Mindez a köztartozások eredményesebb beszedését és a feketegazdaság elleni hatékonyabb küzdelmet segítette, illetve megteremtette a kincstár mûködtetésének feltételeit.
Az 1995. évi stabilizációs pótköltségvetés keretében végrehajtott létszámcsökkentéseket követõen '96-ban központilag elrendelt létszámleépítés nem volt. Elsõsorban a mûködõképesség fenntartásával, a feladatok racionalizálásával összefüggõen valósult meg a fejezeteknél, intézményeknél létszámcsökkentés. A létszámcsökkenés a központi intézményeknél 11 500 fõ volt, de alapvetõen két fejezetnél, a HM-nél és az MKM-nél koncentrálódott. Az intézmények a létszámcsökkenésbõl felszabaduló elõirányzatokat illetményemelésre használhatták fel.
A társadalombiztosítás közremûködésével folyósított ellátások körén belül lényeges és elõremutató változások történtek '96-ban. A változások indítéka a kormány hosszú távú szociálpolitikai koncepciójának megfelelõen az volt, hogy az egyes ellátásokhoz való jogosultság elbírálásánál alapvetõen a rászorultsági szempont érvényesüljön. E szempontoknak megfelelõen kezdõdött meg a családi támogatások szabályozási rendszerének átalakítása.
Az állam által vállalt kezességek érvényesítésénél a korábbi években teljesített költségvetési kiadások nem várt rendkívüli visszatérülése miatt egyenlegében nem kiadás, hanem mintegy 2,5 milliárd forintos bevétel realizálódott. Az állam által vállalt kezesség érvényesítésére jóváhagyott 9 milliárd forint elõirányzatból kifizetésre került 5,8 milliárd forint, zömében a jogszabályi és egyedi kezességek miatt. Ezzel párhuzamosan közel 8,3 milliárd forint bevétel keletkezett a korábban kifizetett kezességek visszatérülésébõl, amelyben meghatározó szerepe a parlamentben is említett tranzakciónak, a Metra Kft. 7,5 milliárd forintos befizetésének volt.
A helyi önkormányzatok '96-ban mintegy 1000 milliárd forinttal gazdálkodtak, ami közel 18 százalékkal több az 1995. évi forrásoknál, és 3 százalékkal több a tervezetthez képest is. A gazdálkodást és finanszírozást a tervezettet meghaladó bevételek mellett az is elõsegítette, hogy a tárgyévi bevételeken belül 33,9 százalékot az állami hozzájárulások és támogatások, 10,5 százalékot a személyi jövedelemadó-bevétel tett ki.
A finanszírozás rendjének megfelelõ ütemes és hiánytalan átutalás minden önkormányzat részére megtörtént. A bevétel túlteljesítése számottevõ volt a saját folyó bevételeknél, ezen belül fõleg a helyi adóknál, továbbá a felhalmozási és tõkejellegû bevételeknél.
Az önhibán kívül hátrányos helyzetben levõ helyi önkormányzatok kiegészítõ állami támogatásának megszigorított feltételrendszere az elõzõ évhez képest kevesebb támogatási igénnyel járt. Ennek ellenére a tervezett elõirányzat nem bizonyult elegendõnek. A többletigény finanszírozását belsõ elõirányzat-átcsoportosítás, illetve a költségvetési törvény módosítása tette lehetõvé.
Az 1996. január 1-jén megindult, a kincstáron keresztül lebonyolódó önkormányzati nettó finanszírozás jelentõs eredményeket hozott az államháztartás gazdálkodásában. A kincstár a központi költségvetési kapcsolatokból származó önkormányzati források mintegy 45 százalékát pénzforgalom nélkül a közterhek elszámolására fordította. A kincstár és az önkormányzatok nettósításának viszonylatában havonta mintegy 12 milliárd forinttal csökkent a központi költségvetés finanszírozási pénzszükséglete.
Az szja- és tb-kötelezettségek tekintetében mintegy 180 milliárd forint automatikus beszedése volt biztosított. A helyi önkormányzatok összességükben eredményesen gazdálkodtak. Érzékelhetõ volt, hogy a gazdasági környezet követelményeihez igazodóan igyekeztek a költségeket csökkenteni, ennek érdekében törekedtek a feladatok felülvizsgálására, szûkítésére - bár voltak esetek, amikor ez a lakossági igényekkel és érdekekkel való ütközéssel járt együtt.
Tisztelt Ház! A költségvetési adósság, illetve hiány finanszírozásának '95-ben még igen nyomasztó napi gondjai '96-ra megszûntek. Ez az államháztartási egyensúly érezhetõ javulásának volt a következménye. '96-ban összesen mintegy 224 milliárd forintos többlet nettó finanszírozási igény jelentkezett, jórészt a költségvetési hiány, illetve a tb-alapok finanszírozása miatt.
A központi költségvetés bruttó adóssága összesen csak 198,8 milliárd forinttal növekedett, ami az adósság GDP-hez mért arányának nagymértékû, közel 11 százalékpontos mérséklõdését eredményezte. Az adósság szerkezete elsõsorban az MNB-rõl szóló törvény, továbbá az 1996. évi költségvetésrõl szóló törvény felhatalmazása alapján érdemlegesen átalakult, a bruttó belföldi kamatozó adósság jelentõsen, 688,8 milliárd forinttal nõtt, ezzel szemben az árfolyam-különbözetbõl származó, MNB-vel szembeni kamatmentes, lejárat nélküli adósság összességében 460 milliárd forinttal, a költségvetés külföldi adóssága 30 milliárd forinttal csökkent.
