BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretnék emlékeztetni a Budapest Bank állítólag elátkozott történetének egy epizódjára. Ez egy kis aranyos ajándéktárgy, egy icipici kis kvarcóra. (Felmutatja az órát.) De nemcsak nekem van ám ilyen kis kvarcórám, hanem Varga Mihály képviselõ úrnak is, együtt kaptuk január 27-én a Budapest Bankban egy munkaebéden, ahova a Budapest Bank meghívta minden frakció egy-egy képviselõjét (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.), hogy elmesélje nekik, mi is ez a történet, hogyan is alakult ez a 12 milliárdos dolog, hogyan is alakult ez a privatizáció. Ott valamennyiünknek megvolt a lehetõségünk arra, hogy kérdéseket tegyünk fel - kérdéseket tegyünk fel mindazokról a dolgokról, amelyekrõl itt a parlamentben nem elõször, nem másodszor és nem harmadszor beszél Varga Mihály képviselõtársunk.
Voltak is, akik feltettek kérdéseket, én is feltettem kérdéseket. Varga Mihály, mit gondolnak, képviselõtársaim, az ÁFI-ról, a 12 milliárdról, a privatizációról, a visszavásárlásról hány kérdést tett fel a Budapest Bank jelen lévõ képviselõinek? Mit gondolnak? (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Egyet sem!) Eltalálták, egyet sem! (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Az ebédet õ is megette, mi is megettük, január 27-én 1 és 3 óra között nagyon kellemes idõt töltöttünk ott. Mi azonban nem a parlamentben, tévéközvetítésben tesszük fel ezeket a kérdéseket.
És amikor majd meglesz az Állami Számvevõszék aláírt jelentése, amibõl majd kiderül, hogy mik voltak a valóságos folyamatok, azt javaslom Varga Mihálynak, hogy akkor majd tegye fel azokat a kérdéseket, amelyeket a Budapestnek Banknak, a hozzáértõ szakembereknek január 27-én, fél évvel ezelõtt elmulasztott feltenni.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiból.)