(9.50)
A relatív eladósodottság javulásában, az adósság GDP-hez mért visszaesésében a folyó hiány csökkenése mellett jelentõs szerepet játszott az, hogy privatizációs bevételek költségvetésbe befizetett része adósságtörlesztésre került felhasználásra. 1996-ban a költségvetés a 1995-96-ban befolyt privatizációs bevételeibõl összesen 289,9 milliárd forintot fordított ilyen adósságtörlesztési célra.
A központi költségvetés 1996. évi finanszírozása összességében kedvezõ állampapír-piaci környezetben valósult meg. Ennek következtében jelentõsen mérséklõdött a hozamszint, s egyúttal javult a költségvetési adósság lejárati szerkezete. A lejárati szerkezet javítása alapvetõen két területen következett be. Egyfelõl a diszkont kincstárjegyek között csökkent az 1 és 3 hónapos és nõtt a 6 és 12 hónapos értékpapírok aránya, másfelõl nõtt a piacon eladott államkötvények súlya a finanszírozásban. A kötvényeken belül rendszeressé vált a két- és hároméves futamidejû fix, valamint a hétéves futamidejû, változó kamatozású kötvények értékesítése.
Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszékkel a folyamatos kapcsolattartás keretében konstruktív és tényszerû volt az együttmûködés. Jelentésük korrektül fogalmazta meg véleményüket, melybõl a jobbító szándék ez alkalommal is kiolvasható volt. Mondom ezt annak tudatában, hogy néhány felvetéssel kapcsolatban véleményeink nem egyeztek. Az ÁSZ által jelzett problémákra a részletes választ írásban egy héten belül a tisztelt Ház rendelkezésére bocsátjuk a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen.
A teljesség igénye nélkül érintenék néhány, ÁSZ által felvetett problémát.
A kincstári adatok és az éves beszámolók közötti eltérések számszerû levezetésére, elismerem, valóban nem történt intézkedés. A kincstár mûködésének elsõ évében azonban nem is volt, mert nem is lehetett elvárás, hogy a kincstári és az intézményi adatok maradéktalanul egyezzenek. A kincstári feladatkör kiterjesztésének is megvannak a maga megvalósítható lehetõségei, s ezekkel számolnunk kell.
A mérleg leltárral való alátámasztottságát mi megfelelõnek tartjuk, mivel a vonatkozó rendelet értelmében a leltárt helyettesítheti a részletezõ nyilvántartás, s mi ennek megfelelõen jártunk el.
A kincstári egységes számlát érintõ, a kifogásolt többletkibocsátás a költségvetés bruttó adósságát valóban növelte, a nettó adósságot azonban nem, mivel a kibocsátások ellenértéke azonos nagyságban növelte a KESZ állományát. A kifogásolt többletkibocsátás viszont többletpiaci mozgásteret adott az államadósság menedzselõinek, amire szükség volt. Megjegyzem, az MNB támogatását nem indokolt összekapcsolni a magas KESZ-szinttel és az arra fizetett kamattal. Az MNB pénzügyi helyzete az 1996. évi monetáris folyamatok következménye, amin nem változtatott volna az alacsonyabb költségvetési betétállomány sem. A magas KESZ-állomány azért sem jelentett veszteséget a költségvetésnek, mert '96 elsõ felében például a betét után kapott jegybanki alapkamat kifejezetten magasabb volt, mint a költségvetés finanszírozási költsége.
A kormányhitel-követelések kapcsán ismételten rá kell mutatnom, hogy a parlament részére benyújtásra kerülõ általános és fejezetdokumentum véglegesített változata - a tervezetektõl eltérõen - a kormányzati követeléseket csak devizában tartalmazza. E döntésünk éppen az állományi adatok forintra történõ átszámításából fakadó különbségek miatti viták megelõzését szolgálja. Ezzel összefüggésben ugyanakkor meg kívánom jegyezni, hogy az MNB forintkimutatásai a belsõ mérleg elkészítéséhez igazodva szükségszerûen más szemléletben és más tartalommal készülnek.
Megítélésem szerint nem helytálló a jelentés azon megállapítása, mely szerint a kormányzati követelések állományváltozása nem követhetõ nyomon. A parlament elé kerülõ táblázatok ugyanis az állományváltozást mind a követelés egészére, mind annak lejárt részére kimutatják.
Tisztelt Ház! Az 1996. évi költségvetés végrehajtása a tervezetthez közel álló helyzetet eredményezett, pótköltségvetés benyújtására '95- tõl eltérõen nem volt szükség. A kormány a beszámolási idõszakban teljesítette a Nemzetközi Valutaalappal létrehozott készenléti hitelprogramban foglaltakat is. A sikeres stabilizációt a külföldi befektetõk és hitelintézetek megnyugvással fogadták, s ma már itthon is egyre többen ismerik el ennek jogosságát és eredményességét. Ugyanakkor be kell vallani, hogy a stabilizáció eredményeit 1996-ban még igen kevesen, inkább a vállalkozások érzékelhették mindennapi életükben. Hozzá kell tenni, ez évben a bérek, a nyugdíjak és a családi pótlékok emelkedése, az infláció fokozódó lassulása mellett, a többség számára már az egyéni élethelyzetek stabilizálódását mutatja, egyes rétegek számára pedig már szerény javulás is megélhetõ. A kedvezõ folyamatok természetükbõl, így például az érvényes nyugdíjmechanizmusból fakadóan, fokozatosan gyûrûznek tovább, és különösen a jövõ év elejétõl válnak még szélesebb körben érzékelhetõvé. Tudnunk kell azonban, hogy minderre az örvendetes fejleményre csak a most tárgyalt, 1996. évi nemzetgazdasági eredmények talaján nyílhatott lehetõség.
Tisztelt Országgyûlés! Kérem önöket, hogy az 1996. évi költségvetési zárszámadási törvényt megtárgyalni és a szükséges módosítások után elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)